14. rész

Sziasztok Belieberek! 

• Létrehoztam a facebook csoportot: https://www.facebook.com/groups/207686106051653/ Várlak benneteket sok szeretettel! :) 
• Köszönöm a számtalan oldalmegtekintést. 
• Utolsó pontban pedig szeretném elmondani, hogy ha kommenteltek hárman akkor előbb lesz rész, de ha nem akkor csak akkor amikor én jónak látom..:D De a lényeg az, hogy komizzatok, mert jól esik.., ha pedig nem akartok akkor csak egyszerűen írjatok a chatba. 

Jó olvasását a részhez, remélem tetszeni fog nektek! ☺ 

~ Justin szemszöge ~

- Floransia vagy. Most már emlékszem, te voltál az a lány akivel én egy suliba jártam. Nem tudom, hogyan tudtam egy gyönyörű lányt így elfelejteni.
- Justin, kérlek ezt a témát hagyjuk. Ez az egész nekem rém ciki. Hagyj békén, te nem tudod, hogy én ki vagyok. Amit a szemed lát az néha csal és én egy álnok, csaló, pénzéhes vagyok.
- Miről beszélsz? Amikor én megismertelek akkor te teljesen normális voltál. Olyan más lettél, mintha valami nyomasztana, de nem tudom, hogy mi az. Nem akarok én neked semmi rosszat.
- Mennyire emlékszel? Mi az ami rémlik még rólam?
- Miért akarod tudni? - Mit akar ez a lány? Mit nem tudok? Nem értem, hogy miért ilyen furcsa, annyira más.
- Egy suliba jártunk, aztán ha jobban belegondolok akkor ott voltál a koncertemen és ennyi ami rémlik. Semmi több. Tudod volt egy balesetem, egyik koncertemen kihagyott egy ütemet a szívem és rosszul lettem. Az egyik táncoslány talált rám, egy jó ideig kómában voltam és azt is mondták, hogy nagyon sok minden kiesett nekem. Az emlékeim egy részét lehet, hogy soha nem fogom tudni visszakapni, de azt is mondták, hogyha valaki nagyon szeretne valamit, akkor arra mindig emlékezni fog, de lehet, hogy meg is tudja majd valósítani. Ez él bennem. Az a kép rólad, hogy mosolyogsz amikor egy fiúval vagy. De nem tudom ki az a fiú.. - szomorodtam el a mondatom végére.
- Nem mehetnénk egy olyan helyre ahol kevesebben hallanak minket? - Miért kérdez ilyeneket tőlem ez a lány? Mit akarhat? Nem tudok semmit, de arra már rájöttem, hogy valami nem világos a múltammal. Valami olyan dolog van benne amit én még nem fejeztem be, és az a dolog befejezésre vár.
- Hát..az a helyzet, hogy most a rajongóimmal vagyok itt, de majd estefelé elmegyek érted, csak mondd meg hogy hová menjek.
- Eiffel torony előtt pontban éjfélkor.
Annyira kecsesen mozog előttem, de miért akar velem pont az Eiffel torony előtt találkozni? Mi van akkor ha egy bérgyilkos? De hogyan gondolhatok én ilyeneket amikor annyira oda vagyok az álombeli lánnyal. Miért kell nekem mindig ilyen dolgokba belekeverednem? Nem tudom, hogy most mikor cselekszem jól.

Éjfél már elmúlt és én sehol nem látom őt. Lóvá tett, de azt nem tudom, hogy miért, pedig én semmi rosszat nem csináltam vele. Azt hiszem még egyszer körbe sétálóm a tornyot, bár nem látom sok értelmét.
Hulla fáradt vagyok és az egész torony alatt a sport cipőm kopogása hallatszik. Senki nincs ilyenkor már az utcán. Talán azért, mert nekik van eszük. Akik meg még ilyenkor fent vannak azok éttermekben vannak. Szerencse, hogy ilyenkor a paparazzok is alszanak, de egy valamit nem tudok. Ő miért nincs itt? Már majdnem visszaértem az eredeti helyemre, ahonnan a kört kezdtem, de megláttam egy árnyat. Ugyan az a sapka, sőt még a karkötői is csilingelnek. Annyira elbűvölő ez a lány. Egyszerűen imádni való. Ahogy közeledik egyre jobban látom, Istenem ezt a látványt életem végéig eltudnám nézni, de nem hiszem ő érez valamit. De hogy is érezne bármit? Mikor most ismerem én meg őt. Minden információm amit eddig tudtam róla elveszett, de legalább az már kiderült, hogy nem csak álmodom. Hanem a lány is él és gyönyörűbb, mint álmomban.
- Szia - mosolyogva fogadom, de ahogyan meglátom arcát a kedvem is elmegy, olyan undor látható az arcán.
- Nem maradhatok sokáig, de egy valamit el kell mondanom neked. Én miattam történt a baleset. Nem tehettem semmit csak meg kellett mondanom az egyik táncoslányodnak, hogy ne mondjon el senkinek semmit. Tudod végig ott voltam amikor te kómában voltál. Csak utána jöttem ide, erre a helyre ahol gondoltam, hogy te nem fogsz rám találni. Anyukád tudott mindent, de én megkértem, hogy ne mondjon neked el semmit, csak is te miattad, mert akkor biztosan megkerestél volna, de én ezt nem akartam. Nem akartalak látni és azt sem akartam, hogy lásd, hogy én vagyok az aki a balesetedet okozta. - Teljesen lesokkoltam, nem tudok mit reagálni, de ha a szívemre hallgatok akkor megölelem. - De tudod mi többet nem találkozhatunk, mert férjhez megyek, nem akarok, de muszáj, mert attól az embertől akitől nem akartam gyerekem lesz. Megtilt nekem mindent!
- Miért mész hozzá ha nem szereted?
- Mert nem tehetek mást! Meg kell tennem így nem válok a szüleim szemében szajhává.
- Mi volt kettőnk között?
- Barátság.
- Nem hiszek neked, akkor nem folynának a könnyeid. - Miért kell még neki is hazudnia nekem?!
- Nem mondhatom el, mert az mindent megváltoztatna.
Nem törődtem semmivel, nem érdekelt ki mit akar, sőt az sem, hogy az a lány akit én minden álmomban láttam most terhes. Közelebb léptem hozzá, óvatosan derekára tettem a kezem s közelebb húztam magamhoz. Az a fantasztikus orchidea illat, annyira magabiztos. Mélyen beszívtam illatát, s megöleltem. Nem tétovázott. Visszaölelt. Nem kellett több nekem apró csókokat leheltem vállára, majd fel a nyakán mígnem elértem a szájához. Gyengéd csókot leheltem az ajkára, mely olyan édes volt s meleg. A válasza pedig... engem is megdöbbentett.

13. rész

Sziasztok Belieberek!♥ 

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a rész, de nagyon sok dolgom volt. Év vége, fellépés.. meg a barátaimra is kell szánnom egy kis időt. Na, de a lényeg, hogy itt az új rész. Remélem tetszeni fog.
Ja és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne akkor, ha létrehoznék egy facebook csoportot ahol megismerhetnétek egymást meg engem is. Nektek, hogy tetszik az ötlet?
Ha lenne hozzá kedvetek akkor írjátok meg chatban vagy komiban és ha lesz rá jelentkező akkor csinálok egy csopit ahol láthatjuk egymást. :)
Köszönöm a figyelmet!:D Jó olvasást! ;)

Nem az a lényeg, hogy hol vagyunk. Hanem az, hogy kivel. 

~ Florensia szemszöge ~

" Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan döntök helyesen, de nem akarom egy hülye döntéssel az egész életemet megkeseríteni. Mindig is arra tanítottak, hogy ne csináljak hülyeséget, de most sikerült. Istenem, hogy lehettem ennyire hülye? Miért kellett nekem elmenni abba a buliba és miért kellett csont részegre innom magam? Csak én lehetek ennyire hülye. Még a nővéremet nevettem ki.., de úgy látszik én is olyan leszek, mint ő. "

Telefonom csörrenése ébresztett fel a gondolataimból. Még az a szerencse, hogy nem hívtak csak egy sms-t küldtek, melyben ez állt:

3-ra legyél a Disney bejáratánál. Ma csak kettőnké a park. 

xoxoDoraxoxo

Mindig talál nekem valami programot, hogy ne unatkozzak. 

Felvettem az egyik kedven kék rövidnadrágomat, ugyan is az idő az valami fantasztikus volt és hozzá egy fehér ujjatlan felsőt. Úgy néztem ki, mint egy tengerész. De a hatás kedvéért még felvettem egy kalapot is ami ilyen matrózos volt és még egy csomó karkötőt magamra kaptam. Nem akartam semmin gondolkozni, de a baba ami a hasamban növekszik egyre jobban gondolkodtatóba ejt. Apámnak nem merem elmondani, mert tudom, hogy a nyakamat kitekerné és a legelső gondolata az lenne, hogy vetessem el, mert mit tudnék én a diákmunkámból neki félre tenni. Igaza van, hiszen a diák melóm semmit sem fedez. Éppen annyi, hogy a koleszt tudom fizetni, de egy gyereket eltartani. Soha nem tudnék...

~ Justin szemszöge ~

Teljesen olyan volt, mint az a lány akit álmomban láttam, de akkor is valami nem stimmel vele. Olyan más, álmomban mindig olyan felszabadult és boldog, most meg, mintha valami nyomná a szívét. Olyan összetörött és gyenge. Biztosan nem egyszerű az élete, de egy fiatal lánynak sem lenne szabad ennyire elnyomottnak és összetörtnek lennie.
Teljesen kimentek a többiek a fejemből, a szülők és a lányaik eltűntek körülnézni, én meg ezen a ponton állok, mint egy cölöp. Nem mozdulok semerre, csak azt a "tengerészlányt" nézem, annyira gyönyörű és fiatal. Úgy megdugnám, de nem rontom el a hírnevem. Az is igaz, hogy fiú vagyok és néha az is, hogy a farkam után járom az utamat, de ennyi idősen mutassanak nekem a paparazzok egy olyan srácot akinek nem a szexen jár az esze.
Még mindig a lányt nézem vagyis feltűnően bámulom, de nem érdekel. Ő úgyszem vesz észre engem hiszen háttal áll nekem.

- Bonjour - szedem össze az összes francia tudásom és bátorságom, hogy oda merészkedjek mögé.
- Hello - amint kimondja és szembefordul velem, szemében valami félelmet látok. Nem gondoltam volna, hogy én ennyire ijesztő vagyok, de akkor még is. Nem akarom őt megbántani vagy ilyesmi, de akkor is. Ő annyira másnak tűnik, mint a többiek.
Tekintetem kicsit tovább időzik rajta, de a szemei. Olyan gyönyörűek. Gesztenyebarna, imádom ezt a színt és minden lánynak jól áll..bár már láttam olyat akinek semmi sem állt jól.
- Tudsz angolul? - de hülye vagy Bieber -gondolja a tudatalattim. Nem kellett volna ezt megkérdezned, mert nyilvánvaló. Hiszen angolul köszönt neked.
- Többnyire - mosolya annyira bájos, szinte minden férfi szívet letapos.
- De buta vagyok, még be sem mutatkoztam. Justin - nyújtom kezem felé, hogy megfogja, de helyette csak ledermed az arca.
- Bocs, de most mennem kell! - Hangulata egyből olyan fagyos lesz. Szinte jeges. Nem tudom mivel érdemeltem ezt az egészet ki, de tudnom kell.
- Héj, matrózlány! - kiáltottam utána - Holnap ráérsz?
- Bocs, Bieber, de nem csípem a fejedet. - Jaj, de butus egy lány. Nem tudja, hogy kivel áll szemben. Nekem nem tud senki sem nemet mondani.
- Csak a nevedet mondd meg! - Háttal áll nekem, de megtorpan. Mintha hezitálna vagy nem tudom, de nekem nagyon nem tetszik itt valami. - Ki vagy te? Ismerlek én valahonnan téged?
- Flo, de most kérlek hagyj. Neked fogalmad sincs semmiről.
- Miről beszélsz? Kérlek, holnap este egy előkelő étteremben!
- Nem!
- Ha kitalálom a nevedet akkor eljössz velem?
- 3 lehetőséged van.
- Flora - csak egy fejrázás a válasz - Floretta - még egy fejrázás - akkor már tudom, te vagy az a lány Flo... 

12. rész

Sziasztok Belieberek! 

Hosszú kihagyás után, de megpróbáltam egy újabb részt hozni. Ami még azt hiszem kicsiny izgalmakat is rejt..
Na szóval azért nem volt egy ideig rész, mert kicsit sok dolgom volt...tanulás meg minden.. és képzeljétek el, hogy III. lettem egy fotó pályázaton, ennek én iszonyatosan örülök, úgyhogy budapestiek figyelmébe ajánlom az Allee bevásárló központot, mert ott a hétvégén ki állítják a képeimet. (Mert három képem van és abból az egyik a III. lett ) Én ennek nagyon örülök.. és szinte ezen a dolgon volt a munkám.. Úgyhogy ne haragudjatok!!
Itt is van a rész amihez úgy döntöttem, hogy ha lesz 4 komment és egy-két véleménygomb akkor előbb hozom a részt, ezzel sürgetve magamat, hogy előbb hozzam a részt. Most már tényleg nem rabolom az időtöket. Jó olvasást és remélem tetszeni fog a rész.
Pusszantós Puszi!! :D

$milee

A koncertet befejezvén, lüktető szívvel és teljesen szétizzadva végre lerogyhatok a bőrkanapéra ez valami iszonyatosan jó érzés. A lábaimban izomlázat érzek, mely most nem olyan vészes, majd holnap lesz rossz. Az, hogy újra a rajongóimnak énekelhettem az valami fantasztikus érzés volt, fel sem tudtam fogni, bár nem is nagyon akarom csak hálás vagyok. Mindenért. A 95 B-s melltartóért, a plüss maciért és azért, mert most vagy egy millió képemet kell dedikálnom amin én vagyok. Ezt az egyet nem szeretem, mert ez az egész olyan macerás és unom, hogy folyamatosan azt kell ráírnom a papírokra, hogy Justin Biebertől ennek meg ennek. Ez néha annyira, de annyira unalmas, na meg a másik. A nyomulós lányok. " - Szia Justin, hogy vagy? Van barátnőd? Szoktál randizni olyan lánnyal aki hat évvel idősebb nálad?" - néha a hideg is kiráz tőlük. Egyszerűen nem bírják felfogni, hogy mi az a modor.

Mindjárt vége a dedikálásnak már csak pár lány áll sorba, de ők nem olyanok, mint a többi. Csendben vannak és azt hiszem normálisak. Lehet, hogy egy kicsit vissza veszek a flegma és a bunkó énemből, mert már kicsit sok volt és leszek egy kicsivel kedvesebb. 

Éppen egy két gyerekes anyukának dedikálom a poszterem,, nincs hozzá sok kedvem, de muszáj. Végig nézek a nőn és a szívemet elönti a lelki ismeret. Miért lettem én ennyire szótlan és csendes a rajongóimmal kapcsolatban? Nekem mindig is az volt a célom, hogy jóban leszek velük. Ne azért szeressenek amit belőlem látnak hanem ismerjenek is. Ismerjenek engem, mert én vagyok én és abban is biztos vagyok, hogy olyan ember, mint én még egy nincsen. 

- Hogy hívják a lányait? - kérdezem meg hirtelen felindulásból. 

- Darcy és Leila - mondja az asszony kicsit kurtán. 

- Ha lehetne egy olyan kérésem akkor várja meg még azokat a lányokat és akkor közösen bevonulunk egy olyan helyre ahol a sajtó nem lát minket, mert beszélni szeretnék magával és még azokkal a lányokkal akik itt várnak az aláírásomra. - Kicsit zavart a nő arca, de én nem akarok semmi rosszat csinálni csak egy kicsiny meglepetésem van a számukra. Azt hiszem a napokban új címlap sztory lesz "Justin Bieber vissza akarja hódítani a rajongóit". Öröm lesz olvasni. 

A többi lánynak is szépen elmondtam ezt a kis szöveget majd a végül mikor az utolsó lányhoz értem küldtem egy sms-t Ushnak és elmondtam neki a tervemet, nem kellett sok időt várnom a válasz pillanatokon belül megérkezett.

- Menjünk be ide - mutattam az arénára. - Itt mindenki helyet tud foglalni és mindent megtudunk beszélni. 

Mindenki elhelyezkedett egy neki kényelmes helyen. Annyira jó volt nézni az embereket. 10 fő de akkor is gyönyörű látvány főleg, hogy ők nem olyan durva rajongók. 

- Szóval, lehet hogy furcsa lesz az amit mondok, de én arra gondoltam, hogy akik most itt vannak azokat én elvinném a Disney Land-ba egy kicsiny kiruccanásra. Az egész utat én állom. Oda- vissza a repülőt, belépő ebéd és az egész parkban mindent kilehet próbálni. De ezt senki nem mondhatja el előre, csak a szüleinek, ezért kérlek titeket, hogy ezt a titok tartási szerződést itt írjátok alá. Szóval ennyi ennek az egésznek a feltétele. A sajtónak egy szót se, mert ha kiderül akkor mindennek lőttek. Jó? Ja és a gép holnap indulna. 

Fáradtan fekszem az ágyamban és a mai napot tervezem. Mindenkinek azt mondtam, hogy a repülő 10-kor indul, de én még sehol nem vagyok. Sőt nekem ott is kéne maradnom, mert lesz egy interjúm a helyi suli újságossal. Na, de teljesen mindegy, inkább neki állok készülődni.
Egy hirtelen felültem, de arra nem számítottam, hogy ennyire megszédülök. Kerülnöm kéne a hirtelen és hamar való mozdulatokat, de akkor is hagyjon már a doki engem. Néha már elegem van belőle. Az egyik lábamat kidugtam a takaró alól és lassan a földre engedtem s ugyan azt tettem a másikkal is. Fogtam az ágytakarómat és az ágyra terítettem. Nem lett valami szép, de elmegy. Anya majd megigazítja.
Bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőimet. Közben végig azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, nem tudom eldönteni, hogy a lila póló és a fekete farmert vagy a fehér tapadós pólót és a fehér nadrágot vegyem fel.

Bepattantam a kocsimba és elindultam a reptér felé, kicsit belekeveredtem a dugóba, de amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam onnan.

Megláttam az engem váró embereket és a szívem majdnem megszakadt, annyira boldog vagyok sőt még annak is örülök, hogy végre megcsináltam ezt amit akartam. Elviszem egy-két szerencsés rajongómat a Disney Landbe. Örülök neki, hogy végre sikerült ezt az ötletemet is megvalósítanom. Elnézve a lányokat mindenre felkészültek, csak arra nem, hogy luxus géppel megyünk.

- Sziasztok - mentem oda mosolyogva. A válasz szinte kórusban jött. - Nem tudom, ki mennyit gondolkozott , hogy mivel megyünk, de most elmondom, hogy az én luxus gépemmel, remélem nem baj, de az út nem lesz hosszú. Úgyhogy szerintem induljunk. Ja és majdnem elfelejtettem mondani, hogy haza felé én sajnos nem tudok jönni, mert az ottani suli újságnak egy interjúval tartozom és ezt most meg kell csinálnom.
- Semmi baj - szólalt meg végül az egyetlen anyuka - majd én figyelek a lányokra, bár senkit nem ismerek, de azért örülök neki, hogy itt lehetek. Remélem az út egy kis ismerkedéssel fog telni.
- Persze, semmi akadálya nincs. Részemről tényleg oké.

Na igen, mint minden út ebben is voltak izgalmak és dolgok derültek ki mindenkiről. Az egyik lány epilepsziás, remélem ma nem kap rohamot, mert akkor én kapok szívinfarktust, a másik klausztrofóbiás, de azt megtudom érteni, hogy milyen érzés - nem éppen a legjobb. Szinte az összes lánynak volt valami baja, de nem csodálom. Ebben a világban minden embernek van valami baja, de ez már a mai napon megszokott.
Ahogy landolt a gép, a hangulat sokkal felszabadultabb lett, mint a levegőben volt. Örültem neki, hogy ebből a fémből végre kiszállhatok, ha tehetem akkor mindenhova autóval megyek, mert az nem eshet le.

- Na akkor mindenki figyeljen, mert most egy nagy limóval megyünk a Disney Land elé és akkor ott bemegyünk. Elvileg ma nincsenek sokan, mert ilyenkor még sokaknak iskola van meg minden.
- Justin, én nem érzem valami jól magam az autózástól.
- Nyugi Loretta, semmi baj nem lesz - kacsintottam rá.
Betereltem az egész csapatot az elénk gördülő luxus kocsiba, jó érzés még mindig és én is végre boldog vagyok. Örülök neki, hogy ilyen szuper csapattal lehetek. Mindig megmosolyogtatnak valamivel és vicces is néhány hülyeség. Boldog vagyok és jól érzem magam.

Beszabadult a mi bandánk Disney Landbe és a lányok visítva vonulnak végig mindenen. Amit lehetett kipróbáltak és én egy pár percre egyedül maradtam ennek a parknak a közepén, úgy érzem magam, mintha itt lenne az akiről álmodok, lassan s óvatosan - hogy ne szédüljek - megfordultam és láss csodát, mintha Isten akarta volna, de ott állt velem szemben az a lány akiről oly régen álmodom.

~ Floransia szemszöge ~

11. Máj. 11.
Kedves Naplóm!
Egyszer volt, hol nem volt.. de ez most kurvára nem az a történet. A drog és az alkohol között..egy szőke herceg akit csak azért hagytam ott, mert nem tudtam elviselni, hogy miattam van ott ahol van és ma mi történt?! Láttam őt és ő úgy nézett rám, mintha én annyit jelentenék neki. Csak azt nem értem, hogy miért nem fogta fel azt, hogy én mennyit változtam. Igen változtam. Nem vagyok jó..sőt inkább rossz lettem. Megromlott. Unom az életet és nem érdekel semmi. Csak ezzel az egész emós stílussal annyi a probléma, hogy a szemem minden nap karikás a sírástól, mert az amit annyira, de annyira nem akartam az bekövetkezett. Terhes lettem. De nem tudom kitől. Haza, Amerikába nem merek haza menni, mert tudom, hogy apám kitenné a szűrömet, de akkor mit csináljak én itt egy gyerekkel? Vetessem el vagy tartsam meg!? 

11. rész

Sziasztok Belieberek!
Nem tudom, hogy hogyan írjam vagy öntsem szavakba, de nagyon boldog vagyok, hogy miért? Mert végre olyan emberekkel lehetek akiket nagyon szeretek!♥ Őszintén megmondva, nem akarok nagyon erről beszélni, mert unalmas lenne nektek. Inkább arról írok, hogy most két helyszínen fog játszódni egy darabig a történet.
Na, de mit szólnátok egy facebook csoporthoz?
És kérlek szépen titeket, hogy komiban vagy pedig cseten jelezzétek, hogy milyen a blogom! Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!
DE A véleménygombot se felejtsétek el!♥
Pusszancs és jó olvasást! :*

"Mert néha egy pillanat kincset ér!" ;)♥  

- Az nem lehet még csak 2008 van. De valaki mondja meg, hogy mi történt velem!
- Nyugodjon meg, minden rendben lesz.
- De akkor is mondja már meg, hogy mi történt velem!
- Előbb nyugodjon meg!
- Nyugodt vagyok, nem látja? - igen kicsit bunkó voltam vele, de most akkor is nekem tudnom kell, hogy mi történt velem. Nem tudok semmit. 2008-ig minden megvan, de utána, hogy már most 2013 van így semmit sem tudok. Annyira, de annyira bosszantó s még az is, hogy ez az orvos nem hajlandó nekem elmondani a dolgokat. - Elnézést, de nem tudom mi történt velem, nem tudom, hogyan kerültem ide és csak annyit tudok, hogy 2013 van. Maga mit csinálna a helyemben?
- Jó akkor elmondom, hogy ki maga. Ön Justin Bieber a híres sztár és a tegnapi nagy koncertje után elájult és súlyosan beverte a fejét. Ebből kifolyólag lehet az emlékezet kiesés.
- Mi van? - Ezt nem hiszem el, nem lehet, hogy én vagyok ilyen szerencsétlen, bár nem hiszem el, hogy ahj..elegem van. Vissza akarom kapni a régi életemet, de ha már itt vagyok akkor mi lesz velem? Azzal a pár emberrel aki szereti a zenémet?

~ 1 hónappal később ~

Nagyjából sikerült összeszedni az elfelejtett dolgokat, de az a lány még mindig ott van az álmaimban, egyszerűen nem tudom elfelejteni, olyan aranyos arca van. Anyával is beszéltem már erről ő csak azt mondja, hogy el kell felejtenem őt, mert csak egy álom, de van egy olyan érzésem, hogy én őt korábban ismertem. Miért kellett, hogy ez a hülye baleset mindent megváltoztasson? Mi van akkor ha az a lány most sokkal boldogabb, mint mikor velem volt? Csak is a múlton tudok gondolkozni és még egy ideig szüneteltetni fogom a karrierem. Azt hiszem addig ameddig a dolgok helyre nem állnak..

~ 6 hónappal később ~

Újra koncerten vagyok és hét hónap telt el a balesetem óta, de már egyre jobban emlékszem a dolgokra. Annyira aranyos az összes rajongóm, mindig tartották bennem a lelket és twitteren üzentek nekem egy csomóan. Édesek! S a mai napon kezdetét veszi a Belieber című turném is.
Hét hónapom volt arra, hogy megtanuljam az összes régi dalomat s az újakat is. Miért írtam én mindig ilyen szerelmes dalokat? Persze most teljesen kihűlt a szívem, olyan, mintha ott sem lenne, csak létezem és semmit sem érzek. Nem értem, hogy miért nem.

A színpadon állok, de még megszólalni sem tudok annyira sikítoznak a lányok, csak azt tudnám, hogyan hagyják abba. Ahogy végig nézek rajtuk némelyikük örömében sír, a másik sikít, hogy fogjam meg a kezét s a harmadik pedig ül a tolószékben és az édesanyja kezét szorongatja. Szomorú, de egyszerre vidám dolog ez, annyira elbambultam a gyönyörű rajongóim között, hogy észre sem vettem amikor egy melltartó a képembe vágódik.
95 B hm...nem rossz méret, az egyik felén egy " I love you" - felírat - a másikon pedig "JB". Őrült egy rajongóim vannak nekem...
- Nagyon szép darab - emelem magam elé a ruhadarabot - gratulálok annak akié! - Újabb sikító roham tör rá a lányokra..


~ Floransia szemszöge ~

Hét hónap alatt teljes mértékben sikerült beilleszkednem Franciaországba. Furcsa az itteni élet, a csiga és a hozzá hasonló kaják. A suli sem olyan rossz, mint amilyennek képzeltem, de ez már csak részlet kérdése. Itt legalább nem cikiznek azért, mert az anyám meghalt s azért sem, mert énekesi karrierre vártam. Nem tudnak rólam semmit s ez az én szemszögemből teljesen jó. Nem vagyok egy nyitott könyv, sőt nem is ott nyílok ki ahol a legtöbbet használnak. Sok minden történt velem ez idő alatt, találtam egy embert ki mindig meghallgat. Isadora Da Land nem olyan, mint a többi lány, valahogy ő is ugyan abban a cipőben jár, mint én.

A mai napom is teljesen átlagosan indult, bár semmi kedvem nem volt bemenni a suliba, de hiába muszáj.
Felvettem kedvenc ruhámat,, melyet Dora adott kölcsön, mert neki sokkal márkásabb cuccai vannak, mint nekem. Aztán magamra kentem egy kicsin sminket - alapozó, szemhéjtus s szempillaspirál. Hajamat gyorsan kifésültem s már a táskám után nyúltam, mert egy kicsi késésben voltam. Doraval beléptünk a sarki kávéház ajtaján és újra - mint minden reggel megcsapta orromat az az iszonyatosan finom epres shake illata.
- Reggelt Bob, kaphatjuk a szokásosat?
- Szép jó reggelt lányok! Persze, tudtátok, hogy lesz majd Bieber koncert?
- Tessék??

Nem hiszem el! Minél jobban szeretném elfelejteni annál több hír kering róla, nem akarok vele találkozni el akarok rejtőzni az egész világ elől vagy a legrosszabb meg akarok halni. Nem akarok Bieberrel újra összefutni. Ez a hét hónap amit nélküle töltöttem...szinte minden nap a twitter profilját néztem, hogy mi van vele. Alig vártam, hogy valami frisset tegyen ki magáról aztán rájöttem, hogy így nem mehet tovább. Nem ültem oda egy, kettő, három s több hétig a gép elé. Nagyon nem is hiányzott csak néha kísért, hogy megnézzem mi van vele.
De még akkor sem akarom látni annyira rossz azzal a tudattal élni, hogy miattam felejtette el az egész szupersztár életét...

10. rész

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a következő rész, bár ez nem lett valami hosszú, de annál tartalmasabbra igyekeztem írni.
Egy szavazást is felteszem, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a blogommal kapcsolatban. KÉREK MINDENKIT, HOGY VÁLASZOLJON!
A másik pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM az eddigin nyolc féliratkozót. Remélem még leszünk többen is! :$ ♥
Szeretlek Titeket Drágáim!
Azt hiszem ennyit szeretnék mondani, ja nem még annyit hogy nélkületek ez a blog "becsődölt" volna s ezért kérlek titeket, hogy komizzatok! ;)

" Ha maguk sem tudjuk mit tegyünk, kérjük egy olyan segítségét aki ebben a dologban tapasztaltabb, mint mi.
De ha nincs kitől segítséget kérnünk? Akkor egyetlen esélyünk marad.
Az eszünkre vagy a szívünkre kell hallgatnunk.
De mi van akkor, ha a szívünk nem azt diktálja, mint az eszünk?
                                                                                                                          /Saját/

~ Justin szemszöge ~

Szememet nem tudom kinyitni, de mellettem hallok egy nagyon idegesítő csipogó hangot. Nem biztos nem az amire gondolok. A gondolataim össze-vissza cikáznak. Annyira erőlködök, hogy kinyithassam a szemem és megláthassam, hogy hol vagyok, hogy észre sem veszem a mellettem lévő aprócska lélegzet vételeket. Valaki mellettem van és azt hiszem alszik, de most meg egy másik hangot hallok ő szakaszosan veszi a levegőt, olyan, mintha sírna és most, hogy észbe kapok. Itt egy kéz a kezeim között, kicsit erősebben megszorítom az  egyik ujját és ijedten kikapja kezét a kezemből. Nem tudom mi történik körülöttem csak érzek és most valahol ez a mindenem.

~ Florensia szemszöge ~

Megszorította Pate ujját ez már csak jelent valamit az orvos, már bent van nála és nekem minél előbb el kell innen tűnnöm. Nem akarok vele találkozni, miattam van itt ahol most van és ez annyira bánt. De tudom, nem bujkálhatok az érzéseim elől, nem szabad és mindennél jobban észben kell lennem vagyis el kell mennem a lehető legmesszebbre. Nem szabad, hogy rám találjon, a családomnak nem is hiányoznék, barátaim úgy sincsenek. Nem hiányoznék én senkinek. Justinnak pedig sokkal egyszerűbb lenne az élete nélkülem és azt hiszem ez így is van rendjén. Én nem kellek neki úgy is csak kihasználna, de az már mindegy.
Elhatároztam a legelső géppel repülök Franciaországba. Úgy is megy a francia és ott legalább senki sem ismer.
Meg kell tennem az első lépést, el kell engednem őt, mert nem láncolhatom magam mellé, hiszen neki is van magán élete és én annak nem lehetek a része, hiába is kérdezte meg tegnap, hogy leszek-e a barátnője én ezt nem bírom vállalni..én leszek az a barátnő aki csak úgy eltűnik.
- Pate, ne haragudj, de nekem el kell mennem.
- Persze kicsim.  Remélem nem hozta rád a szívrohamot annyira. Köszönöm, hogy bent voltál vele, remélem, hogy még találkozunk.
- Én is - fájt kimondanom, de megtettem, mert senki sem tudott a tervemről csak is én. - Na, de megyek, szia.
- Szia.
Lassan baktattam a folyosón, mélyen magamba szippantottam a kórház fertőtlenítős illatát. Ez az utolsó nap itt, már csak egy gépet kell találnom. Elegem van az itt létből, nem szeret itt senki, mert különc vagyok, de majd egy nap meglátják, hogy ki volt ott velük.

Taxit fogtam majd azzal mentem egyenesen a repülő irányába, nem érdekelt senki csak egy valami, hogy minél messzebb legyek innen. Jegyem nincs az utazáshoz, de az már lényegtelen, majd valahogy szerzek vagy ott dolgozok majd  a reptéren. Ruháim otthon, de én csak menni és menni akarok, minél messzebb leszek tőle annál egyszerűbb lesz elfelejtenem. Nem akarok mást, csak feledni és feledni.
A taxis kitett a reptéren, pénzt nem kért, mert ez még az ingyenes körzetükben van nekik, szerencsére. Próbáltam nyugodtan besétálni az épületbe, de ez nagyon nem ment inkább csak futó lépésben. A saját érzéseim elől futok. Az üvegajtót egy óriási lökéssel megnyomtam és már bent is voltam. Senki nem volt rajtam kívül a csarnokban, még is ki lenne olyan hülye, hogy hajnali 3-kor egy repülőtéren szenvedjen? Hát, persze, hogy senki.
Oda mentem az egyetlen nyitva tartó pénztárhoz.
- Egy jegyet Franciaországba.


~ Justin szemszöge ~

A doki még mindig itt bent van és mondja a magáét, csak azt nem értem, hogy miért nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültem ide. Egy valami nagyon rémlik, egy lány. Arca annyira édes volt és én azt hiszem, hogy szeretem, de miért nem tudom a nevét??
Annyira nagy homály van az elmúlt napokon.
- Hányadika van ma? - Kérdeztem meg az orvostól hirtelen felindulásból.
-   2-a, miért kérdi Mr. Bieber?
- Hónap, év?
- 2013 és október.

9. rész

Sziasztok!!
Nem valami hosszú részt írtam, de próbáltam minél tartalmasabb részt hozni. Nem akarom nagyon az időtöket rabolni, DE most, hogy alig van időm bloggolni, mert tanulnom kell. Nem mellesleg ott vannak a táncpróbák meg minden na, de ezzel nem fárasztalak titeket.
Nagyon örülnék két-három kommentnek, aki nem szeretne az nyugodtan írjon a csetbe. :)
Örülnék a véleményeteknek.
Jó olvasást! ♥
Szeretlek titeket!
U.i.: Köszönöm az 1200 feletti oldalmegtekintést!:)♥

~ Florensia szemszöge ~

Teljesen le vagyok döbbenve az a fiú akit annyira kedveltem és szerettem hazudott nekem, mert letagadta magát. Másik okból pedig te jó ég Justin Bieber előbb vallott nekem szerelmet, millió lány szívét törhette össze ezzel a kijelentéssel, de az enyémet már soha nem fogja, mert menthetetlenül szeretem, de fáj amit csinált, hogy hazudott. Bár mindig azt tanították nekem, hogy ne ítéljem el az embereket. Előbb meg kéne ismernem, de egy olyan mondás is van, hogy "az emberek változnak, de az emlékek nem". Nem tudom mit csináljak, fent állok a színpadon és lefagytam. Ő pedig csak néz az óriási barna szemeivel, s a gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe úgy érzem most egy mondatot nem tudnék elmondani összefüggően. A zene ami a háttérben megy egy iszonyatosan csöpögős szám vagyis inkább Justin egyik régi száma, de akkor is csöpögős a Love Me. Mindig is szerettem ezt a zenét, de fogalmam sincs, hogy honnan tudhatja. A szívemnek fogalma sincs, hogy mit tegyen, de ha nem akarok benne lenni a médiában, ami úgyis megfog történni, akkor nem pofozom fel, de jelen pillanatban ezt teszi a szívem.
Hallom ahogy a rajongói kiabálják "Igen", de én nem tudom ennyire egyszerűen megtenni, utálom a szerelmet, mert olyan nyálasa és undorító. Nem az, csak szerintem, de ahj..már a gondolataimba is belekeveredek, ha belenézek a szemébe. Azok a szemek, Istenem. Úgy csillognak, mint a csillagok. Nem tudom mit csináljak annyira, de annyira bonyolult. Nem akarok az a lány lenni akiről azt beszélik, hogy csak az ő hírnevére hajt, csak híres akar általa lenni és csak a pénze hajtja. Eldöntöttem bemegyek a színfalak mögé és eltűnök, de ez nem olyan egyszerű, nem menekülhetek el az érzések elől. Egy könnycsepp buggyan ki szememből s Justin egyre ijedtebb arcot vág. Szűkítette a kettőnk közt lévő távolságot azzal, hogy közelebb lépett, egyik kezét hirtelen derekamra simította, istenem az érintése a meleg tenyere, lehunyom a szemem s élvezem a pillanatot. Rajongói sikítanak és még mindig az igent szajkózzák. Még egy lépést közeledett, már az illatát is érzem annyira finom, érzéki és édes, hogy az már leírhatatlan. Cipőjének orra hozzá ér az én lapos sarkún orrához, derekamon fekvő kezét feljebb emeli és egy hirtelen, gyengéd mozdulattal oda ránt magához. Testem mellkasának ütközik, még így is érzem kidudorodó izmait. A pillanat oly csodálatos, de én még is szégyenlem magam, mert holnap mindenhogyan a címlapokon leszünk és ha ezt az apám megtudja akkor lesz a nagy baj. Lábán állok és a drága Supra cipőjén s most lábujj hegyre emelkedem, fejemet vállára hajtom és engedem, hogy kezei átöleljék a derekam. Nyakát nézem, annyira sima és te jó ég azt hiszem én nagyon szeretem.
- Igen.
Suttogom alig hallhatóan, de ő még is meghallja s a remény szikrája megcsillan a szemében, ragyog a szeme úgy, mint a gyémánt. Oly annyira gyönyörű, hogy az már leírhatatlan.

~ Justin szemszöge ~

Igen mondott nekem, azok után, hogy ennyire megbántottam annyira, de annyira boldog vagyok. Úgy megtudnám csókolni, hogy az már leírhatatlan. De most helyette csak ölelem, mint meleg a dunyháját. alig várom már, hogy ez a koncert lemenjen és csak is vele lehessek.
Annyira töprengek magamban, hogy észre sem veszem, hogy mit kiabálnak a rajongók "- Csókot! - " hallatszik a kórus hangja is.
Kezemet kezére kulcsolom és elkezdek a színfalak mögé futni, magam után húzva Flot. Ahogy beértünk anya elég furán nézett rám, de akkor sem érdekelt, meg kellett beszélnem a dolgaimat vele, mert nem akarom, hogy valami baja legyen velem.
Florensiával bementünk az öltözőmbe, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Kifogytam a szavakból.
- Justin, figyelj! Én nem akarlak megbántani, de elég szarul esik még mindig, hogy hazudtál nekem.
- Kérlek, ne haragudj, de tudod nem fedhettem fel a kilétem és most sem szabadott volna, de én nem tudom mi ütött belém. Lehet, hogy beléd szerettem, de még nem tudom teljesen.
- De Justin miket hablatyolsz össze? - Annyira furcsa volt a lány, minél jobban néztem annál messzebbre ment tőlem a lány. Nem tudom mi történik velem, de ez az érzés borzalmas. Hasogat a fejem, mindjárt szétrobban, te jó ég én mindjárt megőrölök és olyan, mintha hátulról fojtogatnának, de mégsem, mert tudom, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, de akkor még is mi ez az érzés? - Jól vagy? - Hangzik a következő kérdése, de ekkor már nem látom az arcát s hangját is alig hallom. Fejemet elkapom egy másik pontra, de ahogy pislogok mindig egyre jobban sötétedik..

~ Florensia szemszöge ~

- Valaki segítsen! - Ezzel a mondatommal, sikítva a könnyeimmel küzdve rohantam végig a színfalak mögött.

8. rész

Sziasztok Drága Belieberek!♥
Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de most elég hosszút írtam úgyhogy remélem tetszeni fog nektek!
Még azt szeretném mondani, hogy ezentúl kicsit ritkábban lesznek részek, mert két órás gépkorlátot kaptam. Egyrészt a jegyeim másrészt azért mert "Soha nem érsz rá tanulni" dolog miatt, no meg hogy hétvégéken mindig akad fontosabb dolgom, mint a tanulás, de amikor csak lehet hozok részt nektek!
Na, de nem regélek többet már csak annyit, hogy köszönöm a vélemény gombokat, feliratkozókat s az oldal megtekintéseket. Nagyon jól esne most is a komment és a feliratkozás!:)
Jó olvasást! ;)♥

Két hete nem járok iskolába, de erről nem tehetek, mert most a koncert a fontos, Florennsiának még mindig nem tudtam oda adni a jegyet, majd megmondom ma Scooternek, hogy adja oda neki, csak úgy. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy kivagyok. Pár nap és kezdődik az őszi szünet, de én nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy egy kicsit is közelebb kerüljek hozzá. Nem akarom elveszíteni én csak jót akarok neki.
Előhúztam íróasztalfiókomból egy üres lapot és elkezdtem írni, ami megfogalmazódott a fejemben azt mind leírtam, csak neki írtam. Neki kit most annyira szeretek, hogy a félvilágot megvenném neki, hogy boldog legyen. De a boldogság nem pénzen vehető, megtanultam.
Mihelyt megírtam a levelemet neki, felálltam az asztalomtól. Kiválasztottam a mai napra a ruhámat is, mely egy melegítőnadrágból és egy lila pólóból állt, úgy is át kell öltöznöm még a koncert előtt. Anya pedig ma sajnos nem lehet ott, mert a kicsikre kell vigyázni. De a nagyszüleim ott lesznek, ez is annyira megnyugtató mint ha anya lenne ott. Szeretem őket, ők az én igazi családom. S náluk jobbat egyetlen ember sem kívánhat.
Felvettem a ruhákat, megágyaztam s végül a fürdőben kisebb-nagyobb nehézségek árán belőttem a hajam. Nem akartam sokat szarakodni vele ezért ahogy elsőre sikerült beállítani úgy is hagytam.
Sporttáskával a vállamon léptem ki az utcára, mert a kocsimat tegnap este kint hagytam, annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem beállni vele a garázsba. Kulcsomat előhúzva zsebemből, gyorsan kinyitottam az ajtót, bedobtam a hátsó ülésre a táskát s én is gyorsan beszálltam. Indítottam is az autót, a kerekek csikorogtak a nedves út testen, suliba nem mentem be, mert ma van a koncert napja és ilyenkor bolondokháza van.
Amikor oda értem több millió lány várt oda kint, nem arra mentem, majd szünetben kinézek hozzájuk, de most mennem kell próbálni, mert ha nem akkor Ush és Scoo kinyírnak, amit nem akarok.
Úgy gondoltam, hogy egykönnyen nem fogok tudni bejutni az épületbe ezért felhívtam Scoot.
~ Telefonbeszélgetés eleje ~
- Justin, hol a bánatban vagy?
- Itt a kapuban, csak van egy kis bökkenő.
- Mi az?
- Rajongók a főbejáratnál.
- Mit akarsz csinálni?
- Nyissátok ki az autó bejárót.
- Normális vagy?
- Nyissátok ki. - sziszegtem a fogaim között és ezennel a telefont is kinyomtam.
~ Telefonbeszélgetés vége ~
Nem kellett több, már a szervezők nyitották is nekem a kaput, nem akartam a koszos gumikkal beállni, de majd a takarítónőnek plusz fizetést adok. Végre bejutottam, de nem múlt sokan, hogy a rajongók meglássanak, de végül is sikerült. Felmentem az emeletre, mert a koncert előtt várt rám egy megbeszélés is.
Csak a szokásos dolgokat mondták el, de azt ezerszer. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, azt hogy nem adhatok autogramot a rajongóimnak. A többi nem nagyon érdekelt, végig nyomkodtam a telefonomat, mint valami rossz gyerek. Scooterrel kellett sms-eznem, mert a VIP jegyet oda kell juttatnom Flonak. A címét nem tudtam pontosan ezért Scoot elküldtem a gimibe, hogy ott adja át neki a dolgokat.
Közben még Codyval és Carlyval egyeztettem, hogy ők lesznek az előzenekar, mert nekem el kell mennem Florensiáért. Nem várhattam tovább, hogy titkolom ki vagyok, azt hittem könnyebb lesz és nem is lesz lelkiismeret furdalásom, de most, hogy egy kicsit is közelebb van hozzám, így nem tudok semmit elmondani neki, de most a legnagyobb titkomat fogom elárulni neki, azt, hogy én ki is vagyok valójában.
Mikor véget ért a beszélgetés végre neki állhattunk a próbának, nem ment valami könnyen, mert a gondolataim máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani őket, mint körülötte forogtak.

~ Florensia szemszöge ~

Már vagy két hete semmi hír róla, talán megutálta a gimnáziumot vagy nem tudom, tippem sincs, de ez kezd igen furcsa lenni, sokan találgatna a suliban, hogy Fred az igazi Justin Bieber, de én ezt nem tudom elhinni nekik. Az igazi biztos nem ezt az iskolát választotta volna, nem lenne velem jóban, pedig ha tudná, hogy én mekkora fanja voltam. Mindig is a nyomdokaiba akartam lépni, de miután anyát elvesztettem semmim sem maradt, csak a nővérem terheit kell elviselnem, mert nem tudja megválogatni, hogy kivel bújik egy ágyba.
Barátaim nincsenek ebben az iskolában, mindenki ellenem van fogalmam sincs, hogy miért. Azt sem tudom, hogy miért ívnak engem drogosnak. De valahogy nem is érdekel, nem érdekelnek, az élettől annyi pofont kaptam már, hogy az csak ne s ezekből a pofonoktól megtanultam, hogy nem szabad egyetlen egy emberben sem megbízni.
Éppen magyarórán ülök, egyedül a padban és másolom a tábláról az anyagot, amikor egy ismeretlen alak kopogtat az ajtón. Mrs. Doodl nem tudja, hogy mit keresnek ilyen alakok az iskolában, de nem is érdekli, soha senkinek nem szokott az órája közepén ajtót nyitni. De az aki kopogott újra kopog, de ekkor már nem várakozik tovább, lenyomja a kilincset és beront az ajtón. Amikor meglátom, hogy ki az szemem teljesen kikerekedik, nem akartam elhinni, hogy Scooter Braun áll az ajtóban.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de ezt a küldeményt át kell adnom az osztályában lévő diáknak asszonyom.
- Mit képzel magáról fiatalember, hogy csak úgy beront az órámra?
- Mrs. Doodl, Mr. Johnson engedély adott rá, és ez egy nagyon fontos küldemény.
- Még is mi? - húzza föl a vén szipirtyó az orrát.
- Florensiának hoztam ezt a dolgot, ki ő?
- Én vagyok - álltam fel.
- Tessék - nyújt át nekem egy vaskos borítékot. - Most pedig pakolj és gyere velem!
- Most elrabolja a lányt? Tudja, hogy ezért fel is jelenthetném?
- Elkértem asszonyom.
- Viszlát - viharoztam ki az ajtón.
- Miért kellett kijönnöm?
- Megyünk vásárolni.
- Tessék? Nekem nincs pénzem ruhára.
- Nyugi én állom.
- De én ezt nem fogadhatom el.
Megfogta a kezem és az autója fel kezdett el húzni, nem kellett több nekem, már mentem is egyenesen. Beültettet az autójába, annyira szép az-az autó, de én ezt még alig tudom felfogni, hogy kedvencem koncertjére megyek.
- Na, Dark figyelj, mert nem tudom, hogy te voltál-e már JB koncertjén, de el kell mondjak valamit. Várj, ne szólj közbe!! A ruha ami ma rajtad lesz az valami különleges legyen jó? Majd én ki választom.
Teljesen úgy beszél, mintha én nem lennék ott.

~ Justin szemszöge ~

Már itt állok a háza előtt azon a címen amit Sco. megadott nekem és még mindig nem jön ki, már a telefonom a kezemben van, anya is írt, hogy nem tudják tovább fent tartani a rajongóimat. Kezdek kicsit pánikba esni, hogy mi van, ha nem is akar eljönni a koncertemre. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Ő nyitotta ki nekem az ajtót, meseszép volt. El sem tudom mondani annyira belém fagyott a szó.
- Gyönyörű vagy - jegyeztem meg neki.
- Fred, most nem jó.
- Miért?
- Mert megyek valahová.
- És még is hová?
- Justin Bieber koncerte - felelte büszkén.
- Elviszlek.
- Óh, köszönöm.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, miután beszállt, gyorsan megkerültem az autót és én is behuppantam. Éppen, hogy beültem elkezdett rezegni a telefonom, anya hívott így kötelességem volt felvenni, de most nem volt kedvem így csak kinyomtam.
- Ki volt az?
- Anyukám, de majd vissza hívom.
- Tőlem felveheted.
- Nem, most nem. Sietnünk kell.

Egész úton csendben voltam és ő is, nem az a kínos csend hanem az a nyugodt. Elég gyorsan hajtottam, mert még át kell öltöznöm, de az úgy is gyorsan megy.
Már megint nem lehet bemenni rendesen, ezt nem hiszem el.
-Bocsi, de telefonálnom kell - adtam a rövid választ a lánynak.
- Semmi - mosolygott vidáman.

*~ Telefon beszélgetés eleje ~*

- Alf, nyisd ki a titkosat.
- Itt vagytok?
- Igen, de siess, mielőtt meglátnak.
- Persze.

*~ Telefon beszélgetés vége ~*

- Kik elől bujkálsz?
- Majd megtudod - és rákacsintottam.
Végre Fred kinyitotta az ajtót s én egyből betudtam rajta menni. Flonak kicsit furcsa volt, mert ő még nem járt nagyon a színfalak mögött.
- Hova viszel?
- Szállj ki - utasítottam a lányt. Annyira sajnáltam, hogy nem tud semmiről, de majd nagyobb meglepi lesz neki. - Sco!! Megjöttünk! Figyelj én most átadlak neki - mutattam Alfra -  és ő majd átad Sconak, de fogadj szót neki akkor nem bánod meg. Jó?
- Jó.
Az öltözőmbe már félmeztelenül rohantam be, de nem érdekelt. Gyorsnak kellett lennem, mert már várnak rám a rajongóim. Magamra kaptam egy teljesen egyszerű fehér pólót hozzá egy fekete ülepes gatyát s fekete Suprát ahogy ezeket magamra kaptam indultam is kifelé, út közben még hajamat felzseléztem úgy ahogy sikerült. Futó lépésben egy puszit nyomtam anya arcára és már indultam is kifelé. Flot sehol sem láttam, ami egy kicsit aggasztott, de most már muszáj volt kimennem a rajongókhoz.
Már egy órája énekelek nekik, de most érkezik el az én kedvenc számom az OLLG.
- Mit szólnátok ahhoz a számhoz, hogy " How many I told you's " ? - A lányok csak sikítottak és ezt annyira jó volt hallani. Belekezdtem a dalba.
A felénél kikísérték Florensiát is, szemei ragyogtak és még mindig gyönyörű volt. Kezemben ott volt a rózsacsokor, átadtam neki, de amikor átadtam akkor nem énekeltem. Úgy érzem nekem most beszélnem kell, bánt az, hogy hazudtam neki és a többi rajongómnak.
- Mondanom kell valamit - néztem a lány szemeibe - én nem az vagyok akinek suliban mondtam magam. Ez vagyok - én mutattam végig magamon. A lány szeméből csak folytak a könnyek, fogalmam sincs, hogy mit érezhetett, pedig én annyira szerettem volna tudni. - Megtudsz nekem bocsátani s leszel a barátnőm? - Mélyen belenéztem a szemébe abba a gyönyörű szép barna szempárba, abba melyből még mindig potyogtak a könnyek. Közelebb léptem hozzá és megölelte, nem csinált semmi csak hagyta hogy megöleljem..