17. rész

Sziasztok! :)
Meghoztam a következő részt. Megpróbáltam nem sablonossá tenni a részt, de majd azt ti eldöntitek milyen lett. Remélem tetszeni fog, bár próbálok egy kicsit izgalmasabb részeket bele tenni! :)
Kommenteljetek és pipáljatok! :)
Jó olvasást! Puszii! :*

- Igen ismertem. De kérem mondják el, hogy mit akarnak tőlem.
- A háza előtt várja a kollégám egy küldeménnyel. Menjen le és vegye át.
Alig hogy feleszméltem mit teszek kiugrottam a csajom mellől és mentem a bejárati ajtóhoz. Miért kereshetnek engem a volt barátnőmmel kapcsolatban?
Halkan kinyitottam az ajtót és a biztosúr már ott is állt. De akkor miért nem csengetett.
- Jó reggelt uram. Miben segíthetek?
- Olvassa el.
Ezzel átnyújtott nekem egy levelet a rendőr - amelyen az én nevem szerepelt nyomtatott betűkkel... Elég furcsán nézett rám, de nem tudhatom mit akar, lehet hogy ez a mai nap csak valami röhejes vicc, de hogy a volt barátnőmmel viccelődni milyen elmebeteg próbál azt nem tudom.
Még mindig velem szemben állt a biztosúr, bizonyára arra vár, hogy kinyissam a borítékot. Óvatosan feltéptem a papírt, nem akarom megtudni mi van benne, de muszáj lesz, mert ez az ürge addig tuti nem megy el.
Flora írásképét láttam meg a papíron.. egyből felismertem, hiszen régen nagyon sokat kutattam utána.

Kedves Justin, 
Remélem ezt a levelet megkapod, de ha már a kezedben van akkor megkaptad. Boldog vagyok, mert tudom, hogy jó helyre került. 
Tudod amikor legutoljára találkozunk akkor nekem nagyon nehéz volt. Nem akartalak csak úgy ott hagyni, nem akartam nélküled élni. De már teljesen mindegy. Ha ezeket a sorokat elolvasod akkor tudnod kell, hogy én már meghaltam. Nem lehetek már soha sem veled. 
De, hogy ne élj ekkora sötétségben rólam elmesélek mindent. 
Úgy egy éve amikor Franciaországban az Eiffel toronynál találkoztunk és megcsókoltál valami fantasztikus volt. Imádtam. Soha nem fogom elfelejteni azt a csókot. A pofont nem azért kaptad, mert utállak. Zsaroltak és mivel teherbe estem rejtőztem előle. Utáltam amikért nem lehetek veled. Nem mondhatok el neked semmit. Aztán amikor Lily megszületett minden a feje tetejére állt. Nem rejtőzködhettem tovább. Elő kellett jönnöm, mert nem akartam, hogy a gyerekemnek baja essen. 
Ezt a levelet is pár nappal ezelőtt írtam, mert tudtam lassan eljön az az idő amikor a rendőrségnek szüksége lesz rá és rád. 
Tudom ki a zsarolóm. Rixon Miller. 
Hogy miért zsarol? Mert annak idején anyám neki dolgozott és nekem szánta a fiát. Annyira rusnya és undorító volt. Soha nem bírtam ránézni. Nem kellett nekem annak a fickónak a gyereke. Amikor anyám rájött akkor egyből felmondott. 
Aztán egyszer csak megtalált engem. Elég sok kérdés kavaroghat benned, de jogod van tudni az igazat. 
Hogy megerőszakolt-e? 
Igen. Nem akartam, de megtette. Utáltam. 
Amikor megtudtam, hogy teherbe estem nem akartam mást csak a falba verni a fejemet. Nem tehettem meg. Annak a kis pöttynek a hasamban meg kellett születnie. Szüksége volt rá. 
Egyszer nagy nehezen sikerült megmenekülnöm tőle és boldog voltam mert találkozhattam veled is, de utána tudatosult bennem, hogy rejtőzködnöm kell. 
És hogy miért kapod ezt a levelet? Ez lehet a legnagyobb kérdésed. Azért mert azt szeretném, hogy a gyermekem a tied legyen. Nálad jobb embert még elképzelni sem tudnék, és azt hogy apa leszel még ha nem is a te gyereked bennem csodálatot kelt. 
A biztos úrnak pedig mondj el mindent vagy add át a levelet. Ő tudja, hogy hol van a gyerekem. Vagyis a gyerekünk. 
Justin, kérlek tedd meg nekem ezt! Ez az utolsó kívánságom és az hogy boldog legyél! 
Remélem már van valakid akit úgy szeretsz mint egyszer engem, de kérlek fogadjátok örökbe a gyereket és juttassátok börtönbe azt a rohadékot. 

Örökké szeretlek Flo! 

- Meghalt- nyögöm ki halkan. - Miért? Hogyan? Hol? Mikor? - Hiába vádolom kérdő tekintettel a rendőrt semmit mondó az arckifejezése.
- Uram! Jobb lenne ha eljönne most velünk. Vallomást kell tennie, de ha hajlandó akkor a házában is felvehetem a vallomást.
- Inkább itt. De kérem válaszoljon.
- Előbb ön!
Átadtam a levelet, de a gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben. Apa leszek ilyen hirtelen. Mit fognak rólam gondolni? Mindenki azt fogja hinni, hogy az én gyerekem, de mi van akkor ha kiborul a bili és mindenki engem fog okolni? Sophi mit fog szólni? Mit csináljak?!

16. rész

Sziasztok! :)
Visszatértem! Remélem nem bánjátok ha egy picit megkeverednem a szálak..:)
Köszönöm szépen a véleményeket az előző részhez! Tudom régen hoztam részt, de egy év eltelt és újult erővel neki vágok, hogy befejezzem a blogot!
Jóóó olvasást! A pipák közül válasszatok és véleményt is írjatok!! :)

A pubos incidens óta elég sok idő eltelt. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy az a lány akit szerettem elhagyott. Sok mindenen gondolkoztam..egy valamire pedig rájöttem. Nem fogom visszaszerezni, hanem élem a magam életét.

Megismertem egy lányt..Sophinak hívják. Sokkal jobb, mint az összes többi lány...olyan más, mert szép, okos és nem a pénzemre hajt. 1 éve már, hogy együtt vagyunk..

Ma este is diszkóban voltunk. Annyira jó volt vele, csak egyetlen egy dolgot ne kéne figyelembe vennem. Ő még szűz. Már majdnem egy éve együtt vagyunk és semmi intim dolog nem történt köztünk. Kezdek már kicsit megzakkanni, mert mi van ha nem szeret? De miért ne szeretne? Ezek a gondolatok folyamatosan a fejemben mutoszkálnak hiába csinálok akármit.
Most is itt fekszik mellettem és gyönyörűen alszik, annyira édes. Összecsukom a füzetemet amibe a dalszövegeket szoktam írni, mert most is egy gyönyörű dalt írtam róla. Arcára nyomok egy jó éjt puszit és lekapcsolom az éjjeli lámpámat.

Fél óra múlva még mindig nem tudok aludni, és hallom, hogy Sophi álmában beszél. Az elején csak annyit mondott, hogy " Hagyjál", de később pedig már sikítozik. Nem tudom mit csináljak most, mert amióta nálam alszik vagy én nála soha nem hallottam, hogy lidérces álmai lennének.

Óvatosan felé fordulok és gyengéden megrázom a vállát.
- Sophi ébredj!
- Hmm??
- Bébi mit álmodtál?
- Justin! Hagyj aludni!
- De mit álmodtál? - Annyira kíváncsi vagyok, nem akarom, hogy vissza aludjon és újra sikongasson álmában.
- Valami rosszat..már nem emlékszem rá.
Felém fordult és érzem, hogy ajkaival közelebb ér hozzám.
- Sophi kérlek ne csinál ezt velem, mert nem tudok megállni. 
- Just akkor ne álljunk meg. Egy éve együtt vagyunk és semmi hú de nagy dolgot nem csináltunk. Alkossunk valamit!
Nem kell többször mondani nekem, mert én már mióta erre a mondatra várok, hogy halljam tőle. Oda húzom magamhoz és szorosan megölelem. Annyira jó illata van és én annyira szeretem még így is, de most sokkal jobban. Félek, hogy csak azért mondta ezt nekem, mert felébresztettem, így inkább még egyszer megkérdezem, hogy biztos-e abban amit az előbb mondott.
- Tényleg szeretnéd?
- Nem is kevés ideje..

Sophia szemszöge:

Annyi ideje várom már, hogy megtegye ezt a lépést. Az egy év amit együtt töltöttünk valami fantasztikus volt.. kivéve azt a részét amikor turnézni ment, mert az valami elviselhetetlen volt számomra. Jó, akkor én is dolgoztam, de rossz volt egy-két hónapig csak az internetes beszélgetésekre és a telefonhívásokra alapozni a kapcsolatunkat.
Néha megtudtam látogatni, de akkor sem sok időre, mert divattervezőként nincs olyan nagyon sok szabadidőm nekem sem. Én sokkal szerencsésebb vagyok, mert millió lány aki a ruháimat hordja, azt sem tudja, hogy én terveztem..így az utcán teljesen nyugodtan tudok sétálni nem kell attól félnem, mint Justinnak.

Ajkaimat rányomtam ajkaira és finoman megcsókoltam. Erre várt ő is mert egyből lendületbe jött és édesen -mint mindig - visszacsókolt. Annyira szeretem őt, nem is tudom mi lenne velem nélküle. Óriási csókcsatába kezdtünk, de ez nem elég nekem. Többet akarok. Őt akarom. Óvatosan lehúztam róla pizsama felsőjét - egy feszes boxerben és óriási póló van rajta - egy percre elszakadt egymástól az ajkunk.
- Soph én nem gondoltam volna, hogy te ilyen vad is tudsz lenni.
- Justin én csak szeretlek!
Oda húztam magamhoz és újra csókolózni kezdtünk. Kezével apró felfedezőútra indult testemen, majd pólóm szélét megragadva, gyors mozdulattal áthúzta a fejemen. Kicsit feljebb emelkedett így jobban szemügyre vett. Szégyenlős vagyok, de szemei csillogása elfeledtette velem ezt a "bajomat". Kezei megtalálták melleim és masszírozni kezdte őket számat pedig egy apró nyögés hagyta el. Az érzés ami hatalmába kerített fantasztikus volt. Lassan kezeit felváltotta a szája.. lassan szívta és néha harapott. Másik kezével elkezdte lefelé tolni bugyimat. Ahogy lekerült rólam az alsónemű óvatosan megsimított majd lassan két ujját belém vezette. Körzött velük és én mindennél jobban akarom őt.
- Justin kérlek - nyöszörögtem - én most azonnal akarlak.
- Csss bébi, mindjárt.
Szépen lassan kihúzta belőle ujjait majd letolta boxerét. Oda hajolt az éjjeli szekrényhez, felbontotta és ráhúzta férfiasságára.
- Készen állsz kicsim?
Aprót bólintottam és egy csókot nyomott homlokomra. Majd lassan belém csusszant. Könnyek gyűltek a szememben, ahogy átszakította szűzhártyám. Egy darabig nem mozgott, hogy enyhüljön a fájdalmam és megszokjam a méretét.
Elkezdett mozogni apró lökéseket adott, majd egyre többet és többet. Csípőmet lökései ütemére mozgattam és belül valami elkezdett épülni bennem.


Justin szemszöge

Másnap reggel telefonom csörgése riasztott. Teljesen ismeretlen számról kerestek, ezért  úgy gondoltam felveszem, mert lehet, hogy egy újabb Európai ország ahova nem jutottam el.
- Halló, tessék, Justin Bieber.
- Jó reggelt kívánunk itt a Rendőr-főkapitányság.
- Miben segíthetek? Valami baj van?
- Ön ismerte Floransia Darkot?
Az ütő megáll bennem. Mit akarhatnak tőlem? Hogyan kerül elő az a lánya akiről már majdnem sikerült megfeledkeznem?

Nem tudom..

Ne haragudjatok drága olvasók, de fogalmam sincsen, hogy hol folytassam a blogot... nem akarom elhanyagolni, mert büszke vagyok, hogy ennyien látogattátok már meg a blogot, de meg kell vallanom, nekem nem tetszik...az első résztől kacifántos az egész történet!! Sok elem nem illik a képbe meg még sok apró, de elég nagy hiba!
Már kezdek azon gondolkozni, hogy abba hagyom ennek a blognak az írását, legalább is egy jó időre felfüggesztem, mert semmi ihletem nincsen.
De addig is, olvassátok el az én kedvenc blogomat!! A rosszat akarom!!! Kukkantsatok majd be!! :)

Remélem nem haragszotok rám!
Pusziii mindenkinek! Smile! :))♥

15. rész

Sziasztok!
Éjjeli bagoly vagyok nem tagadom! De most meghoztam ezt a részt, de ezt CSAK saját felügyeletre olvassátok el +18 éves rész s a rossz álmokért felelősséget nem vállalok!! Amúgy még soha nem írtam ilyen részt..:D és majd a végén kérek KOMMENTET, hogy szerintetek milyen volt!!
Na, de jó olvasást!! ^^ :*

Egyszer élünk, de akkor nagyon..

Akkora nyaklevest kaptam, mint az állat. Hogy is gondolhattam volta azt, hogy vissza fog csókolni. Nem vagy normális Bieber, de miért nem csókolt vissza?? Nem értem a lányokat, nem az a fontos, hogy mi hogy nézünk ki?! Pedig én igazán szív döglesztő vagyok.

- Hé Flo, ne haragudj! Nem is tudom, hogy mi történt velem. Én nem akartam semmit.
- Hagyjál békén te seggfej!!
- Hogy lehet valaki ekkora kurva, hogy felcsináltatja magát 17 évesen? - Ebben a percben még egy pofon csattant az arcomon. Égetett és fájt, bár lehet, hogy az előbbit ki sem kellett volna mondanom. - Ne haragudj!!! Nem volt direkt! Légyszi' ne haragudj!
- Hagyj békén! - kiáltotta hangosan, s ebben a percben megfordult és elnyelte a sötétség.

Bieber, hogy a francban lehetsz ekkora barom? Megtalálod azt a lányt akiről álmodsz és te ezt így elcseszed?! Szánalmas vagy. Nem hiszem el folyamatosan rajta kattog az agyad, de te most ebben a pillanatban hagyod, hogy elmenjen előtted. Te óriási marha. Más csinálna ilyet? Csak te lehetsz aki ilyen hülye, marha, barom, balfék.

Csak is saját magamat okolhatom a történtek végett, de ez már lényegtelen, mert úgy is elcsesztem. De ez a bár és ezek a lányok gyönyörűek. Nem tudok, már tisztán gondolkozni egyszer a múltamon töröm a fejem utána pedig a jelennek élek. Kezdenek a képek egyre furcsábbak lenni és az emlékezetem is itt-ott kihagy. Finom a sör, pálinka és a vodka, de én még a bort is szeretem.
- Hé, te ott! Szeretnék egy félszáraz és egy félédes bort, de nagyon gyorsan.
- Jó, majd az a lány ott kiszolgál. Én nem vagyok csicskás.
- Igazad van. Az a lány valami fenomenálisan néz ki. - Néztem egy nagyon fiatalnak tűnő hosszú szőke hajú lányra, akinek épphogy takarta valami a fenekét és fedte valami a hatalmas melleit.
A látványa teljesen az ujjai köré csavart. Szemeim elsötétültek és én csak arra tudtam gondolni, hogy nekem ő kell. De most azonnal!
- Szia édes! - szólalt meg valami borzalmas akcentussal - Mit adhatok? - kérdezte mosolyogva. Ezzel teljesen az őrületbe kergetve engem. Már nem bírom sokáig.
- Mi az ajánlat? - vigyorogtam kacéran, magas alkohol szintem és a szőke csaj melleit bámultam.
- Attól függ mennyi idős vagy.
- 22. - hazudtam s még mindig nem tudtam elszakítani pillantásomat formás kebleiről. Az eszem csak azon járt, hogy végre megkaparinthassam őket.
- Kezdésnek egy kis Tequilát javaslok - citrommal és "cukorral"- utána meg a főnöknek az irodáját.
- Mi lenne, ha kihagynánk a tequilát és rögtön az irodába mennénk? - A lány csak rám mosolygott és megfogta a kulcsot s utána a kezemért nyúlt.
Magával húzott az iroda felé, amit nagyon élveztem meg végig figyelhettem a fenekét. Az egész alkata nagyon jól néz ki.

A kulcsot bedugta a helyére, a zár kattant ő mosolyogva rám nézett, amit én viszonoztam. Lassan lenyomta a kilincset először ő lépett be s utána magával húzott engem is, száját egy kacér kacaj hagyta el. Belőlem pedig férfias morgás tört elő.

Úgy rám vetette magát, mint egy tigris. Az ajka puha volt és észbontóan jól csókolt. Rögtön a nadrágom gombjáért nyúlt - nem tétovázott. Elkezdtem hátrálni az íróasztal felé, neki dőltem ő pedig rögtön lehúzta a nadrágomat a boxeremmel együtt. Így duzzadó férfiasságom a felszínre került. A lány szája egy "o"-t formált és férfiasságom után nyúlt s lassan verni kezdte. A levegőt egyre hevesebben kapkodtam s számat jól eső morgás hagyta el. Ezzel jelezvén, hogy mennyire élvezem, amit csinál. Egy idő után elengedte és letérdelt elém - én kikerekedett szemekkel bámultam a szőkeséget - méretes férfiasságom hegyét megnyalta és óvatosan a szájába vette. Egy idő után éreztem, hogy nem bírom. Megfogtam a lány fejét ki-be mozgattam s mikor éreztem, hogy nem bírom tovább egy üvöltés hagyta el a számat és a lány szájába élveztem. Amit ő készségesen lenyelt.
Nem bírtam már tovább, a lányt megfogtam és felültettem az asztalra. Letéptem róla azt a picsa szoknyát aprócska tangájával együtt. Megfogtam újra duzzadó férfiasságomat, belé vezettem. Először lassan kezdtem el mozogni, a lány száját aprócska nyögések hagyták el. Szinte már könyörgött, hogy gyorsítsak. Kérésének eleget téve gyorsítottam a tempón és minden behatolásnál érintettem a lány G pontját, amit ő hatalmas sikításokkal díjazott.
- Elfogom menni! - Súgta zihálva a fülembe.
- Várj még egy kicsit! - S szerszámom rángatózni kezdett bennem és a lányban éreztem, hogy elmegyek. Pont egyszerre élveztünk el. Mind kettőnk száját egy óriási üvöltés hagyta el.
A lány ziháltan hátra hajolt az asztalon és pedig méretes keblei közé hajtottam fejemet s szerszámomat még mindig benne pihentettem. Ekkor nyitódott az ajtó...

14. rész

Sziasztok Belieberek! 

• Létrehoztam a facebook csoportot: https://www.facebook.com/groups/207686106051653/ Várlak benneteket sok szeretettel! :) 
• Köszönöm a számtalan oldalmegtekintést. 
• Utolsó pontban pedig szeretném elmondani, hogy ha kommenteltek hárman akkor előbb lesz rész, de ha nem akkor csak akkor amikor én jónak látom..:D De a lényeg az, hogy komizzatok, mert jól esik.., ha pedig nem akartok akkor csak egyszerűen írjatok a chatba. 

Jó olvasását a részhez, remélem tetszeni fog nektek! ☺ 

~ Justin szemszöge ~

- Floransia vagy. Most már emlékszem, te voltál az a lány akivel én egy suliba jártam. Nem tudom, hogyan tudtam egy gyönyörű lányt így elfelejteni.
- Justin, kérlek ezt a témát hagyjuk. Ez az egész nekem rém ciki. Hagyj békén, te nem tudod, hogy én ki vagyok. Amit a szemed lát az néha csal és én egy álnok, csaló, pénzéhes vagyok.
- Miről beszélsz? Amikor én megismertelek akkor te teljesen normális voltál. Olyan más lettél, mintha valami nyomasztana, de nem tudom, hogy mi az. Nem akarok én neked semmi rosszat.
- Mennyire emlékszel? Mi az ami rémlik még rólam?
- Miért akarod tudni? - Mit akar ez a lány? Mit nem tudok? Nem értem, hogy miért ilyen furcsa, annyira más.
- Egy suliba jártunk, aztán ha jobban belegondolok akkor ott voltál a koncertemen és ennyi ami rémlik. Semmi több. Tudod volt egy balesetem, egyik koncertemen kihagyott egy ütemet a szívem és rosszul lettem. Az egyik táncoslány talált rám, egy jó ideig kómában voltam és azt is mondták, hogy nagyon sok minden kiesett nekem. Az emlékeim egy részét lehet, hogy soha nem fogom tudni visszakapni, de azt is mondták, hogyha valaki nagyon szeretne valamit, akkor arra mindig emlékezni fog, de lehet, hogy meg is tudja majd valósítani. Ez él bennem. Az a kép rólad, hogy mosolyogsz amikor egy fiúval vagy. De nem tudom ki az a fiú.. - szomorodtam el a mondatom végére.
- Nem mehetnénk egy olyan helyre ahol kevesebben hallanak minket? - Miért kérdez ilyeneket tőlem ez a lány? Mit akarhat? Nem tudok semmit, de arra már rájöttem, hogy valami nem világos a múltammal. Valami olyan dolog van benne amit én még nem fejeztem be, és az a dolog befejezésre vár.
- Hát..az a helyzet, hogy most a rajongóimmal vagyok itt, de majd estefelé elmegyek érted, csak mondd meg hogy hová menjek.
- Eiffel torony előtt pontban éjfélkor.
Annyira kecsesen mozog előttem, de miért akar velem pont az Eiffel torony előtt találkozni? Mi van akkor ha egy bérgyilkos? De hogyan gondolhatok én ilyeneket amikor annyira oda vagyok az álombeli lánnyal. Miért kell nekem mindig ilyen dolgokba belekeverednem? Nem tudom, hogy most mikor cselekszem jól.

Éjfél már elmúlt és én sehol nem látom őt. Lóvá tett, de azt nem tudom, hogy miért, pedig én semmi rosszat nem csináltam vele. Azt hiszem még egyszer körbe sétálóm a tornyot, bár nem látom sok értelmét.
Hulla fáradt vagyok és az egész torony alatt a sport cipőm kopogása hallatszik. Senki nincs ilyenkor már az utcán. Talán azért, mert nekik van eszük. Akik meg még ilyenkor fent vannak azok éttermekben vannak. Szerencse, hogy ilyenkor a paparazzok is alszanak, de egy valamit nem tudok. Ő miért nincs itt? Már majdnem visszaértem az eredeti helyemre, ahonnan a kört kezdtem, de megláttam egy árnyat. Ugyan az a sapka, sőt még a karkötői is csilingelnek. Annyira elbűvölő ez a lány. Egyszerűen imádni való. Ahogy közeledik egyre jobban látom, Istenem ezt a látványt életem végéig eltudnám nézni, de nem hiszem ő érez valamit. De hogy is érezne bármit? Mikor most ismerem én meg őt. Minden információm amit eddig tudtam róla elveszett, de legalább az már kiderült, hogy nem csak álmodom. Hanem a lány is él és gyönyörűbb, mint álmomban.
- Szia - mosolyogva fogadom, de ahogyan meglátom arcát a kedvem is elmegy, olyan undor látható az arcán.
- Nem maradhatok sokáig, de egy valamit el kell mondanom neked. Én miattam történt a baleset. Nem tehettem semmit csak meg kellett mondanom az egyik táncoslányodnak, hogy ne mondjon el senkinek semmit. Tudod végig ott voltam amikor te kómában voltál. Csak utána jöttem ide, erre a helyre ahol gondoltam, hogy te nem fogsz rám találni. Anyukád tudott mindent, de én megkértem, hogy ne mondjon neked el semmit, csak is te miattad, mert akkor biztosan megkerestél volna, de én ezt nem akartam. Nem akartalak látni és azt sem akartam, hogy lásd, hogy én vagyok az aki a balesetedet okozta. - Teljesen lesokkoltam, nem tudok mit reagálni, de ha a szívemre hallgatok akkor megölelem. - De tudod mi többet nem találkozhatunk, mert férjhez megyek, nem akarok, de muszáj, mert attól az embertől akitől nem akartam gyerekem lesz. Megtilt nekem mindent!
- Miért mész hozzá ha nem szereted?
- Mert nem tehetek mást! Meg kell tennem így nem válok a szüleim szemében szajhává.
- Mi volt kettőnk között?
- Barátság.
- Nem hiszek neked, akkor nem folynának a könnyeid. - Miért kell még neki is hazudnia nekem?!
- Nem mondhatom el, mert az mindent megváltoztatna.
Nem törődtem semmivel, nem érdekelt ki mit akar, sőt az sem, hogy az a lány akit én minden álmomban láttam most terhes. Közelebb léptem hozzá, óvatosan derekára tettem a kezem s közelebb húztam magamhoz. Az a fantasztikus orchidea illat, annyira magabiztos. Mélyen beszívtam illatát, s megöleltem. Nem tétovázott. Visszaölelt. Nem kellett több nekem apró csókokat leheltem vállára, majd fel a nyakán mígnem elértem a szájához. Gyengéd csókot leheltem az ajkára, mely olyan édes volt s meleg. A válasza pedig... engem is megdöbbentett.

13. rész

Sziasztok Belieberek!♥ 

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a rész, de nagyon sok dolgom volt. Év vége, fellépés.. meg a barátaimra is kell szánnom egy kis időt. Na, de a lényeg, hogy itt az új rész. Remélem tetszeni fog.
Ja és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne akkor, ha létrehoznék egy facebook csoportot ahol megismerhetnétek egymást meg engem is. Nektek, hogy tetszik az ötlet?
Ha lenne hozzá kedvetek akkor írjátok meg chatban vagy komiban és ha lesz rá jelentkező akkor csinálok egy csopit ahol láthatjuk egymást. :)
Köszönöm a figyelmet!:D Jó olvasást! ;)

Nem az a lényeg, hogy hol vagyunk. Hanem az, hogy kivel. 

~ Florensia szemszöge ~

" Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan döntök helyesen, de nem akarom egy hülye döntéssel az egész életemet megkeseríteni. Mindig is arra tanítottak, hogy ne csináljak hülyeséget, de most sikerült. Istenem, hogy lehettem ennyire hülye? Miért kellett nekem elmenni abba a buliba és miért kellett csont részegre innom magam? Csak én lehetek ennyire hülye. Még a nővéremet nevettem ki.., de úgy látszik én is olyan leszek, mint ő. "

Telefonom csörrenése ébresztett fel a gondolataimból. Még az a szerencse, hogy nem hívtak csak egy sms-t küldtek, melyben ez állt:

3-ra legyél a Disney bejáratánál. Ma csak kettőnké a park. 

xoxoDoraxoxo

Mindig talál nekem valami programot, hogy ne unatkozzak. 

Felvettem az egyik kedven kék rövidnadrágomat, ugyan is az idő az valami fantasztikus volt és hozzá egy fehér ujjatlan felsőt. Úgy néztem ki, mint egy tengerész. De a hatás kedvéért még felvettem egy kalapot is ami ilyen matrózos volt és még egy csomó karkötőt magamra kaptam. Nem akartam semmin gondolkozni, de a baba ami a hasamban növekszik egyre jobban gondolkodtatóba ejt. Apámnak nem merem elmondani, mert tudom, hogy a nyakamat kitekerné és a legelső gondolata az lenne, hogy vetessem el, mert mit tudnék én a diákmunkámból neki félre tenni. Igaza van, hiszen a diák melóm semmit sem fedez. Éppen annyi, hogy a koleszt tudom fizetni, de egy gyereket eltartani. Soha nem tudnék...

~ Justin szemszöge ~

Teljesen olyan volt, mint az a lány akit álmomban láttam, de akkor is valami nem stimmel vele. Olyan más, álmomban mindig olyan felszabadult és boldog, most meg, mintha valami nyomná a szívét. Olyan összetörött és gyenge. Biztosan nem egyszerű az élete, de egy fiatal lánynak sem lenne szabad ennyire elnyomottnak és összetörtnek lennie.
Teljesen kimentek a többiek a fejemből, a szülők és a lányaik eltűntek körülnézni, én meg ezen a ponton állok, mint egy cölöp. Nem mozdulok semerre, csak azt a "tengerészlányt" nézem, annyira gyönyörű és fiatal. Úgy megdugnám, de nem rontom el a hírnevem. Az is igaz, hogy fiú vagyok és néha az is, hogy a farkam után járom az utamat, de ennyi idősen mutassanak nekem a paparazzok egy olyan srácot akinek nem a szexen jár az esze.
Még mindig a lányt nézem vagyis feltűnően bámulom, de nem érdekel. Ő úgyszem vesz észre engem hiszen háttal áll nekem.

- Bonjour - szedem össze az összes francia tudásom és bátorságom, hogy oda merészkedjek mögé.
- Hello - amint kimondja és szembefordul velem, szemében valami félelmet látok. Nem gondoltam volna, hogy én ennyire ijesztő vagyok, de akkor még is. Nem akarom őt megbántani vagy ilyesmi, de akkor is. Ő annyira másnak tűnik, mint a többiek.
Tekintetem kicsit tovább időzik rajta, de a szemei. Olyan gyönyörűek. Gesztenyebarna, imádom ezt a színt és minden lánynak jól áll..bár már láttam olyat akinek semmi sem állt jól.
- Tudsz angolul? - de hülye vagy Bieber -gondolja a tudatalattim. Nem kellett volna ezt megkérdezned, mert nyilvánvaló. Hiszen angolul köszönt neked.
- Többnyire - mosolya annyira bájos, szinte minden férfi szívet letapos.
- De buta vagyok, még be sem mutatkoztam. Justin - nyújtom kezem felé, hogy megfogja, de helyette csak ledermed az arca.
- Bocs, de most mennem kell! - Hangulata egyből olyan fagyos lesz. Szinte jeges. Nem tudom mivel érdemeltem ezt az egészet ki, de tudnom kell.
- Héj, matrózlány! - kiáltottam utána - Holnap ráérsz?
- Bocs, Bieber, de nem csípem a fejedet. - Jaj, de butus egy lány. Nem tudja, hogy kivel áll szemben. Nekem nem tud senki sem nemet mondani.
- Csak a nevedet mondd meg! - Háttal áll nekem, de megtorpan. Mintha hezitálna vagy nem tudom, de nekem nagyon nem tetszik itt valami. - Ki vagy te? Ismerlek én valahonnan téged?
- Flo, de most kérlek hagyj. Neked fogalmad sincs semmiről.
- Miről beszélsz? Kérlek, holnap este egy előkelő étteremben!
- Nem!
- Ha kitalálom a nevedet akkor eljössz velem?
- 3 lehetőséged van.
- Flora - csak egy fejrázás a válasz - Floretta - még egy fejrázás - akkor már tudom, te vagy az a lány Flo... 

12. rész

Sziasztok Belieberek! 

Hosszú kihagyás után, de megpróbáltam egy újabb részt hozni. Ami még azt hiszem kicsiny izgalmakat is rejt..
Na szóval azért nem volt egy ideig rész, mert kicsit sok dolgom volt...tanulás meg minden.. és képzeljétek el, hogy III. lettem egy fotó pályázaton, ennek én iszonyatosan örülök, úgyhogy budapestiek figyelmébe ajánlom az Allee bevásárló központot, mert ott a hétvégén ki állítják a képeimet. (Mert három képem van és abból az egyik a III. lett ) Én ennek nagyon örülök.. és szinte ezen a dolgon volt a munkám.. Úgyhogy ne haragudjatok!!
Itt is van a rész amihez úgy döntöttem, hogy ha lesz 4 komment és egy-két véleménygomb akkor előbb hozom a részt, ezzel sürgetve magamat, hogy előbb hozzam a részt. Most már tényleg nem rabolom az időtöket. Jó olvasást és remélem tetszeni fog a rész.
Pusszantós Puszi!! :D

$milee

A koncertet befejezvén, lüktető szívvel és teljesen szétizzadva végre lerogyhatok a bőrkanapéra ez valami iszonyatosan jó érzés. A lábaimban izomlázat érzek, mely most nem olyan vészes, majd holnap lesz rossz. Az, hogy újra a rajongóimnak énekelhettem az valami fantasztikus érzés volt, fel sem tudtam fogni, bár nem is nagyon akarom csak hálás vagyok. Mindenért. A 95 B-s melltartóért, a plüss maciért és azért, mert most vagy egy millió képemet kell dedikálnom amin én vagyok. Ezt az egyet nem szeretem, mert ez az egész olyan macerás és unom, hogy folyamatosan azt kell ráírnom a papírokra, hogy Justin Biebertől ennek meg ennek. Ez néha annyira, de annyira unalmas, na meg a másik. A nyomulós lányok. " - Szia Justin, hogy vagy? Van barátnőd? Szoktál randizni olyan lánnyal aki hat évvel idősebb nálad?" - néha a hideg is kiráz tőlük. Egyszerűen nem bírják felfogni, hogy mi az a modor.

Mindjárt vége a dedikálásnak már csak pár lány áll sorba, de ők nem olyanok, mint a többi. Csendben vannak és azt hiszem normálisak. Lehet, hogy egy kicsit vissza veszek a flegma és a bunkó énemből, mert már kicsit sok volt és leszek egy kicsivel kedvesebb. 

Éppen egy két gyerekes anyukának dedikálom a poszterem,, nincs hozzá sok kedvem, de muszáj. Végig nézek a nőn és a szívemet elönti a lelki ismeret. Miért lettem én ennyire szótlan és csendes a rajongóimmal kapcsolatban? Nekem mindig is az volt a célom, hogy jóban leszek velük. Ne azért szeressenek amit belőlem látnak hanem ismerjenek is. Ismerjenek engem, mert én vagyok én és abban is biztos vagyok, hogy olyan ember, mint én még egy nincsen. 

- Hogy hívják a lányait? - kérdezem meg hirtelen felindulásból. 

- Darcy és Leila - mondja az asszony kicsit kurtán. 

- Ha lehetne egy olyan kérésem akkor várja meg még azokat a lányokat és akkor közösen bevonulunk egy olyan helyre ahol a sajtó nem lát minket, mert beszélni szeretnék magával és még azokkal a lányokkal akik itt várnak az aláírásomra. - Kicsit zavart a nő arca, de én nem akarok semmi rosszat csinálni csak egy kicsiny meglepetésem van a számukra. Azt hiszem a napokban új címlap sztory lesz "Justin Bieber vissza akarja hódítani a rajongóit". Öröm lesz olvasni. 

A többi lánynak is szépen elmondtam ezt a kis szöveget majd a végül mikor az utolsó lányhoz értem küldtem egy sms-t Ushnak és elmondtam neki a tervemet, nem kellett sok időt várnom a válasz pillanatokon belül megérkezett.

- Menjünk be ide - mutattam az arénára. - Itt mindenki helyet tud foglalni és mindent megtudunk beszélni. 

Mindenki elhelyezkedett egy neki kényelmes helyen. Annyira jó volt nézni az embereket. 10 fő de akkor is gyönyörű látvány főleg, hogy ők nem olyan durva rajongók. 

- Szóval, lehet hogy furcsa lesz az amit mondok, de én arra gondoltam, hogy akik most itt vannak azokat én elvinném a Disney Land-ba egy kicsiny kiruccanásra. Az egész utat én állom. Oda- vissza a repülőt, belépő ebéd és az egész parkban mindent kilehet próbálni. De ezt senki nem mondhatja el előre, csak a szüleinek, ezért kérlek titeket, hogy ezt a titok tartási szerződést itt írjátok alá. Szóval ennyi ennek az egésznek a feltétele. A sajtónak egy szót se, mert ha kiderül akkor mindennek lőttek. Jó? Ja és a gép holnap indulna. 

Fáradtan fekszem az ágyamban és a mai napot tervezem. Mindenkinek azt mondtam, hogy a repülő 10-kor indul, de én még sehol nem vagyok. Sőt nekem ott is kéne maradnom, mert lesz egy interjúm a helyi suli újságossal. Na, de teljesen mindegy, inkább neki állok készülődni.
Egy hirtelen felültem, de arra nem számítottam, hogy ennyire megszédülök. Kerülnöm kéne a hirtelen és hamar való mozdulatokat, de akkor is hagyjon már a doki engem. Néha már elegem van belőle. Az egyik lábamat kidugtam a takaró alól és lassan a földre engedtem s ugyan azt tettem a másikkal is. Fogtam az ágytakarómat és az ágyra terítettem. Nem lett valami szép, de elmegy. Anya majd megigazítja.
Bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőimet. Közben végig azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, nem tudom eldönteni, hogy a lila póló és a fekete farmert vagy a fehér tapadós pólót és a fehér nadrágot vegyem fel.

Bepattantam a kocsimba és elindultam a reptér felé, kicsit belekeveredtem a dugóba, de amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam onnan.

Megláttam az engem váró embereket és a szívem majdnem megszakadt, annyira boldog vagyok sőt még annak is örülök, hogy végre megcsináltam ezt amit akartam. Elviszem egy-két szerencsés rajongómat a Disney Landbe. Örülök neki, hogy végre sikerült ezt az ötletemet is megvalósítanom. Elnézve a lányokat mindenre felkészültek, csak arra nem, hogy luxus géppel megyünk.

- Sziasztok - mentem oda mosolyogva. A válasz szinte kórusban jött. - Nem tudom, ki mennyit gondolkozott , hogy mivel megyünk, de most elmondom, hogy az én luxus gépemmel, remélem nem baj, de az út nem lesz hosszú. Úgyhogy szerintem induljunk. Ja és majdnem elfelejtettem mondani, hogy haza felé én sajnos nem tudok jönni, mert az ottani suli újságnak egy interjúval tartozom és ezt most meg kell csinálnom.
- Semmi baj - szólalt meg végül az egyetlen anyuka - majd én figyelek a lányokra, bár senkit nem ismerek, de azért örülök neki, hogy itt lehetek. Remélem az út egy kis ismerkedéssel fog telni.
- Persze, semmi akadálya nincs. Részemről tényleg oké.

Na igen, mint minden út ebben is voltak izgalmak és dolgok derültek ki mindenkiről. Az egyik lány epilepsziás, remélem ma nem kap rohamot, mert akkor én kapok szívinfarktust, a másik klausztrofóbiás, de azt megtudom érteni, hogy milyen érzés - nem éppen a legjobb. Szinte az összes lánynak volt valami baja, de nem csodálom. Ebben a világban minden embernek van valami baja, de ez már a mai napon megszokott.
Ahogy landolt a gép, a hangulat sokkal felszabadultabb lett, mint a levegőben volt. Örültem neki, hogy ebből a fémből végre kiszállhatok, ha tehetem akkor mindenhova autóval megyek, mert az nem eshet le.

- Na akkor mindenki figyeljen, mert most egy nagy limóval megyünk a Disney Land elé és akkor ott bemegyünk. Elvileg ma nincsenek sokan, mert ilyenkor még sokaknak iskola van meg minden.
- Justin, én nem érzem valami jól magam az autózástól.
- Nyugi Loretta, semmi baj nem lesz - kacsintottam rá.
Betereltem az egész csapatot az elénk gördülő luxus kocsiba, jó érzés még mindig és én is végre boldog vagyok. Örülök neki, hogy ilyen szuper csapattal lehetek. Mindig megmosolyogtatnak valamivel és vicces is néhány hülyeség. Boldog vagyok és jól érzem magam.

Beszabadult a mi bandánk Disney Landbe és a lányok visítva vonulnak végig mindenen. Amit lehetett kipróbáltak és én egy pár percre egyedül maradtam ennek a parknak a közepén, úgy érzem magam, mintha itt lenne az akiről álmodok, lassan s óvatosan - hogy ne szédüljek - megfordultam és láss csodát, mintha Isten akarta volna, de ott állt velem szemben az a lány akiről oly régen álmodom.

~ Floransia szemszöge ~

11. Máj. 11.
Kedves Naplóm!
Egyszer volt, hol nem volt.. de ez most kurvára nem az a történet. A drog és az alkohol között..egy szőke herceg akit csak azért hagytam ott, mert nem tudtam elviselni, hogy miattam van ott ahol van és ma mi történt?! Láttam őt és ő úgy nézett rám, mintha én annyit jelentenék neki. Csak azt nem értem, hogy miért nem fogta fel azt, hogy én mennyit változtam. Igen változtam. Nem vagyok jó..sőt inkább rossz lettem. Megromlott. Unom az életet és nem érdekel semmi. Csak ezzel az egész emós stílussal annyi a probléma, hogy a szemem minden nap karikás a sírástól, mert az amit annyira, de annyira nem akartam az bekövetkezett. Terhes lettem. De nem tudom kitől. Haza, Amerikába nem merek haza menni, mert tudom, hogy apám kitenné a szűrömet, de akkor mit csináljak én itt egy gyerekkel? Vetessem el vagy tartsam meg!?