12. rész

Sziasztok Belieberek! 

Hosszú kihagyás után, de megpróbáltam egy újabb részt hozni. Ami még azt hiszem kicsiny izgalmakat is rejt..
Na szóval azért nem volt egy ideig rész, mert kicsit sok dolgom volt...tanulás meg minden.. és képzeljétek el, hogy III. lettem egy fotó pályázaton, ennek én iszonyatosan örülök, úgyhogy budapestiek figyelmébe ajánlom az Allee bevásárló központot, mert ott a hétvégén ki állítják a képeimet. (Mert három képem van és abból az egyik a III. lett ) Én ennek nagyon örülök.. és szinte ezen a dolgon volt a munkám.. Úgyhogy ne haragudjatok!!
Itt is van a rész amihez úgy döntöttem, hogy ha lesz 4 komment és egy-két véleménygomb akkor előbb hozom a részt, ezzel sürgetve magamat, hogy előbb hozzam a részt. Most már tényleg nem rabolom az időtöket. Jó olvasást és remélem tetszeni fog a rész.
Pusszantós Puszi!! :D

$milee

A koncertet befejezvén, lüktető szívvel és teljesen szétizzadva végre lerogyhatok a bőrkanapéra ez valami iszonyatosan jó érzés. A lábaimban izomlázat érzek, mely most nem olyan vészes, majd holnap lesz rossz. Az, hogy újra a rajongóimnak énekelhettem az valami fantasztikus érzés volt, fel sem tudtam fogni, bár nem is nagyon akarom csak hálás vagyok. Mindenért. A 95 B-s melltartóért, a plüss maciért és azért, mert most vagy egy millió képemet kell dedikálnom amin én vagyok. Ezt az egyet nem szeretem, mert ez az egész olyan macerás és unom, hogy folyamatosan azt kell ráírnom a papírokra, hogy Justin Biebertől ennek meg ennek. Ez néha annyira, de annyira unalmas, na meg a másik. A nyomulós lányok. " - Szia Justin, hogy vagy? Van barátnőd? Szoktál randizni olyan lánnyal aki hat évvel idősebb nálad?" - néha a hideg is kiráz tőlük. Egyszerűen nem bírják felfogni, hogy mi az a modor.

Mindjárt vége a dedikálásnak már csak pár lány áll sorba, de ők nem olyanok, mint a többi. Csendben vannak és azt hiszem normálisak. Lehet, hogy egy kicsit vissza veszek a flegma és a bunkó énemből, mert már kicsit sok volt és leszek egy kicsivel kedvesebb. 

Éppen egy két gyerekes anyukának dedikálom a poszterem,, nincs hozzá sok kedvem, de muszáj. Végig nézek a nőn és a szívemet elönti a lelki ismeret. Miért lettem én ennyire szótlan és csendes a rajongóimmal kapcsolatban? Nekem mindig is az volt a célom, hogy jóban leszek velük. Ne azért szeressenek amit belőlem látnak hanem ismerjenek is. Ismerjenek engem, mert én vagyok én és abban is biztos vagyok, hogy olyan ember, mint én még egy nincsen. 

- Hogy hívják a lányait? - kérdezem meg hirtelen felindulásból. 

- Darcy és Leila - mondja az asszony kicsit kurtán. 

- Ha lehetne egy olyan kérésem akkor várja meg még azokat a lányokat és akkor közösen bevonulunk egy olyan helyre ahol a sajtó nem lát minket, mert beszélni szeretnék magával és még azokkal a lányokkal akik itt várnak az aláírásomra. - Kicsit zavart a nő arca, de én nem akarok semmi rosszat csinálni csak egy kicsiny meglepetésem van a számukra. Azt hiszem a napokban új címlap sztory lesz "Justin Bieber vissza akarja hódítani a rajongóit". Öröm lesz olvasni. 

A többi lánynak is szépen elmondtam ezt a kis szöveget majd a végül mikor az utolsó lányhoz értem küldtem egy sms-t Ushnak és elmondtam neki a tervemet, nem kellett sok időt várnom a válasz pillanatokon belül megérkezett.

- Menjünk be ide - mutattam az arénára. - Itt mindenki helyet tud foglalni és mindent megtudunk beszélni. 

Mindenki elhelyezkedett egy neki kényelmes helyen. Annyira jó volt nézni az embereket. 10 fő de akkor is gyönyörű látvány főleg, hogy ők nem olyan durva rajongók. 

- Szóval, lehet hogy furcsa lesz az amit mondok, de én arra gondoltam, hogy akik most itt vannak azokat én elvinném a Disney Land-ba egy kicsiny kiruccanásra. Az egész utat én állom. Oda- vissza a repülőt, belépő ebéd és az egész parkban mindent kilehet próbálni. De ezt senki nem mondhatja el előre, csak a szüleinek, ezért kérlek titeket, hogy ezt a titok tartási szerződést itt írjátok alá. Szóval ennyi ennek az egésznek a feltétele. A sajtónak egy szót se, mert ha kiderül akkor mindennek lőttek. Jó? Ja és a gép holnap indulna. 

Fáradtan fekszem az ágyamban és a mai napot tervezem. Mindenkinek azt mondtam, hogy a repülő 10-kor indul, de én még sehol nem vagyok. Sőt nekem ott is kéne maradnom, mert lesz egy interjúm a helyi suli újságossal. Na, de teljesen mindegy, inkább neki állok készülődni.
Egy hirtelen felültem, de arra nem számítottam, hogy ennyire megszédülök. Kerülnöm kéne a hirtelen és hamar való mozdulatokat, de akkor is hagyjon már a doki engem. Néha már elegem van belőle. Az egyik lábamat kidugtam a takaró alól és lassan a földre engedtem s ugyan azt tettem a másikkal is. Fogtam az ágytakarómat és az ágyra terítettem. Nem lett valami szép, de elmegy. Anya majd megigazítja.
Bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli teendőimet. Közben végig azon agyaltam, hogy mit vegyek fel, nem tudom eldönteni, hogy a lila póló és a fekete farmert vagy a fehér tapadós pólót és a fehér nadrágot vegyem fel.

Bepattantam a kocsimba és elindultam a reptér felé, kicsit belekeveredtem a dugóba, de amilyen gyorsan csak tudtam kiszabadultam onnan.

Megláttam az engem váró embereket és a szívem majdnem megszakadt, annyira boldog vagyok sőt még annak is örülök, hogy végre megcsináltam ezt amit akartam. Elviszem egy-két szerencsés rajongómat a Disney Landbe. Örülök neki, hogy végre sikerült ezt az ötletemet is megvalósítanom. Elnézve a lányokat mindenre felkészültek, csak arra nem, hogy luxus géppel megyünk.

- Sziasztok - mentem oda mosolyogva. A válasz szinte kórusban jött. - Nem tudom, ki mennyit gondolkozott , hogy mivel megyünk, de most elmondom, hogy az én luxus gépemmel, remélem nem baj, de az út nem lesz hosszú. Úgyhogy szerintem induljunk. Ja és majdnem elfelejtettem mondani, hogy haza felé én sajnos nem tudok jönni, mert az ottani suli újságnak egy interjúval tartozom és ezt most meg kell csinálnom.
- Semmi baj - szólalt meg végül az egyetlen anyuka - majd én figyelek a lányokra, bár senkit nem ismerek, de azért örülök neki, hogy itt lehetek. Remélem az út egy kis ismerkedéssel fog telni.
- Persze, semmi akadálya nincs. Részemről tényleg oké.

Na igen, mint minden út ebben is voltak izgalmak és dolgok derültek ki mindenkiről. Az egyik lány epilepsziás, remélem ma nem kap rohamot, mert akkor én kapok szívinfarktust, a másik klausztrofóbiás, de azt megtudom érteni, hogy milyen érzés - nem éppen a legjobb. Szinte az összes lánynak volt valami baja, de nem csodálom. Ebben a világban minden embernek van valami baja, de ez már a mai napon megszokott.
Ahogy landolt a gép, a hangulat sokkal felszabadultabb lett, mint a levegőben volt. Örültem neki, hogy ebből a fémből végre kiszállhatok, ha tehetem akkor mindenhova autóval megyek, mert az nem eshet le.

- Na akkor mindenki figyeljen, mert most egy nagy limóval megyünk a Disney Land elé és akkor ott bemegyünk. Elvileg ma nincsenek sokan, mert ilyenkor még sokaknak iskola van meg minden.
- Justin, én nem érzem valami jól magam az autózástól.
- Nyugi Loretta, semmi baj nem lesz - kacsintottam rá.
Betereltem az egész csapatot az elénk gördülő luxus kocsiba, jó érzés még mindig és én is végre boldog vagyok. Örülök neki, hogy ilyen szuper csapattal lehetek. Mindig megmosolyogtatnak valamivel és vicces is néhány hülyeség. Boldog vagyok és jól érzem magam.

Beszabadult a mi bandánk Disney Landbe és a lányok visítva vonulnak végig mindenen. Amit lehetett kipróbáltak és én egy pár percre egyedül maradtam ennek a parknak a közepén, úgy érzem magam, mintha itt lenne az akiről álmodok, lassan s óvatosan - hogy ne szédüljek - megfordultam és láss csodát, mintha Isten akarta volna, de ott állt velem szemben az a lány akiről oly régen álmodom.

~ Floransia szemszöge ~

11. Máj. 11.
Kedves Naplóm!
Egyszer volt, hol nem volt.. de ez most kurvára nem az a történet. A drog és az alkohol között..egy szőke herceg akit csak azért hagytam ott, mert nem tudtam elviselni, hogy miattam van ott ahol van és ma mi történt?! Láttam őt és ő úgy nézett rám, mintha én annyit jelentenék neki. Csak azt nem értem, hogy miért nem fogta fel azt, hogy én mennyit változtam. Igen változtam. Nem vagyok jó..sőt inkább rossz lettem. Megromlott. Unom az életet és nem érdekel semmi. Csak ezzel az egész emós stílussal annyi a probléma, hogy a szemem minden nap karikás a sírástól, mert az amit annyira, de annyira nem akartam az bekövetkezett. Terhes lettem. De nem tudom kitől. Haza, Amerikába nem merek haza menni, mert tudom, hogy apám kitenné a szűrömet, de akkor mit csináljak én itt egy gyerekkel? Vetessem el vagy tartsam meg!?