11. rész

Sziasztok Belieberek!
Nem tudom, hogy hogyan írjam vagy öntsem szavakba, de nagyon boldog vagyok, hogy miért? Mert végre olyan emberekkel lehetek akiket nagyon szeretek!♥ Őszintén megmondva, nem akarok nagyon erről beszélni, mert unalmas lenne nektek. Inkább arról írok, hogy most két helyszínen fog játszódni egy darabig a történet.
Na, de mit szólnátok egy facebook csoporthoz?
És kérlek szépen titeket, hogy komiban vagy pedig cseten jelezzétek, hogy milyen a blogom! Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!
DE A véleménygombot se felejtsétek el!♥
Pusszancs és jó olvasást! :*

"Mert néha egy pillanat kincset ér!" ;)♥  

- Az nem lehet még csak 2008 van. De valaki mondja meg, hogy mi történt velem!
- Nyugodjon meg, minden rendben lesz.
- De akkor is mondja már meg, hogy mi történt velem!
- Előbb nyugodjon meg!
- Nyugodt vagyok, nem látja? - igen kicsit bunkó voltam vele, de most akkor is nekem tudnom kell, hogy mi történt velem. Nem tudok semmit. 2008-ig minden megvan, de utána, hogy már most 2013 van így semmit sem tudok. Annyira, de annyira bosszantó s még az is, hogy ez az orvos nem hajlandó nekem elmondani a dolgokat. - Elnézést, de nem tudom mi történt velem, nem tudom, hogyan kerültem ide és csak annyit tudok, hogy 2013 van. Maga mit csinálna a helyemben?
- Jó akkor elmondom, hogy ki maga. Ön Justin Bieber a híres sztár és a tegnapi nagy koncertje után elájult és súlyosan beverte a fejét. Ebből kifolyólag lehet az emlékezet kiesés.
- Mi van? - Ezt nem hiszem el, nem lehet, hogy én vagyok ilyen szerencsétlen, bár nem hiszem el, hogy ahj..elegem van. Vissza akarom kapni a régi életemet, de ha már itt vagyok akkor mi lesz velem? Azzal a pár emberrel aki szereti a zenémet?

~ 1 hónappal később ~

Nagyjából sikerült összeszedni az elfelejtett dolgokat, de az a lány még mindig ott van az álmaimban, egyszerűen nem tudom elfelejteni, olyan aranyos arca van. Anyával is beszéltem már erről ő csak azt mondja, hogy el kell felejtenem őt, mert csak egy álom, de van egy olyan érzésem, hogy én őt korábban ismertem. Miért kellett, hogy ez a hülye baleset mindent megváltoztasson? Mi van akkor ha az a lány most sokkal boldogabb, mint mikor velem volt? Csak is a múlton tudok gondolkozni és még egy ideig szüneteltetni fogom a karrierem. Azt hiszem addig ameddig a dolgok helyre nem állnak..

~ 6 hónappal később ~

Újra koncerten vagyok és hét hónap telt el a balesetem óta, de már egyre jobban emlékszem a dolgokra. Annyira aranyos az összes rajongóm, mindig tartották bennem a lelket és twitteren üzentek nekem egy csomóan. Édesek! S a mai napon kezdetét veszi a Belieber című turném is.
Hét hónapom volt arra, hogy megtanuljam az összes régi dalomat s az újakat is. Miért írtam én mindig ilyen szerelmes dalokat? Persze most teljesen kihűlt a szívem, olyan, mintha ott sem lenne, csak létezem és semmit sem érzek. Nem értem, hogy miért nem.

A színpadon állok, de még megszólalni sem tudok annyira sikítoznak a lányok, csak azt tudnám, hogyan hagyják abba. Ahogy végig nézek rajtuk némelyikük örömében sír, a másik sikít, hogy fogjam meg a kezét s a harmadik pedig ül a tolószékben és az édesanyja kezét szorongatja. Szomorú, de egyszerre vidám dolog ez, annyira elbambultam a gyönyörű rajongóim között, hogy észre sem vettem amikor egy melltartó a képembe vágódik.
95 B hm...nem rossz méret, az egyik felén egy " I love you" - felírat - a másikon pedig "JB". Őrült egy rajongóim vannak nekem...
- Nagyon szép darab - emelem magam elé a ruhadarabot - gratulálok annak akié! - Újabb sikító roham tör rá a lányokra..


~ Floransia szemszöge ~

Hét hónap alatt teljes mértékben sikerült beilleszkednem Franciaországba. Furcsa az itteni élet, a csiga és a hozzá hasonló kaják. A suli sem olyan rossz, mint amilyennek képzeltem, de ez már csak részlet kérdése. Itt legalább nem cikiznek azért, mert az anyám meghalt s azért sem, mert énekesi karrierre vártam. Nem tudnak rólam semmit s ez az én szemszögemből teljesen jó. Nem vagyok egy nyitott könyv, sőt nem is ott nyílok ki ahol a legtöbbet használnak. Sok minden történt velem ez idő alatt, találtam egy embert ki mindig meghallgat. Isadora Da Land nem olyan, mint a többi lány, valahogy ő is ugyan abban a cipőben jár, mint én.

A mai napom is teljesen átlagosan indult, bár semmi kedvem nem volt bemenni a suliba, de hiába muszáj.
Felvettem kedvenc ruhámat,, melyet Dora adott kölcsön, mert neki sokkal márkásabb cuccai vannak, mint nekem. Aztán magamra kentem egy kicsin sminket - alapozó, szemhéjtus s szempillaspirál. Hajamat gyorsan kifésültem s már a táskám után nyúltam, mert egy kicsi késésben voltam. Doraval beléptünk a sarki kávéház ajtaján és újra - mint minden reggel megcsapta orromat az az iszonyatosan finom epres shake illata.
- Reggelt Bob, kaphatjuk a szokásosat?
- Szép jó reggelt lányok! Persze, tudtátok, hogy lesz majd Bieber koncert?
- Tessék??

Nem hiszem el! Minél jobban szeretném elfelejteni annál több hír kering róla, nem akarok vele találkozni el akarok rejtőzni az egész világ elől vagy a legrosszabb meg akarok halni. Nem akarok Bieberrel újra összefutni. Ez a hét hónap amit nélküle töltöttem...szinte minden nap a twitter profilját néztem, hogy mi van vele. Alig vártam, hogy valami frisset tegyen ki magáról aztán rájöttem, hogy így nem mehet tovább. Nem ültem oda egy, kettő, három s több hétig a gép elé. Nagyon nem is hiányzott csak néha kísért, hogy megnézzem mi van vele.
De még akkor sem akarom látni annyira rossz azzal a tudattal élni, hogy miattam felejtette el az egész szupersztár életét...