14. rész

Sziasztok Belieberek! 

• Létrehoztam a facebook csoportot: https://www.facebook.com/groups/207686106051653/ Várlak benneteket sok szeretettel! :) 
• Köszönöm a számtalan oldalmegtekintést. 
• Utolsó pontban pedig szeretném elmondani, hogy ha kommenteltek hárman akkor előbb lesz rész, de ha nem akkor csak akkor amikor én jónak látom..:D De a lényeg az, hogy komizzatok, mert jól esik.., ha pedig nem akartok akkor csak egyszerűen írjatok a chatba. 

Jó olvasását a részhez, remélem tetszeni fog nektek! ☺ 

~ Justin szemszöge ~

- Floransia vagy. Most már emlékszem, te voltál az a lány akivel én egy suliba jártam. Nem tudom, hogyan tudtam egy gyönyörű lányt így elfelejteni.
- Justin, kérlek ezt a témát hagyjuk. Ez az egész nekem rém ciki. Hagyj békén, te nem tudod, hogy én ki vagyok. Amit a szemed lát az néha csal és én egy álnok, csaló, pénzéhes vagyok.
- Miről beszélsz? Amikor én megismertelek akkor te teljesen normális voltál. Olyan más lettél, mintha valami nyomasztana, de nem tudom, hogy mi az. Nem akarok én neked semmi rosszat.
- Mennyire emlékszel? Mi az ami rémlik még rólam?
- Miért akarod tudni? - Mit akar ez a lány? Mit nem tudok? Nem értem, hogy miért ilyen furcsa, annyira más.
- Egy suliba jártunk, aztán ha jobban belegondolok akkor ott voltál a koncertemen és ennyi ami rémlik. Semmi több. Tudod volt egy balesetem, egyik koncertemen kihagyott egy ütemet a szívem és rosszul lettem. Az egyik táncoslány talált rám, egy jó ideig kómában voltam és azt is mondták, hogy nagyon sok minden kiesett nekem. Az emlékeim egy részét lehet, hogy soha nem fogom tudni visszakapni, de azt is mondták, hogyha valaki nagyon szeretne valamit, akkor arra mindig emlékezni fog, de lehet, hogy meg is tudja majd valósítani. Ez él bennem. Az a kép rólad, hogy mosolyogsz amikor egy fiúval vagy. De nem tudom ki az a fiú.. - szomorodtam el a mondatom végére.
- Nem mehetnénk egy olyan helyre ahol kevesebben hallanak minket? - Miért kérdez ilyeneket tőlem ez a lány? Mit akarhat? Nem tudok semmit, de arra már rájöttem, hogy valami nem világos a múltammal. Valami olyan dolog van benne amit én még nem fejeztem be, és az a dolog befejezésre vár.
- Hát..az a helyzet, hogy most a rajongóimmal vagyok itt, de majd estefelé elmegyek érted, csak mondd meg hogy hová menjek.
- Eiffel torony előtt pontban éjfélkor.
Annyira kecsesen mozog előttem, de miért akar velem pont az Eiffel torony előtt találkozni? Mi van akkor ha egy bérgyilkos? De hogyan gondolhatok én ilyeneket amikor annyira oda vagyok az álombeli lánnyal. Miért kell nekem mindig ilyen dolgokba belekeverednem? Nem tudom, hogy most mikor cselekszem jól.

Éjfél már elmúlt és én sehol nem látom őt. Lóvá tett, de azt nem tudom, hogy miért, pedig én semmi rosszat nem csináltam vele. Azt hiszem még egyszer körbe sétálóm a tornyot, bár nem látom sok értelmét.
Hulla fáradt vagyok és az egész torony alatt a sport cipőm kopogása hallatszik. Senki nincs ilyenkor már az utcán. Talán azért, mert nekik van eszük. Akik meg még ilyenkor fent vannak azok éttermekben vannak. Szerencse, hogy ilyenkor a paparazzok is alszanak, de egy valamit nem tudok. Ő miért nincs itt? Már majdnem visszaértem az eredeti helyemre, ahonnan a kört kezdtem, de megláttam egy árnyat. Ugyan az a sapka, sőt még a karkötői is csilingelnek. Annyira elbűvölő ez a lány. Egyszerűen imádni való. Ahogy közeledik egyre jobban látom, Istenem ezt a látványt életem végéig eltudnám nézni, de nem hiszem ő érez valamit. De hogy is érezne bármit? Mikor most ismerem én meg őt. Minden információm amit eddig tudtam róla elveszett, de legalább az már kiderült, hogy nem csak álmodom. Hanem a lány is él és gyönyörűbb, mint álmomban.
- Szia - mosolyogva fogadom, de ahogyan meglátom arcát a kedvem is elmegy, olyan undor látható az arcán.
- Nem maradhatok sokáig, de egy valamit el kell mondanom neked. Én miattam történt a baleset. Nem tehettem semmit csak meg kellett mondanom az egyik táncoslányodnak, hogy ne mondjon el senkinek semmit. Tudod végig ott voltam amikor te kómában voltál. Csak utána jöttem ide, erre a helyre ahol gondoltam, hogy te nem fogsz rám találni. Anyukád tudott mindent, de én megkértem, hogy ne mondjon neked el semmit, csak is te miattad, mert akkor biztosan megkerestél volna, de én ezt nem akartam. Nem akartalak látni és azt sem akartam, hogy lásd, hogy én vagyok az aki a balesetedet okozta. - Teljesen lesokkoltam, nem tudok mit reagálni, de ha a szívemre hallgatok akkor megölelem. - De tudod mi többet nem találkozhatunk, mert férjhez megyek, nem akarok, de muszáj, mert attól az embertől akitől nem akartam gyerekem lesz. Megtilt nekem mindent!
- Miért mész hozzá ha nem szereted?
- Mert nem tehetek mást! Meg kell tennem így nem válok a szüleim szemében szajhává.
- Mi volt kettőnk között?
- Barátság.
- Nem hiszek neked, akkor nem folynának a könnyeid. - Miért kell még neki is hazudnia nekem?!
- Nem mondhatom el, mert az mindent megváltoztatna.
Nem törődtem semmivel, nem érdekelt ki mit akar, sőt az sem, hogy az a lány akit én minden álmomban láttam most terhes. Közelebb léptem hozzá, óvatosan derekára tettem a kezem s közelebb húztam magamhoz. Az a fantasztikus orchidea illat, annyira magabiztos. Mélyen beszívtam illatát, s megöleltem. Nem tétovázott. Visszaölelt. Nem kellett több nekem apró csókokat leheltem vállára, majd fel a nyakán mígnem elértem a szájához. Gyengéd csókot leheltem az ajkára, mely olyan édes volt s meleg. A válasza pedig... engem is megdöbbentett.