11. rész

Sziasztok Belieberek!
Nem tudom, hogy hogyan írjam vagy öntsem szavakba, de nagyon boldog vagyok, hogy miért? Mert végre olyan emberekkel lehetek akiket nagyon szeretek!♥ Őszintén megmondva, nem akarok nagyon erről beszélni, mert unalmas lenne nektek. Inkább arról írok, hogy most két helyszínen fog játszódni egy darabig a történet.
Na, de mit szólnátok egy facebook csoporthoz?
És kérlek szépen titeket, hogy komiban vagy pedig cseten jelezzétek, hogy milyen a blogom! Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!
DE A véleménygombot se felejtsétek el!♥
Pusszancs és jó olvasást! :*

"Mert néha egy pillanat kincset ér!" ;)♥  

- Az nem lehet még csak 2008 van. De valaki mondja meg, hogy mi történt velem!
- Nyugodjon meg, minden rendben lesz.
- De akkor is mondja már meg, hogy mi történt velem!
- Előbb nyugodjon meg!
- Nyugodt vagyok, nem látja? - igen kicsit bunkó voltam vele, de most akkor is nekem tudnom kell, hogy mi történt velem. Nem tudok semmit. 2008-ig minden megvan, de utána, hogy már most 2013 van így semmit sem tudok. Annyira, de annyira bosszantó s még az is, hogy ez az orvos nem hajlandó nekem elmondani a dolgokat. - Elnézést, de nem tudom mi történt velem, nem tudom, hogyan kerültem ide és csak annyit tudok, hogy 2013 van. Maga mit csinálna a helyemben?
- Jó akkor elmondom, hogy ki maga. Ön Justin Bieber a híres sztár és a tegnapi nagy koncertje után elájult és súlyosan beverte a fejét. Ebből kifolyólag lehet az emlékezet kiesés.
- Mi van? - Ezt nem hiszem el, nem lehet, hogy én vagyok ilyen szerencsétlen, bár nem hiszem el, hogy ahj..elegem van. Vissza akarom kapni a régi életemet, de ha már itt vagyok akkor mi lesz velem? Azzal a pár emberrel aki szereti a zenémet?

~ 1 hónappal később ~

Nagyjából sikerült összeszedni az elfelejtett dolgokat, de az a lány még mindig ott van az álmaimban, egyszerűen nem tudom elfelejteni, olyan aranyos arca van. Anyával is beszéltem már erről ő csak azt mondja, hogy el kell felejtenem őt, mert csak egy álom, de van egy olyan érzésem, hogy én őt korábban ismertem. Miért kellett, hogy ez a hülye baleset mindent megváltoztasson? Mi van akkor ha az a lány most sokkal boldogabb, mint mikor velem volt? Csak is a múlton tudok gondolkozni és még egy ideig szüneteltetni fogom a karrierem. Azt hiszem addig ameddig a dolgok helyre nem állnak..

~ 6 hónappal később ~

Újra koncerten vagyok és hét hónap telt el a balesetem óta, de már egyre jobban emlékszem a dolgokra. Annyira aranyos az összes rajongóm, mindig tartották bennem a lelket és twitteren üzentek nekem egy csomóan. Édesek! S a mai napon kezdetét veszi a Belieber című turném is.
Hét hónapom volt arra, hogy megtanuljam az összes régi dalomat s az újakat is. Miért írtam én mindig ilyen szerelmes dalokat? Persze most teljesen kihűlt a szívem, olyan, mintha ott sem lenne, csak létezem és semmit sem érzek. Nem értem, hogy miért nem.

A színpadon állok, de még megszólalni sem tudok annyira sikítoznak a lányok, csak azt tudnám, hogyan hagyják abba. Ahogy végig nézek rajtuk némelyikük örömében sír, a másik sikít, hogy fogjam meg a kezét s a harmadik pedig ül a tolószékben és az édesanyja kezét szorongatja. Szomorú, de egyszerre vidám dolog ez, annyira elbambultam a gyönyörű rajongóim között, hogy észre sem vettem amikor egy melltartó a képembe vágódik.
95 B hm...nem rossz méret, az egyik felén egy " I love you" - felírat - a másikon pedig "JB". Őrült egy rajongóim vannak nekem...
- Nagyon szép darab - emelem magam elé a ruhadarabot - gratulálok annak akié! - Újabb sikító roham tör rá a lányokra..


~ Floransia szemszöge ~

Hét hónap alatt teljes mértékben sikerült beilleszkednem Franciaországba. Furcsa az itteni élet, a csiga és a hozzá hasonló kaják. A suli sem olyan rossz, mint amilyennek képzeltem, de ez már csak részlet kérdése. Itt legalább nem cikiznek azért, mert az anyám meghalt s azért sem, mert énekesi karrierre vártam. Nem tudnak rólam semmit s ez az én szemszögemből teljesen jó. Nem vagyok egy nyitott könyv, sőt nem is ott nyílok ki ahol a legtöbbet használnak. Sok minden történt velem ez idő alatt, találtam egy embert ki mindig meghallgat. Isadora Da Land nem olyan, mint a többi lány, valahogy ő is ugyan abban a cipőben jár, mint én.

A mai napom is teljesen átlagosan indult, bár semmi kedvem nem volt bemenni a suliba, de hiába muszáj.
Felvettem kedvenc ruhámat,, melyet Dora adott kölcsön, mert neki sokkal márkásabb cuccai vannak, mint nekem. Aztán magamra kentem egy kicsin sminket - alapozó, szemhéjtus s szempillaspirál. Hajamat gyorsan kifésültem s már a táskám után nyúltam, mert egy kicsi késésben voltam. Doraval beléptünk a sarki kávéház ajtaján és újra - mint minden reggel megcsapta orromat az az iszonyatosan finom epres shake illata.
- Reggelt Bob, kaphatjuk a szokásosat?
- Szép jó reggelt lányok! Persze, tudtátok, hogy lesz majd Bieber koncert?
- Tessék??

Nem hiszem el! Minél jobban szeretném elfelejteni annál több hír kering róla, nem akarok vele találkozni el akarok rejtőzni az egész világ elől vagy a legrosszabb meg akarok halni. Nem akarok Bieberrel újra összefutni. Ez a hét hónap amit nélküle töltöttem...szinte minden nap a twitter profilját néztem, hogy mi van vele. Alig vártam, hogy valami frisset tegyen ki magáról aztán rájöttem, hogy így nem mehet tovább. Nem ültem oda egy, kettő, három s több hétig a gép elé. Nagyon nem is hiányzott csak néha kísért, hogy megnézzem mi van vele.
De még akkor sem akarom látni annyira rossz azzal a tudattal élni, hogy miattam felejtette el az egész szupersztár életét...

10. rész

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a következő rész, bár ez nem lett valami hosszú, de annál tartalmasabbra igyekeztem írni.
Egy szavazást is felteszem, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a blogommal kapcsolatban. KÉREK MINDENKIT, HOGY VÁLASZOLJON!
A másik pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM az eddigin nyolc féliratkozót. Remélem még leszünk többen is! :$ ♥
Szeretlek Titeket Drágáim!
Azt hiszem ennyit szeretnék mondani, ja nem még annyit hogy nélkületek ez a blog "becsődölt" volna s ezért kérlek titeket, hogy komizzatok! ;)

" Ha maguk sem tudjuk mit tegyünk, kérjük egy olyan segítségét aki ebben a dologban tapasztaltabb, mint mi.
De ha nincs kitől segítséget kérnünk? Akkor egyetlen esélyünk marad.
Az eszünkre vagy a szívünkre kell hallgatnunk.
De mi van akkor, ha a szívünk nem azt diktálja, mint az eszünk?
                                                                                                                          /Saját/

~ Justin szemszöge ~

Szememet nem tudom kinyitni, de mellettem hallok egy nagyon idegesítő csipogó hangot. Nem biztos nem az amire gondolok. A gondolataim össze-vissza cikáznak. Annyira erőlködök, hogy kinyithassam a szemem és megláthassam, hogy hol vagyok, hogy észre sem veszem a mellettem lévő aprócska lélegzet vételeket. Valaki mellettem van és azt hiszem alszik, de most meg egy másik hangot hallok ő szakaszosan veszi a levegőt, olyan, mintha sírna és most, hogy észbe kapok. Itt egy kéz a kezeim között, kicsit erősebben megszorítom az  egyik ujját és ijedten kikapja kezét a kezemből. Nem tudom mi történik körülöttem csak érzek és most valahol ez a mindenem.

~ Florensia szemszöge ~

Megszorította Pate ujját ez már csak jelent valamit az orvos, már bent van nála és nekem minél előbb el kell innen tűnnöm. Nem akarok vele találkozni, miattam van itt ahol most van és ez annyira bánt. De tudom, nem bujkálhatok az érzéseim elől, nem szabad és mindennél jobban észben kell lennem vagyis el kell mennem a lehető legmesszebbre. Nem szabad, hogy rám találjon, a családomnak nem is hiányoznék, barátaim úgy sincsenek. Nem hiányoznék én senkinek. Justinnak pedig sokkal egyszerűbb lenne az élete nélkülem és azt hiszem ez így is van rendjén. Én nem kellek neki úgy is csak kihasználna, de az már mindegy.
Elhatároztam a legelső géppel repülök Franciaországba. Úgy is megy a francia és ott legalább senki sem ismer.
Meg kell tennem az első lépést, el kell engednem őt, mert nem láncolhatom magam mellé, hiszen neki is van magán élete és én annak nem lehetek a része, hiába is kérdezte meg tegnap, hogy leszek-e a barátnője én ezt nem bírom vállalni..én leszek az a barátnő aki csak úgy eltűnik.
- Pate, ne haragudj, de nekem el kell mennem.
- Persze kicsim.  Remélem nem hozta rád a szívrohamot annyira. Köszönöm, hogy bent voltál vele, remélem, hogy még találkozunk.
- Én is - fájt kimondanom, de megtettem, mert senki sem tudott a tervemről csak is én. - Na, de megyek, szia.
- Szia.
Lassan baktattam a folyosón, mélyen magamba szippantottam a kórház fertőtlenítős illatát. Ez az utolsó nap itt, már csak egy gépet kell találnom. Elegem van az itt létből, nem szeret itt senki, mert különc vagyok, de majd egy nap meglátják, hogy ki volt ott velük.

Taxit fogtam majd azzal mentem egyenesen a repülő irányába, nem érdekelt senki csak egy valami, hogy minél messzebb legyek innen. Jegyem nincs az utazáshoz, de az már lényegtelen, majd valahogy szerzek vagy ott dolgozok majd  a reptéren. Ruháim otthon, de én csak menni és menni akarok, minél messzebb leszek tőle annál egyszerűbb lesz elfelejtenem. Nem akarok mást, csak feledni és feledni.
A taxis kitett a reptéren, pénzt nem kért, mert ez még az ingyenes körzetükben van nekik, szerencsére. Próbáltam nyugodtan besétálni az épületbe, de ez nagyon nem ment inkább csak futó lépésben. A saját érzéseim elől futok. Az üvegajtót egy óriási lökéssel megnyomtam és már bent is voltam. Senki nem volt rajtam kívül a csarnokban, még is ki lenne olyan hülye, hogy hajnali 3-kor egy repülőtéren szenvedjen? Hát, persze, hogy senki.
Oda mentem az egyetlen nyitva tartó pénztárhoz.
- Egy jegyet Franciaországba.


~ Justin szemszöge ~

A doki még mindig itt bent van és mondja a magáét, csak azt nem értem, hogy miért nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültem ide. Egy valami nagyon rémlik, egy lány. Arca annyira édes volt és én azt hiszem, hogy szeretem, de miért nem tudom a nevét??
Annyira nagy homály van az elmúlt napokon.
- Hányadika van ma? - Kérdeztem meg az orvostól hirtelen felindulásból.
-   2-a, miért kérdi Mr. Bieber?
- Hónap, év?
- 2013 és október.

9. rész

Sziasztok!!
Nem valami hosszú részt írtam, de próbáltam minél tartalmasabb részt hozni. Nem akarom nagyon az időtöket rabolni, DE most, hogy alig van időm bloggolni, mert tanulnom kell. Nem mellesleg ott vannak a táncpróbák meg minden na, de ezzel nem fárasztalak titeket.
Nagyon örülnék két-három kommentnek, aki nem szeretne az nyugodtan írjon a csetbe. :)
Örülnék a véleményeteknek.
Jó olvasást! ♥
Szeretlek titeket!
U.i.: Köszönöm az 1200 feletti oldalmegtekintést!:)♥

~ Florensia szemszöge ~

Teljesen le vagyok döbbenve az a fiú akit annyira kedveltem és szerettem hazudott nekem, mert letagadta magát. Másik okból pedig te jó ég Justin Bieber előbb vallott nekem szerelmet, millió lány szívét törhette össze ezzel a kijelentéssel, de az enyémet már soha nem fogja, mert menthetetlenül szeretem, de fáj amit csinált, hogy hazudott. Bár mindig azt tanították nekem, hogy ne ítéljem el az embereket. Előbb meg kéne ismernem, de egy olyan mondás is van, hogy "az emberek változnak, de az emlékek nem". Nem tudom mit csináljak, fent állok a színpadon és lefagytam. Ő pedig csak néz az óriási barna szemeivel, s a gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe úgy érzem most egy mondatot nem tudnék elmondani összefüggően. A zene ami a háttérben megy egy iszonyatosan csöpögős szám vagyis inkább Justin egyik régi száma, de akkor is csöpögős a Love Me. Mindig is szerettem ezt a zenét, de fogalmam sincs, hogy honnan tudhatja. A szívemnek fogalma sincs, hogy mit tegyen, de ha nem akarok benne lenni a médiában, ami úgyis megfog történni, akkor nem pofozom fel, de jelen pillanatban ezt teszi a szívem.
Hallom ahogy a rajongói kiabálják "Igen", de én nem tudom ennyire egyszerűen megtenni, utálom a szerelmet, mert olyan nyálasa és undorító. Nem az, csak szerintem, de ahj..már a gondolataimba is belekeveredek, ha belenézek a szemébe. Azok a szemek, Istenem. Úgy csillognak, mint a csillagok. Nem tudom mit csináljak annyira, de annyira bonyolult. Nem akarok az a lány lenni akiről azt beszélik, hogy csak az ő hírnevére hajt, csak híres akar általa lenni és csak a pénze hajtja. Eldöntöttem bemegyek a színfalak mögé és eltűnök, de ez nem olyan egyszerű, nem menekülhetek el az érzések elől. Egy könnycsepp buggyan ki szememből s Justin egyre ijedtebb arcot vág. Szűkítette a kettőnk közt lévő távolságot azzal, hogy közelebb lépett, egyik kezét hirtelen derekamra simította, istenem az érintése a meleg tenyere, lehunyom a szemem s élvezem a pillanatot. Rajongói sikítanak és még mindig az igent szajkózzák. Még egy lépést közeledett, már az illatát is érzem annyira finom, érzéki és édes, hogy az már leírhatatlan. Cipőjének orra hozzá ér az én lapos sarkún orrához, derekamon fekvő kezét feljebb emeli és egy hirtelen, gyengéd mozdulattal oda ránt magához. Testem mellkasának ütközik, még így is érzem kidudorodó izmait. A pillanat oly csodálatos, de én még is szégyenlem magam, mert holnap mindenhogyan a címlapokon leszünk és ha ezt az apám megtudja akkor lesz a nagy baj. Lábán állok és a drága Supra cipőjén s most lábujj hegyre emelkedem, fejemet vállára hajtom és engedem, hogy kezei átöleljék a derekam. Nyakát nézem, annyira sima és te jó ég azt hiszem én nagyon szeretem.
- Igen.
Suttogom alig hallhatóan, de ő még is meghallja s a remény szikrája megcsillan a szemében, ragyog a szeme úgy, mint a gyémánt. Oly annyira gyönyörű, hogy az már leírhatatlan.

~ Justin szemszöge ~

Igen mondott nekem, azok után, hogy ennyire megbántottam annyira, de annyira boldog vagyok. Úgy megtudnám csókolni, hogy az már leírhatatlan. De most helyette csak ölelem, mint meleg a dunyháját. alig várom már, hogy ez a koncert lemenjen és csak is vele lehessek.
Annyira töprengek magamban, hogy észre sem veszem, hogy mit kiabálnak a rajongók "- Csókot! - " hallatszik a kórus hangja is.
Kezemet kezére kulcsolom és elkezdek a színfalak mögé futni, magam után húzva Flot. Ahogy beértünk anya elég furán nézett rám, de akkor sem érdekelt, meg kellett beszélnem a dolgaimat vele, mert nem akarom, hogy valami baja legyen velem.
Florensiával bementünk az öltözőmbe, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Kifogytam a szavakból.
- Justin, figyelj! Én nem akarlak megbántani, de elég szarul esik még mindig, hogy hazudtál nekem.
- Kérlek, ne haragudj, de tudod nem fedhettem fel a kilétem és most sem szabadott volna, de én nem tudom mi ütött belém. Lehet, hogy beléd szerettem, de még nem tudom teljesen.
- De Justin miket hablatyolsz össze? - Annyira furcsa volt a lány, minél jobban néztem annál messzebbre ment tőlem a lány. Nem tudom mi történik velem, de ez az érzés borzalmas. Hasogat a fejem, mindjárt szétrobban, te jó ég én mindjárt megőrölök és olyan, mintha hátulról fojtogatnának, de mégsem, mert tudom, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, de akkor még is mi ez az érzés? - Jól vagy? - Hangzik a következő kérdése, de ekkor már nem látom az arcát s hangját is alig hallom. Fejemet elkapom egy másik pontra, de ahogy pislogok mindig egyre jobban sötétedik..

~ Florensia szemszöge ~

- Valaki segítsen! - Ezzel a mondatommal, sikítva a könnyeimmel küzdve rohantam végig a színfalak mögött.

8. rész

Sziasztok Drága Belieberek!♥
Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de most elég hosszút írtam úgyhogy remélem tetszeni fog nektek!
Még azt szeretném mondani, hogy ezentúl kicsit ritkábban lesznek részek, mert két órás gépkorlátot kaptam. Egyrészt a jegyeim másrészt azért mert "Soha nem érsz rá tanulni" dolog miatt, no meg hogy hétvégéken mindig akad fontosabb dolgom, mint a tanulás, de amikor csak lehet hozok részt nektek!
Na, de nem regélek többet már csak annyit, hogy köszönöm a vélemény gombokat, feliratkozókat s az oldal megtekintéseket. Nagyon jól esne most is a komment és a feliratkozás!:)
Jó olvasást! ;)♥

Két hete nem járok iskolába, de erről nem tehetek, mert most a koncert a fontos, Florennsiának még mindig nem tudtam oda adni a jegyet, majd megmondom ma Scooternek, hogy adja oda neki, csak úgy. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy kivagyok. Pár nap és kezdődik az őszi szünet, de én nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy egy kicsit is közelebb kerüljek hozzá. Nem akarom elveszíteni én csak jót akarok neki.
Előhúztam íróasztalfiókomból egy üres lapot és elkezdtem írni, ami megfogalmazódott a fejemben azt mind leírtam, csak neki írtam. Neki kit most annyira szeretek, hogy a félvilágot megvenném neki, hogy boldog legyen. De a boldogság nem pénzen vehető, megtanultam.
Mihelyt megírtam a levelemet neki, felálltam az asztalomtól. Kiválasztottam a mai napra a ruhámat is, mely egy melegítőnadrágból és egy lila pólóból állt, úgy is át kell öltöznöm még a koncert előtt. Anya pedig ma sajnos nem lehet ott, mert a kicsikre kell vigyázni. De a nagyszüleim ott lesznek, ez is annyira megnyugtató mint ha anya lenne ott. Szeretem őket, ők az én igazi családom. S náluk jobbat egyetlen ember sem kívánhat.
Felvettem a ruhákat, megágyaztam s végül a fürdőben kisebb-nagyobb nehézségek árán belőttem a hajam. Nem akartam sokat szarakodni vele ezért ahogy elsőre sikerült beállítani úgy is hagytam.
Sporttáskával a vállamon léptem ki az utcára, mert a kocsimat tegnap este kint hagytam, annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem beállni vele a garázsba. Kulcsomat előhúzva zsebemből, gyorsan kinyitottam az ajtót, bedobtam a hátsó ülésre a táskát s én is gyorsan beszálltam. Indítottam is az autót, a kerekek csikorogtak a nedves út testen, suliba nem mentem be, mert ma van a koncert napja és ilyenkor bolondokháza van.
Amikor oda értem több millió lány várt oda kint, nem arra mentem, majd szünetben kinézek hozzájuk, de most mennem kell próbálni, mert ha nem akkor Ush és Scoo kinyírnak, amit nem akarok.
Úgy gondoltam, hogy egykönnyen nem fogok tudni bejutni az épületbe ezért felhívtam Scoot.
~ Telefonbeszélgetés eleje ~
- Justin, hol a bánatban vagy?
- Itt a kapuban, csak van egy kis bökkenő.
- Mi az?
- Rajongók a főbejáratnál.
- Mit akarsz csinálni?
- Nyissátok ki az autó bejárót.
- Normális vagy?
- Nyissátok ki. - sziszegtem a fogaim között és ezennel a telefont is kinyomtam.
~ Telefonbeszélgetés vége ~
Nem kellett több, már a szervezők nyitották is nekem a kaput, nem akartam a koszos gumikkal beállni, de majd a takarítónőnek plusz fizetést adok. Végre bejutottam, de nem múlt sokan, hogy a rajongók meglássanak, de végül is sikerült. Felmentem az emeletre, mert a koncert előtt várt rám egy megbeszélés is.
Csak a szokásos dolgokat mondták el, de azt ezerszer. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, azt hogy nem adhatok autogramot a rajongóimnak. A többi nem nagyon érdekelt, végig nyomkodtam a telefonomat, mint valami rossz gyerek. Scooterrel kellett sms-eznem, mert a VIP jegyet oda kell juttatnom Flonak. A címét nem tudtam pontosan ezért Scoot elküldtem a gimibe, hogy ott adja át neki a dolgokat.
Közben még Codyval és Carlyval egyeztettem, hogy ők lesznek az előzenekar, mert nekem el kell mennem Florensiáért. Nem várhattam tovább, hogy titkolom ki vagyok, azt hittem könnyebb lesz és nem is lesz lelkiismeret furdalásom, de most, hogy egy kicsit is közelebb van hozzám, így nem tudok semmit elmondani neki, de most a legnagyobb titkomat fogom elárulni neki, azt, hogy én ki is vagyok valójában.
Mikor véget ért a beszélgetés végre neki állhattunk a próbának, nem ment valami könnyen, mert a gondolataim máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani őket, mint körülötte forogtak.

~ Florensia szemszöge ~

Már vagy két hete semmi hír róla, talán megutálta a gimnáziumot vagy nem tudom, tippem sincs, de ez kezd igen furcsa lenni, sokan találgatna a suliban, hogy Fred az igazi Justin Bieber, de én ezt nem tudom elhinni nekik. Az igazi biztos nem ezt az iskolát választotta volna, nem lenne velem jóban, pedig ha tudná, hogy én mekkora fanja voltam. Mindig is a nyomdokaiba akartam lépni, de miután anyát elvesztettem semmim sem maradt, csak a nővérem terheit kell elviselnem, mert nem tudja megválogatni, hogy kivel bújik egy ágyba.
Barátaim nincsenek ebben az iskolában, mindenki ellenem van fogalmam sincs, hogy miért. Azt sem tudom, hogy miért ívnak engem drogosnak. De valahogy nem is érdekel, nem érdekelnek, az élettől annyi pofont kaptam már, hogy az csak ne s ezekből a pofonoktól megtanultam, hogy nem szabad egyetlen egy emberben sem megbízni.
Éppen magyarórán ülök, egyedül a padban és másolom a tábláról az anyagot, amikor egy ismeretlen alak kopogtat az ajtón. Mrs. Doodl nem tudja, hogy mit keresnek ilyen alakok az iskolában, de nem is érdekli, soha senkinek nem szokott az órája közepén ajtót nyitni. De az aki kopogott újra kopog, de ekkor már nem várakozik tovább, lenyomja a kilincset és beront az ajtón. Amikor meglátom, hogy ki az szemem teljesen kikerekedik, nem akartam elhinni, hogy Scooter Braun áll az ajtóban.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de ezt a küldeményt át kell adnom az osztályában lévő diáknak asszonyom.
- Mit képzel magáról fiatalember, hogy csak úgy beront az órámra?
- Mrs. Doodl, Mr. Johnson engedély adott rá, és ez egy nagyon fontos küldemény.
- Még is mi? - húzza föl a vén szipirtyó az orrát.
- Florensiának hoztam ezt a dolgot, ki ő?
- Én vagyok - álltam fel.
- Tessék - nyújt át nekem egy vaskos borítékot. - Most pedig pakolj és gyere velem!
- Most elrabolja a lányt? Tudja, hogy ezért fel is jelenthetném?
- Elkértem asszonyom.
- Viszlát - viharoztam ki az ajtón.
- Miért kellett kijönnöm?
- Megyünk vásárolni.
- Tessék? Nekem nincs pénzem ruhára.
- Nyugi én állom.
- De én ezt nem fogadhatom el.
Megfogta a kezem és az autója fel kezdett el húzni, nem kellett több nekem, már mentem is egyenesen. Beültettet az autójába, annyira szép az-az autó, de én ezt még alig tudom felfogni, hogy kedvencem koncertjére megyek.
- Na, Dark figyelj, mert nem tudom, hogy te voltál-e már JB koncertjén, de el kell mondjak valamit. Várj, ne szólj közbe!! A ruha ami ma rajtad lesz az valami különleges legyen jó? Majd én ki választom.
Teljesen úgy beszél, mintha én nem lennék ott.

~ Justin szemszöge ~

Már itt állok a háza előtt azon a címen amit Sco. megadott nekem és még mindig nem jön ki, már a telefonom a kezemben van, anya is írt, hogy nem tudják tovább fent tartani a rajongóimat. Kezdek kicsit pánikba esni, hogy mi van, ha nem is akar eljönni a koncertemre. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Ő nyitotta ki nekem az ajtót, meseszép volt. El sem tudom mondani annyira belém fagyott a szó.
- Gyönyörű vagy - jegyeztem meg neki.
- Fred, most nem jó.
- Miért?
- Mert megyek valahová.
- És még is hová?
- Justin Bieber koncerte - felelte büszkén.
- Elviszlek.
- Óh, köszönöm.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, miután beszállt, gyorsan megkerültem az autót és én is behuppantam. Éppen, hogy beültem elkezdett rezegni a telefonom, anya hívott így kötelességem volt felvenni, de most nem volt kedvem így csak kinyomtam.
- Ki volt az?
- Anyukám, de majd vissza hívom.
- Tőlem felveheted.
- Nem, most nem. Sietnünk kell.

Egész úton csendben voltam és ő is, nem az a kínos csend hanem az a nyugodt. Elég gyorsan hajtottam, mert még át kell öltöznöm, de az úgy is gyorsan megy.
Már megint nem lehet bemenni rendesen, ezt nem hiszem el.
-Bocsi, de telefonálnom kell - adtam a rövid választ a lánynak.
- Semmi - mosolygott vidáman.

*~ Telefon beszélgetés eleje ~*

- Alf, nyisd ki a titkosat.
- Itt vagytok?
- Igen, de siess, mielőtt meglátnak.
- Persze.

*~ Telefon beszélgetés vége ~*

- Kik elől bujkálsz?
- Majd megtudod - és rákacsintottam.
Végre Fred kinyitotta az ajtót s én egyből betudtam rajta menni. Flonak kicsit furcsa volt, mert ő még nem járt nagyon a színfalak mögött.
- Hova viszel?
- Szállj ki - utasítottam a lányt. Annyira sajnáltam, hogy nem tud semmiről, de majd nagyobb meglepi lesz neki. - Sco!! Megjöttünk! Figyelj én most átadlak neki - mutattam Alfra -  és ő majd átad Sconak, de fogadj szót neki akkor nem bánod meg. Jó?
- Jó.
Az öltözőmbe már félmeztelenül rohantam be, de nem érdekelt. Gyorsnak kellett lennem, mert már várnak rám a rajongóim. Magamra kaptam egy teljesen egyszerű fehér pólót hozzá egy fekete ülepes gatyát s fekete Suprát ahogy ezeket magamra kaptam indultam is kifelé, út közben még hajamat felzseléztem úgy ahogy sikerült. Futó lépésben egy puszit nyomtam anya arcára és már indultam is kifelé. Flot sehol sem láttam, ami egy kicsit aggasztott, de most már muszáj volt kimennem a rajongókhoz.
Már egy órája énekelek nekik, de most érkezik el az én kedvenc számom az OLLG.
- Mit szólnátok ahhoz a számhoz, hogy " How many I told you's " ? - A lányok csak sikítottak és ezt annyira jó volt hallani. Belekezdtem a dalba.
A felénél kikísérték Florensiát is, szemei ragyogtak és még mindig gyönyörű volt. Kezemben ott volt a rózsacsokor, átadtam neki, de amikor átadtam akkor nem énekeltem. Úgy érzem nekem most beszélnem kell, bánt az, hogy hazudtam neki és a többi rajongómnak.
- Mondanom kell valamit - néztem a lány szemeibe - én nem az vagyok akinek suliban mondtam magam. Ez vagyok - én mutattam végig magamon. A lány szeméből csak folytak a könnyek, fogalmam sincs, hogy mit érezhetett, pedig én annyira szerettem volna tudni. - Megtudsz nekem bocsátani s leszel a barátnőm? - Mélyen belenéztem a szemébe abba a gyönyörű szép barna szempárba, abba melyből még mindig potyogtak a könnyek. Közelebb léptem hozzá és megölelte, nem csinált semmi csak hagyta hogy megöleljem..

7. rész

Sziasztok!:) 

Új kinézettel meghoztam az új részt!:) 

Nagyon jól esne a komiznátok vagy írnátok chet-be, nem akarok akarok komi határt kitenni.. 

Remélem megértitek...

Ja és a véleménygombot se feledjétek.

Szeretlek titeket Belieberek!♥

Jó olvasását!;)  

Justin Bieber vagyok akit több millió lány ismer, de pont az a lány nem ismer aki nekem eléggé közel áll a szívemhez, annyira aljasnak érzem magam. Hogy miért? Becsaptam azt a lányt aki annyi mindenen ment keresztül, mi van akkor ha ő kifejezetten utál engem, ha megtudja ki vagyok, de ha ennek a jó oldalát nézem akkor nem egy pénzéhes csitri aki a sztárok pénzére hajt, bár anya nem tudom mit szólna hozzá. 

Suliban az idő egyszerűen és gyorsan eltel, matekon valami algebrás cuccal húzták a diákok agyát, francián fogalmam sincs, hogy mi volt, mert végig telefonoztam az órát, harmadik órában pedig valami felvilágosító óra volt, de senkit nem érdeket. 

Flo nem volt ma suliban, de lehet, hogy csak én nem láttam, mert ma nem volt a lányokkal közös óránk, ami elég nagy hülyeség, ugyan is a fiúk és lányok külön vannak szedve, ugyan is a tanárok szerint mi így nem tudunk tanulni, mert a lányok kihívó viselkedése a huszonegyedik században borzalmas, ezt is Ben mondta azt hiszem matekon, mert mellette ülök. Sötét egy alak az biztos. 

Harmadik óra után fogtam a cuccom és sétáltam is a kapu felé, Mrs. Cool elég furán nézett rám, hogy miért hagyom el a sulit lehet, hogy ő már tudja az én kis titkomat, mert ezalatt az egy és fél nap alatt vagy százan megkérdezték, hogy nem-e én vagyok Justin Bieber. Hazudtam mindnek hazudtam, mert egy kicsit én is normális akarok lenni, nem pedig "az" elkényeztetett szupersztár. 

- Justin egy kicsit figyelhetnél! 

- Bocs, de már fáradt vagyok. 

Szörnyen fáradt voltam, alig van időm az edzésig, de ha törik ha szakad én ma menni fogok az edzésre, nem akarom, hogy a csapat már is kiutáljon. Szeretem a focit és még jó is vagyok benne. Na jó, nem annyira, mint a kosárban vagy a jéghokiban, de jó vagyok. 

-Scooter, mi lenne akkor ha játszanék a suli focicsapatában? 

- Justin! Mondtam, hogy ne feltűnősködj. 

- De légyszíves, nem akarok kilógni a többiek közül! Az is szörnyű, hogy hazudnom kell. 

- A te kis lelkedet minden bántja. 

- Kösz tesó. 

Még bent voltam egy darabig a stúdióban, de nem olyan sokáig, felvettük a Nothing like to us -t, kedvenc dalom. az összes érzés ami benne van az most az én szívemben is ég. 

Szeretem az éneklést, mert kikapcsol, ilyenkor csak én vagyok és a hangom. Testem pedig a zene ütemére mozog. Nem akarok megváltozni, mert ez az én életem és tegnap fürdés közben, amikor énekeltem akkor döbbentem rá erre az egy dologra. Az a lány talán szeret talán nem, de én megszerzem, mert ő olyan különleges. Ha nem szereti Justin Biebert akkor majd kap egy Justint akit nem a hangjáért kell szeretni ha nem azért aki az ő belsője. 

- Mára ennyi. 

- Oké, de nekem meg rohannom kell, mert vár rám az edzés. 

- Öcskös ezt el ne felejtsd! - Nyomott a kezembe Usher egy borítékba csomagolt valamit, nem tudtam mi az csak sejtettem. 

- Kösz. 

Kirohantam a stúdióból, de halálos vétek volt, mert a rajongók hada várt rám, de ha már egyszer megláttak akkor nem lehetek velük bunkó, nem tehetem azt velük mint egypár sztár, hogy nem adok aláírást, adnom kellett nekik. Az a sok kisírt szem mely az én nevem kiabálja és az a kislány aki az ajtóval szemben ül a tolókocsijába szívembe hatoló látvány. Sokan mondták már, hogy vaj szívű vagyok, de ezt most nem tehetem meg velük. Becsuktam az ajtót, rohantam az emeletre Scooternek a hangosbeszélőjéért. 

- Ezt elviszem, majd holnap megkapod. 

Vágtam oda neki, de nem nagyon érdekelt amikor millió lány várt kint. Újra kinyitottam az ajtót, de ekkor már kicsivel kevesebben voltak, szám elé emeltem a beszélőt. 

- Lányok, kérlek szépen senki ne sikítson! - ez volt az első dolog amit kimondtam - Mindenki kap közös képet, de nem biztos, hogy az elején sorra kerül, ezért kérjek ne rúgjátok fel egymást. Nem utolsó sorban, ma nem láttatok engem. Ja és vele kezdem - mutattam arra  a lányra aki ott ült tolószékben s arcáról folytak a könnyek, szegénynek tűnt, de a testvére is, aki ott volt mellette. 

Odaléptem melléjük, de amikor megpillantottam a kislány arcát aki ott állt a tolószékes mellett, arcomról lehervadt a mosoly. Arcán egy óriási seb volt, bármi történt is vele nem lehetett egyszerű. 

- Szia - hajoltam oda a tolókocsis mellé a többi lány pedig körül állt. - Hogy hívnak?

- Ditte - felelte enyhén félő hangon. 

- Itt a telefonod? - Nem is kellett többet mondanom neki, a készülék már az én kezemben volt és kattintottam is a képre, nem a legmodernebb telefon volt, ezért elővettem az enyémet is és azzal csináltam képet. - Tessék ezt neked adom - nyújtottam át neki az egyik VIP jegyet. 

- Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el. 

- Miért? 

- Tudod a tesóm rákban szenved - mondta a mellette álló lány - és nem biztos, hogy megéri azt az időt. 

- Ditte, figyelj - guggoltam le elé - nem szabad feladni és látom rajtad, hogy ügyes vagy és hiszel az álmaidban. 

- Azt már feladtam. 

- Nem szabad feladni azt, hogy meggyógyulsz! - Nem gondolkoztam azon, hogy-hogy néz ki vagy ilyesmi, egyszerűen megöleltem. A kislány is visszaölelt, de teljesen elvolt gyengülve. Nővére ezt látta és a kislányt egyből elkezdte tolni. - Szia - mondtam. 

A többi lánnyal is csináltam képet, de ennek a kislánynak a sorsa nagyom megviselt és az is, hogy nem fogadta el a jegyet. 

Mindenen agyaltam addig ameddig nem végeztem, alig vártam már, hogy este legyen és felhívhassam Scoot vagy talán beszélhessek Floval. Hiányzik annak a lánynak a mosolygós arca.

Hulla fáradtan rogytam be az autómba gondolkodni időm sem volt, mert már mennem is kellett edzésre. 

Edzésen még a lelket is kihajtották belőlünk, arcom csupa víz volt az izzadságtól, alig vártam, hogy végre megszabaduljak a ruhától ami most van rajtam. Büdösnek éreztem magam, de jó volt futni a labda után. 

Otthon édes otthon. Orrom valami finom illatot szimatolt ki, nem tévedtem, mert anya óriási adag kaját csinált nekem, nem régen csinálhatta, mert még frissen gőzölgött az asztalon. Annyira guszta volt, hogy az csak na.. Szeretem amikor anya főz nekem, kár hogy én nem tudok olyan finomat főzni. 

- Szia anya! - kiáltottam fel a lépcsőre, mert tudtam, hogy anya járkál vagyis pakol odafent. 

- Justin! - rohant le egyetlen húgom sikítva a lépcsőn, én is elindultam felé, már majdnem az utolsó lépcsőfoknál tartott, de kicsi szívem megbotlott és leesett. Ahogy landolt szeméből előtörtek a könnyek és folytak végig az arcán. Felkaptam az ölembe. 

- Jazzy, kicsim ne sírj! - De Jazzy arcán egyre csak potyogtak a könnyek. 

- Mondtam, hogy nem kell rohanni kislányom. - jött le anya az alvó Jaxonnal a kezei között. 

- De édes ahogy alszik..és Jazzy van egy meglepim, ma velem alszol - kacsintottam rá a kishúgomra. Nem kellett neki több a sírás nyomai el tűntek az arcáról. Felváltotta a fülig érő vigyor a szomorúságot. Anya nem nagyon díjazza amikor Jazzyvel együtt alszok, talán túlságosan félti az én horkolásomtól, vagy nem tudom, de úgy is olyan keveset látom a tesóimat. 

Vacsora után elmentem zuhanyozni, de nagyon kellett sietnem, mert ment a SpongeBob és nem akartam lemaradni róla, különben is Jazzynak is a kedvenc meséje. 

Mire vége lett az én kicsi tesóm, már a hasamon aludt, nem akartam felkelteni ezért megpróbáltam nagyon óvatosan áttenni az ágy másik felére, hogy én tudjak twitterezni és egy sms-t elküldeni Scoonak. 

Twitteren nem történt semmi izgalmas csak a szokásos pörgés volt ott. Scoonak pedig sms-ben elküldtem az ötletemet, fogalmam sincs, hogy mit fog szólni, talán nem harapja le a fejem. Nagy nehezen lekapcsoltam a villanyt, betakartam Jazzyt és odabújtam mellé. A szemeim egyből le is csukódtak s kis tesóm apró lélegzetvételeit hallgatva aludtam el. 

6. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Köszönöm a kommenteket. 
Ehhez a részhez is remélem összegyűlik ennyi és remélem a vélemény gombokat kapok! 
Csetben is írhattok nyugodtan..:) Én csak örülök neki! 
Szeretlek Belieberek titeket! <33 

. 

- Haha vicces Fred! Biztosan tudni akarod? 

- Már mondtam, hogy cserében én is elárulom a titkom. 

Felém nyújtotta a kezét, először nem értettem mire gondol- kis töprengés után esett le, hogy mire gondol. Kezet fogtunk és megállapodtunk. 

- Tudod van egy igen problémás nővérem és nagyon galibás is, de én akkor is szeretem és ő az aki terhes nem pedig én. Tudod nem örültem neki amikor a parton a kezembe nyomta ezt a cuccot, nem akartam látni sőt még rágondolni is rossz..

- Már értem az egészet. 

- Akkor nincs harag? - nézett rám barna nagy szemeivel. 

- Nincs - húztam elő 32 fogas vigyoromat. - Hazaviszlek. 

- Köszi, de nem kell, inkább sétálok. 

- Hát, jó. Szia. 

Teljesen csendben telt a haza utam, az eszem máshol járt..talán az álmok világában és a megbánáséban, nem tudom most, hogy mutassam meg neki azt, hogy én ki is vagyok valójában, bár ez egyáltalán nem számít, mivel holnap már stúdióba kell mennem. Mellesleg mehet újra a félig meddig játszd el a beteget, kérj a dokitól igazolást. Nem szeretem amikor ilyenek miatt kell szenvednem. 

Ahogy haza értem egyből előhalásztam az iPhonomat és már mentem is twitterre. 

"Ki az a lány aki miatt képes voltam ennyit hazudni?"

Ennyi futott a ami napra tőlem a rajongóknak, ahogy fent voltam vagy száz ezren kérték, hogy kövessem őket. Annyira aranyos az össze Belieber imádom őket még úgy is, hogy nem ismerek egyet sem, sajnálom, hogy nem ismerhetem meg őket, mert ahogy néhányat elnézek iszonyatosan aranyosak, de nem szebbek annál a lánynál aki most nagyon tetszik nekem. Tudom nyálas meg minden, de mi van akkor ha nekem miatta dobog a szívem?! Lehet, hogy pont őt teremtették nekem csak erre még nem jöttem rá és talán ő sem. 

Gondolataimból telefonom csörgésen ragadott ki, ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Sco. neve villog. 

~Telefon eleje~ 

- Cső haver -  kiáltotta menedzserem eszeveszetten a telefonban. 

- Hali, mi a baj? 

- Miből gondolod, hogy baj van? Na jó inkább mondom, holnap 9-re stúdió utána meg próba, ugye nem felejtetted el? 

- A stúdiót nem, a többit igen. 

- Justin, nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen vagy! 

- Jó, bocs, de más dolgom is volt. 

- Na akkor hagylak, mert látom nincs kedved velem beszélni.. 

- Haver, nincs hari ugye? - röhögtem el a végét. 

- Nyuszikám, persze, hogy nincs - röhögött ő is. 

- Na figyelj egy hónap múlva menned kéne egy fellépésre, elvállaljam?

- Persze, hova kell utazni?

- Birmingham. 

- VIP jegy lesz?

- Legyen? 

- Igen és már tudom is kinek adom. Na, csá - ezzel a mondatommal ki is nyomtam a telefont, nem érdekelt semmi.. 

~Telefon vége~

Reggel az ébresztő csörgése riasztott fel az álmaimból. Sok kedvem nem volt bemenni, de még is csak muszáj volt, mert iskolába járok, és próbálok normális gyerekként kinézni, nem szeretnék különbözni és azt is remélem, hogy a próba és a stúdió nem tart sokáig, mert ma elvileg edzésre is kéne  menni, de kedvem az olyan sok van, mint egy marék lepkének.. 

Kimásztam az ágyból, egyenes úttal a fürdőbe, ott elvégeztem az össze reggeli dolgom, hajamat belőttem, de igen nehézkesen ment, mert nem akart úgy kinézni ahogyan én akartam így egy csomó időt szenvedtem vele. Aztán ki kerestem egy szerintem jó illatú parfümöt és hozzá illatban illő dezodort, jól befújtam magam vele, szinte már alig kaptam levegőt, de a lányok ezt szeretik. 

Melegítő gatyában flangáltam még mindig, mert úgy gondoltam fontos a reggeli is főleg, ha ma próba is lesz. Kihalásztam egy tálat a szekrényből, hűtőből a tejet vettem ki és a konyhapultról pedig a gabonyapelyhet elemeltem. Össze dobtam magamnak egy szerintem vitaminokkal teli reggelit, bár ha anya látná akkor biztos nem tartana büszkének, hogy ilyen "nyúl" kaját eszek, de nem érdekel. 

A lépcsőket, már kettesével szedtem, mert kicsit késében voltam, a szekrényemből az első gatyát és pólót kikaptam, így lett egy fehér póló és egy fekete gatya, hozzá pedig a kedvenc fekete supra. 

Még össze dobtam az edzős cuccom is, meg azt a csomagot amit a próbára viszek, mert farmerban nem normális táncolni, vagyis én nem szerek, csak a fellépéseken. 

Épp, hogy az órára pillantottam már gondolkodni sem volt időm rohannom kellett ha csengetésre ott akartam lenni. Kocsi- és lakáskulccsal a léptem ki az ajtón, és huppantam be a kocsiba. 

Rátapostam a fékre az autó már indult is. Kerekei csikorogtak az úton, de kevésbé sem érdekel, mert késésben volta. Az utat olyan feszesen néztem s a gondolataim is ott voltak a jelen helyzetben, de az út közben rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok. Én nem Alfredo Smith vagyok, hanem Justin Bieber akiért több millió lány odavan. 

5. rész

Sziasztok!!
Meghoztam ezt a részt is!
Örülnék egy-két kommentnak, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, de ha valaki nem szeretne akkor ott a cset vagy névtelenül is tud komizni! ;)
Na és a véleménygombokról se feledkezzetek meg!!
Köszönöm azoknak akik olvassák a blogom!
Szeretlek titeket Belieberek! <3
Puszi és jó olvasást Szilvi!!

- Florensia én, nem gondoltam rólad ezt.
- Látod!? Én megmondtam, mindenki-e ilyen dolgok miatt ítél el.
- Figyelj, ezt hagyjuk.
- Mi van akkor ha megmagyarázom? - Kérdezte kicsit feldúltan.
- Legyen - bólintottam rá a fejem.

Felállt az asztaltól és már indult is kifelé az étteremből, este van, sötét este, mely mennyi titkot rejt nekünk és most, hogy egy titokkal kevesebb, talán nem utál meg. Egyenesen az autóm felé ment, csak ment, nem szólt, egészen addig ameddig be nem izzítottam a motort.
- Fred, eltudnál vinni egy gyógyszertárba?
- Minek?! - Nagyon furcsa nekem most ez a helyzet és nem tudom mire gondol, honnan is tudnám mikor nem vagyok jós.
- Bebizonyítom neked, hogy ez nem igaz!!
Ez a lány nem normális, mit akar nekem ezen bizonygatni!? Nem egyértelmű?
Fogalmam sincs, hogy hol van egy patika, de gondolom ő tudja, hiszen most navigál nekem, de ez teljesen mindegy, én oda nem megyek be vele..még a végén meglátnak!
- Itt állj meg! Megvársz vagy holnap akarod megnézni?
- Inkább ma, ha nem baj.
- Akkor mindjárt jövök.
Kiszállt az autóból, annyira szép a lány, az alakja, a haja ahogyan vállára omlik és a lábai, azok csodálatosak, nem olyan, mint a többi lányé. Lábai olyan kis húsosak van mit fogni rajta, de nem merek semerre lépni, félek, hogy-ha megtudja ki vagyok akkor utálni fog! A múltam és a jelen összefut, de ő még nem tudja, hogy én ki vagyok.,,miket beszélek én itt össze vissza!! Én sem ismerem őt. Valamit meg akar magyarázni nekem. De nem tudom mit és erre most kell, hogy fény derüljön?
Nagyon nyugodtan sétált oda a kocsihoz, arcán kis mosoly jelent meg, eddig észre sem vettem arcvonásait, gyönyörű szép az arca, smink az nincs olyan sok rajta csak épp annyi amennyi kell, bár én a helyében nem sminkelném magam, hiszen utálom is ha sminkelnek, ő természetesen gyönyörű. De ez nem lehetséges! Én olyan érzéseket táplálok iránta amiket nem kéne! De miért teszem ezt? Fogalmam sincs, soha életemben nem gondoltam, hogy pár nap alatt bele lehet szeretni egy lányba, aki annyira különleges és annyira más, mint a többi, nem sikerre éhes, habár azt sem tudja ki vagyok. De nem érdekel!
- Tessék - dugta az orrom elé a  tesztet.
- Mi van vele?
- Nézd meg!
Megnéztem, de ezen csak egy vonalka volt. Nem értem, mit jelent ez, mert a másikon kettő van, mi a különbség?! Nem ugyan az?
- Ezen csak egy van.
-  Vagyis az azt jelenti, hogy nem vagyok terhes.
- De akkor kié ez a teszt, és te miért sírtál?
- Fred, ez nagyon hosszú történet..
-Előttünk az éjszaka..
- Haha vicces Fred! Biztosan akarod tudni?