6. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Köszönöm a kommenteket. 
Ehhez a részhez is remélem összegyűlik ennyi és remélem a vélemény gombokat kapok! 
Csetben is írhattok nyugodtan..:) Én csak örülök neki! 
Szeretlek Belieberek titeket! <33 

. 

- Haha vicces Fred! Biztosan tudni akarod? 

- Már mondtam, hogy cserében én is elárulom a titkom. 

Felém nyújtotta a kezét, először nem értettem mire gondol- kis töprengés után esett le, hogy mire gondol. Kezet fogtunk és megállapodtunk. 

- Tudod van egy igen problémás nővérem és nagyon galibás is, de én akkor is szeretem és ő az aki terhes nem pedig én. Tudod nem örültem neki amikor a parton a kezembe nyomta ezt a cuccot, nem akartam látni sőt még rágondolni is rossz..

- Már értem az egészet. 

- Akkor nincs harag? - nézett rám barna nagy szemeivel. 

- Nincs - húztam elő 32 fogas vigyoromat. - Hazaviszlek. 

- Köszi, de nem kell, inkább sétálok. 

- Hát, jó. Szia. 

Teljesen csendben telt a haza utam, az eszem máshol járt..talán az álmok világában és a megbánáséban, nem tudom most, hogy mutassam meg neki azt, hogy én ki is vagyok valójában, bár ez egyáltalán nem számít, mivel holnap már stúdióba kell mennem. Mellesleg mehet újra a félig meddig játszd el a beteget, kérj a dokitól igazolást. Nem szeretem amikor ilyenek miatt kell szenvednem. 

Ahogy haza értem egyből előhalásztam az iPhonomat és már mentem is twitterre. 

"Ki az a lány aki miatt képes voltam ennyit hazudni?"

Ennyi futott a ami napra tőlem a rajongóknak, ahogy fent voltam vagy száz ezren kérték, hogy kövessem őket. Annyira aranyos az össze Belieber imádom őket még úgy is, hogy nem ismerek egyet sem, sajnálom, hogy nem ismerhetem meg őket, mert ahogy néhányat elnézek iszonyatosan aranyosak, de nem szebbek annál a lánynál aki most nagyon tetszik nekem. Tudom nyálas meg minden, de mi van akkor ha nekem miatta dobog a szívem?! Lehet, hogy pont őt teremtették nekem csak erre még nem jöttem rá és talán ő sem. 

Gondolataimból telefonom csörgésen ragadott ki, ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Sco. neve villog. 

~Telefon eleje~ 

- Cső haver -  kiáltotta menedzserem eszeveszetten a telefonban. 

- Hali, mi a baj? 

- Miből gondolod, hogy baj van? Na jó inkább mondom, holnap 9-re stúdió utána meg próba, ugye nem felejtetted el? 

- A stúdiót nem, a többit igen. 

- Justin, nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen vagy! 

- Jó, bocs, de más dolgom is volt. 

- Na akkor hagylak, mert látom nincs kedved velem beszélni.. 

- Haver, nincs hari ugye? - röhögtem el a végét. 

- Nyuszikám, persze, hogy nincs - röhögött ő is. 

- Na figyelj egy hónap múlva menned kéne egy fellépésre, elvállaljam?

- Persze, hova kell utazni?

- Birmingham. 

- VIP jegy lesz?

- Legyen? 

- Igen és már tudom is kinek adom. Na, csá - ezzel a mondatommal ki is nyomtam a telefont, nem érdekelt semmi.. 

~Telefon vége~

Reggel az ébresztő csörgése riasztott fel az álmaimból. Sok kedvem nem volt bemenni, de még is csak muszáj volt, mert iskolába járok, és próbálok normális gyerekként kinézni, nem szeretnék különbözni és azt is remélem, hogy a próba és a stúdió nem tart sokáig, mert ma elvileg edzésre is kéne  menni, de kedvem az olyan sok van, mint egy marék lepkének.. 

Kimásztam az ágyból, egyenes úttal a fürdőbe, ott elvégeztem az össze reggeli dolgom, hajamat belőttem, de igen nehézkesen ment, mert nem akart úgy kinézni ahogyan én akartam így egy csomó időt szenvedtem vele. Aztán ki kerestem egy szerintem jó illatú parfümöt és hozzá illatban illő dezodort, jól befújtam magam vele, szinte már alig kaptam levegőt, de a lányok ezt szeretik. 

Melegítő gatyában flangáltam még mindig, mert úgy gondoltam fontos a reggeli is főleg, ha ma próba is lesz. Kihalásztam egy tálat a szekrényből, hűtőből a tejet vettem ki és a konyhapultról pedig a gabonyapelyhet elemeltem. Össze dobtam magamnak egy szerintem vitaminokkal teli reggelit, bár ha anya látná akkor biztos nem tartana büszkének, hogy ilyen "nyúl" kaját eszek, de nem érdekel. 

A lépcsőket, már kettesével szedtem, mert kicsit késében voltam, a szekrényemből az első gatyát és pólót kikaptam, így lett egy fehér póló és egy fekete gatya, hozzá pedig a kedvenc fekete supra. 

Még össze dobtam az edzős cuccom is, meg azt a csomagot amit a próbára viszek, mert farmerban nem normális táncolni, vagyis én nem szerek, csak a fellépéseken. 

Épp, hogy az órára pillantottam már gondolkodni sem volt időm rohannom kellett ha csengetésre ott akartam lenni. Kocsi- és lakáskulccsal a léptem ki az ajtón, és huppantam be a kocsiba. 

Rátapostam a fékre az autó már indult is. Kerekei csikorogtak az úton, de kevésbé sem érdekel, mert késésben volta. Az utat olyan feszesen néztem s a gondolataim is ott voltak a jelen helyzetben, de az út közben rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok. Én nem Alfredo Smith vagyok, hanem Justin Bieber akiért több millió lány odavan.