Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt!:) Jó olvasást!
Rám találtak.. az ajtót majd betörték annyira tolongtak kint. A hátsó ajtó felé menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam el kellett húznom a házból. Kirohantam kocsi kulccsal a kezemben és már be is pattantam az autómba és ráléptem a gázra. Nem érdekelt semmi, még az sem ha gyorshajtásért kapok.. elegem van ebből az életből és abból is, hogy nem lehet egy normális barátnőm sem.
Legszívesebben neki mennék most a falnak, vagy összetörnék dolgokat. Mentem az orrom után nem érdekelt semmi, egyszer csak azt vettem észre, hogy ott van mellettem a tenger. Lassan ráléptem a fékre és lekanyarodtam a lehajtón, nem volt senki a parton, miért is lennének itt az emberek? Mert ma kifejezetten szép idő van vagy azét, hogy a gép mellől el kell mozdulni, nem tudom mi a bajuk az osztálytársaimnak. A nagy gondolkodások közepette kiszálltam az autómból és lassan sétálni kezdte, nem volt arra senki sem és ezért jó is volt, legalább nem találnak rám, de egyszer csak észrevettem valami furcsa zajt egy borkor mögül. Oda néztem, de nem láttam semmit, kicsit közelebb mentem és akkor vettem észre, hogy egy lány van ott teljesen összekuporodva arrébb emeltem az ágat és a térdére összekuporodott Florensiával találtam magam szemben. Ott sírt, teljesen össze volt törve.
Ekkor felpillantott rám, és én elvesztem barna szemeiben vagyis nem annyira barna inkább fekete szemeiben,de akkor is iszonyatosan gyönyörűek azok a szemek. A könnyektől fekete csíkok folytak végig az arcán, mikor látta, hogy figyelem elfordította tekintetét én addig belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egy papírzsepit.
- Tessék - nyújtottam felé a papírdarabot.
- Nem kell a sajnálatod, hagyj békén!
- Ahogy kéred. - És már indultam is amikor megérintette a kezem, én erre egyből visszanéztem.
- Bocs, csak utálom, hogy miattad még szánalmas is vagyok..
- Ezt hogy érted?
- Tudod mindig is piszkáltak a kinézetem miatta. Amiatt, hogy kivagyok.
- Miért ki vagy?
- Nem mondhatom el.
- Miért?
- Mert.
Nem beszéltük csak egymást néztük teljesen csendben, kicsit már kínos volt a csend ezért én megtörtem.
- Mesélj magadról..
- Majd ha fagy.
- Most meg mi bajod?! - Lehet, hogy hülyeség volt ezt megkérdeznem, mert felállt és ott hagyott engem egy pofon kíséretében. Arcomra kiült a döbbenet és egyben az a kis perverz mosoly, hogy ez a lány más, mint a többi.. Kimásztam a bokorból, mivel bementem mellé, de ahogyan kifelé mentem megláttam egy fehér valamit. Oda hajoltam és megláttam a döbben az csak úgy kiült az arcomra. Nem hittem a szememnek, hogy ez a lány ennyi idősen egy fiútól ilyet..
Elindultam az autó felé kezemben azzal a dologgal amit a parton találtam, de ekkor egy ismerős bukkant fel, szemei most már a sajnálatot tükrözték..
- Te mit keresel még itt? - Kérdeztem kicsit csalafintán.
- Elhagytam valamit.
- Csak nem ezt?! - Emeltem fel a kezemben lévő kis dolgot.
- Add vissza azonnal!!
- Azt hittem, hogy te más vagy!
- Te nem értesz semmit, mindenkinek mindig a lehető legrosszabbra kell gondolnia.
- Akkor magyarázd meg. - Még mielőtt bármit is tudott volna szólni én gyorsan rávágtam. - Gyere szállj be! Elviszlek vacsorázni és akkor elmondod.
Nem szólt semmit csak csendben beszállt mellém az autóba, szinte az egész út kínos csendben telt, de nem érdekelt, az igazságra voltam kíváncsi. Körülbelül egy órát vezethettem amikor végre leállítottam egy elegáns étterem előtt az autómat.
- Itt az asztaluk, az étlapok ott vannak.
- Köszönjük.
- Fred ezt nem teheted velem.
- Dehogy is nem. Nekem elmondhatod a titkod nem fog kiderülni.
- Tudod mióta az anyám meghalt, apám az alkoholba és a drogba folytja bánatát és elköltöztem tőle, ide erre a helyre. Van egy testvérem akit muszáj valamilyen úton módon eltartanom. Az osztálytársaim utálnak..
- Mondd a lényeget, hogy mitől van az a bizonyos dolog.
- De kérlek ne utálj meg.
- Nem foglak.
- Ezt honnan tudod?
- Én is elmondom az én titkomat.
- Most?
- Nem majd. De most mondd te!
- Hát te akartad egy bárban dolgozok és ott történt..
Beállt az a kínos néma csend én lehajtottam a fejem és a padlót figyeltem. Legszívesebben elmentem volna onnan, de ez a lány teljesen összetört.
- Tudod éneklési kariert szerettem volna, de amikor az anya meghalt akkor minden reményem elszállt. Apán nem fizette az énekóráimat. Nem érdekeltem őt és én így süllyedtem erre a szintre, nem akartam, de ahogy látod mindenki egy rossz k** -nak tart.
Ahogy magáról beszélt az már nekem fáj, borzalmas az ő szájából ilyet hallani..
- Florensia én....
Nemsokára kövi rész!! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése