7. rész

Sziasztok!:) 

Új kinézettel meghoztam az új részt!:) 

Nagyon jól esne a komiznátok vagy írnátok chet-be, nem akarok akarok komi határt kitenni.. 

Remélem megértitek...

Ja és a véleménygombot se feledjétek.

Szeretlek titeket Belieberek!♥

Jó olvasását!;)  

Justin Bieber vagyok akit több millió lány ismer, de pont az a lány nem ismer aki nekem eléggé közel áll a szívemhez, annyira aljasnak érzem magam. Hogy miért? Becsaptam azt a lányt aki annyi mindenen ment keresztül, mi van akkor ha ő kifejezetten utál engem, ha megtudja ki vagyok, de ha ennek a jó oldalát nézem akkor nem egy pénzéhes csitri aki a sztárok pénzére hajt, bár anya nem tudom mit szólna hozzá. 

Suliban az idő egyszerűen és gyorsan eltel, matekon valami algebrás cuccal húzták a diákok agyát, francián fogalmam sincs, hogy mi volt, mert végig telefonoztam az órát, harmadik órában pedig valami felvilágosító óra volt, de senkit nem érdeket. 

Flo nem volt ma suliban, de lehet, hogy csak én nem láttam, mert ma nem volt a lányokkal közös óránk, ami elég nagy hülyeség, ugyan is a fiúk és lányok külön vannak szedve, ugyan is a tanárok szerint mi így nem tudunk tanulni, mert a lányok kihívó viselkedése a huszonegyedik században borzalmas, ezt is Ben mondta azt hiszem matekon, mert mellette ülök. Sötét egy alak az biztos. 

Harmadik óra után fogtam a cuccom és sétáltam is a kapu felé, Mrs. Cool elég furán nézett rám, hogy miért hagyom el a sulit lehet, hogy ő már tudja az én kis titkomat, mert ezalatt az egy és fél nap alatt vagy százan megkérdezték, hogy nem-e én vagyok Justin Bieber. Hazudtam mindnek hazudtam, mert egy kicsit én is normális akarok lenni, nem pedig "az" elkényeztetett szupersztár. 

- Justin egy kicsit figyelhetnél! 

- Bocs, de már fáradt vagyok. 

Szörnyen fáradt voltam, alig van időm az edzésig, de ha törik ha szakad én ma menni fogok az edzésre, nem akarom, hogy a csapat már is kiutáljon. Szeretem a focit és még jó is vagyok benne. Na jó, nem annyira, mint a kosárban vagy a jéghokiban, de jó vagyok. 

-Scooter, mi lenne akkor ha játszanék a suli focicsapatában? 

- Justin! Mondtam, hogy ne feltűnősködj. 

- De légyszíves, nem akarok kilógni a többiek közül! Az is szörnyű, hogy hazudnom kell. 

- A te kis lelkedet minden bántja. 

- Kösz tesó. 

Még bent voltam egy darabig a stúdióban, de nem olyan sokáig, felvettük a Nothing like to us -t, kedvenc dalom. az összes érzés ami benne van az most az én szívemben is ég. 

Szeretem az éneklést, mert kikapcsol, ilyenkor csak én vagyok és a hangom. Testem pedig a zene ütemére mozog. Nem akarok megváltozni, mert ez az én életem és tegnap fürdés közben, amikor énekeltem akkor döbbentem rá erre az egy dologra. Az a lány talán szeret talán nem, de én megszerzem, mert ő olyan különleges. Ha nem szereti Justin Biebert akkor majd kap egy Justint akit nem a hangjáért kell szeretni ha nem azért aki az ő belsője. 

- Mára ennyi. 

- Oké, de nekem meg rohannom kell, mert vár rám az edzés. 

- Öcskös ezt el ne felejtsd! - Nyomott a kezembe Usher egy borítékba csomagolt valamit, nem tudtam mi az csak sejtettem. 

- Kösz. 

Kirohantam a stúdióból, de halálos vétek volt, mert a rajongók hada várt rám, de ha már egyszer megláttak akkor nem lehetek velük bunkó, nem tehetem azt velük mint egypár sztár, hogy nem adok aláírást, adnom kellett nekik. Az a sok kisírt szem mely az én nevem kiabálja és az a kislány aki az ajtóval szemben ül a tolókocsijába szívembe hatoló látvány. Sokan mondták már, hogy vaj szívű vagyok, de ezt most nem tehetem meg velük. Becsuktam az ajtót, rohantam az emeletre Scooternek a hangosbeszélőjéért. 

- Ezt elviszem, majd holnap megkapod. 

Vágtam oda neki, de nem nagyon érdekelt amikor millió lány várt kint. Újra kinyitottam az ajtót, de ekkor már kicsivel kevesebben voltak, szám elé emeltem a beszélőt. 

- Lányok, kérlek szépen senki ne sikítson! - ez volt az első dolog amit kimondtam - Mindenki kap közös képet, de nem biztos, hogy az elején sorra kerül, ezért kérjek ne rúgjátok fel egymást. Nem utolsó sorban, ma nem láttatok engem. Ja és vele kezdem - mutattam arra  a lányra aki ott ült tolószékben s arcáról folytak a könnyek, szegénynek tűnt, de a testvére is, aki ott volt mellette. 

Odaléptem melléjük, de amikor megpillantottam a kislány arcát aki ott állt a tolószékes mellett, arcomról lehervadt a mosoly. Arcán egy óriási seb volt, bármi történt is vele nem lehetett egyszerű. 

- Szia - hajoltam oda a tolókocsis mellé a többi lány pedig körül állt. - Hogy hívnak?

- Ditte - felelte enyhén félő hangon. 

- Itt a telefonod? - Nem is kellett többet mondanom neki, a készülék már az én kezemben volt és kattintottam is a képre, nem a legmodernebb telefon volt, ezért elővettem az enyémet is és azzal csináltam képet. - Tessék ezt neked adom - nyújtottam át neki az egyik VIP jegyet. 

- Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el. 

- Miért? 

- Tudod a tesóm rákban szenved - mondta a mellette álló lány - és nem biztos, hogy megéri azt az időt. 

- Ditte, figyelj - guggoltam le elé - nem szabad feladni és látom rajtad, hogy ügyes vagy és hiszel az álmaidban. 

- Azt már feladtam. 

- Nem szabad feladni azt, hogy meggyógyulsz! - Nem gondolkoztam azon, hogy-hogy néz ki vagy ilyesmi, egyszerűen megöleltem. A kislány is visszaölelt, de teljesen elvolt gyengülve. Nővére ezt látta és a kislányt egyből elkezdte tolni. - Szia - mondtam. 

A többi lánnyal is csináltam képet, de ennek a kislánynak a sorsa nagyom megviselt és az is, hogy nem fogadta el a jegyet. 

Mindenen agyaltam addig ameddig nem végeztem, alig vártam már, hogy este legyen és felhívhassam Scoot vagy talán beszélhessek Floval. Hiányzik annak a lánynak a mosolygós arca.

Hulla fáradtan rogytam be az autómba gondolkodni időm sem volt, mert már mennem is kellett edzésre. 

Edzésen még a lelket is kihajtották belőlünk, arcom csupa víz volt az izzadságtól, alig vártam, hogy végre megszabaduljak a ruhától ami most van rajtam. Büdösnek éreztem magam, de jó volt futni a labda után. 

Otthon édes otthon. Orrom valami finom illatot szimatolt ki, nem tévedtem, mert anya óriási adag kaját csinált nekem, nem régen csinálhatta, mert még frissen gőzölgött az asztalon. Annyira guszta volt, hogy az csak na.. Szeretem amikor anya főz nekem, kár hogy én nem tudok olyan finomat főzni. 

- Szia anya! - kiáltottam fel a lépcsőre, mert tudtam, hogy anya járkál vagyis pakol odafent. 

- Justin! - rohant le egyetlen húgom sikítva a lépcsőn, én is elindultam felé, már majdnem az utolsó lépcsőfoknál tartott, de kicsi szívem megbotlott és leesett. Ahogy landolt szeméből előtörtek a könnyek és folytak végig az arcán. Felkaptam az ölembe. 

- Jazzy, kicsim ne sírj! - De Jazzy arcán egyre csak potyogtak a könnyek. 

- Mondtam, hogy nem kell rohanni kislányom. - jött le anya az alvó Jaxonnal a kezei között. 

- De édes ahogy alszik..és Jazzy van egy meglepim, ma velem alszol - kacsintottam rá a kishúgomra. Nem kellett neki több a sírás nyomai el tűntek az arcáról. Felváltotta a fülig érő vigyor a szomorúságot. Anya nem nagyon díjazza amikor Jazzyvel együtt alszok, talán túlságosan félti az én horkolásomtól, vagy nem tudom, de úgy is olyan keveset látom a tesóimat. 

Vacsora után elmentem zuhanyozni, de nagyon kellett sietnem, mert ment a SpongeBob és nem akartam lemaradni róla, különben is Jazzynak is a kedvenc meséje. 

Mire vége lett az én kicsi tesóm, már a hasamon aludt, nem akartam felkelteni ezért megpróbáltam nagyon óvatosan áttenni az ágy másik felére, hogy én tudjak twitterezni és egy sms-t elküldeni Scoonak. 

Twitteren nem történt semmi izgalmas csak a szokásos pörgés volt ott. Scoonak pedig sms-ben elküldtem az ötletemet, fogalmam sincs, hogy mit fog szólni, talán nem harapja le a fejem. Nagy nehezen lekapcsoltam a villanyt, betakartam Jazzyt és odabújtam mellé. A szemeim egyből le is csukódtak s kis tesóm apró lélegzetvételeit hallgatva aludtam el.