9. rész

Sziasztok!!
Nem valami hosszú részt írtam, de próbáltam minél tartalmasabb részt hozni. Nem akarom nagyon az időtöket rabolni, DE most, hogy alig van időm bloggolni, mert tanulnom kell. Nem mellesleg ott vannak a táncpróbák meg minden na, de ezzel nem fárasztalak titeket.
Nagyon örülnék két-három kommentnek, aki nem szeretne az nyugodtan írjon a csetbe. :)
Örülnék a véleményeteknek.
Jó olvasást! ♥
Szeretlek titeket!
U.i.: Köszönöm az 1200 feletti oldalmegtekintést!:)♥

~ Florensia szemszöge ~

Teljesen le vagyok döbbenve az a fiú akit annyira kedveltem és szerettem hazudott nekem, mert letagadta magát. Másik okból pedig te jó ég Justin Bieber előbb vallott nekem szerelmet, millió lány szívét törhette össze ezzel a kijelentéssel, de az enyémet már soha nem fogja, mert menthetetlenül szeretem, de fáj amit csinált, hogy hazudott. Bár mindig azt tanították nekem, hogy ne ítéljem el az embereket. Előbb meg kéne ismernem, de egy olyan mondás is van, hogy "az emberek változnak, de az emlékek nem". Nem tudom mit csináljak, fent állok a színpadon és lefagytam. Ő pedig csak néz az óriási barna szemeivel, s a gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe úgy érzem most egy mondatot nem tudnék elmondani összefüggően. A zene ami a háttérben megy egy iszonyatosan csöpögős szám vagyis inkább Justin egyik régi száma, de akkor is csöpögős a Love Me. Mindig is szerettem ezt a zenét, de fogalmam sincs, hogy honnan tudhatja. A szívemnek fogalma sincs, hogy mit tegyen, de ha nem akarok benne lenni a médiában, ami úgyis megfog történni, akkor nem pofozom fel, de jelen pillanatban ezt teszi a szívem.
Hallom ahogy a rajongói kiabálják "Igen", de én nem tudom ennyire egyszerűen megtenni, utálom a szerelmet, mert olyan nyálasa és undorító. Nem az, csak szerintem, de ahj..már a gondolataimba is belekeveredek, ha belenézek a szemébe. Azok a szemek, Istenem. Úgy csillognak, mint a csillagok. Nem tudom mit csináljak annyira, de annyira bonyolult. Nem akarok az a lány lenni akiről azt beszélik, hogy csak az ő hírnevére hajt, csak híres akar általa lenni és csak a pénze hajtja. Eldöntöttem bemegyek a színfalak mögé és eltűnök, de ez nem olyan egyszerű, nem menekülhetek el az érzések elől. Egy könnycsepp buggyan ki szememből s Justin egyre ijedtebb arcot vág. Szűkítette a kettőnk közt lévő távolságot azzal, hogy közelebb lépett, egyik kezét hirtelen derekamra simította, istenem az érintése a meleg tenyere, lehunyom a szemem s élvezem a pillanatot. Rajongói sikítanak és még mindig az igent szajkózzák. Még egy lépést közeledett, már az illatát is érzem annyira finom, érzéki és édes, hogy az már leírhatatlan. Cipőjének orra hozzá ér az én lapos sarkún orrához, derekamon fekvő kezét feljebb emeli és egy hirtelen, gyengéd mozdulattal oda ránt magához. Testem mellkasának ütközik, még így is érzem kidudorodó izmait. A pillanat oly csodálatos, de én még is szégyenlem magam, mert holnap mindenhogyan a címlapokon leszünk és ha ezt az apám megtudja akkor lesz a nagy baj. Lábán állok és a drága Supra cipőjén s most lábujj hegyre emelkedem, fejemet vállára hajtom és engedem, hogy kezei átöleljék a derekam. Nyakát nézem, annyira sima és te jó ég azt hiszem én nagyon szeretem.
- Igen.
Suttogom alig hallhatóan, de ő még is meghallja s a remény szikrája megcsillan a szemében, ragyog a szeme úgy, mint a gyémánt. Oly annyira gyönyörű, hogy az már leírhatatlan.

~ Justin szemszöge ~

Igen mondott nekem, azok után, hogy ennyire megbántottam annyira, de annyira boldog vagyok. Úgy megtudnám csókolni, hogy az már leírhatatlan. De most helyette csak ölelem, mint meleg a dunyháját. alig várom már, hogy ez a koncert lemenjen és csak is vele lehessek.
Annyira töprengek magamban, hogy észre sem veszem, hogy mit kiabálnak a rajongók "- Csókot! - " hallatszik a kórus hangja is.
Kezemet kezére kulcsolom és elkezdek a színfalak mögé futni, magam után húzva Flot. Ahogy beértünk anya elég furán nézett rám, de akkor sem érdekelt, meg kellett beszélnem a dolgaimat vele, mert nem akarom, hogy valami baja legyen velem.
Florensiával bementünk az öltözőmbe, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Kifogytam a szavakból.
- Justin, figyelj! Én nem akarlak megbántani, de elég szarul esik még mindig, hogy hazudtál nekem.
- Kérlek, ne haragudj, de tudod nem fedhettem fel a kilétem és most sem szabadott volna, de én nem tudom mi ütött belém. Lehet, hogy beléd szerettem, de még nem tudom teljesen.
- De Justin miket hablatyolsz össze? - Annyira furcsa volt a lány, minél jobban néztem annál messzebbre ment tőlem a lány. Nem tudom mi történik velem, de ez az érzés borzalmas. Hasogat a fejem, mindjárt szétrobban, te jó ég én mindjárt megőrölök és olyan, mintha hátulról fojtogatnának, de mégsem, mert tudom, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, de akkor még is mi ez az érzés? - Jól vagy? - Hangzik a következő kérdése, de ekkor már nem látom az arcát s hangját is alig hallom. Fejemet elkapom egy másik pontra, de ahogy pislogok mindig egyre jobban sötétedik..

~ Florensia szemszöge ~

- Valaki segítsen! - Ezzel a mondatommal, sikítva a könnyeimmel küzdve rohantam végig a színfalak mögött.

8. rész

Sziasztok Drága Belieberek!♥
Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de most elég hosszút írtam úgyhogy remélem tetszeni fog nektek!
Még azt szeretném mondani, hogy ezentúl kicsit ritkábban lesznek részek, mert két órás gépkorlátot kaptam. Egyrészt a jegyeim másrészt azért mert "Soha nem érsz rá tanulni" dolog miatt, no meg hogy hétvégéken mindig akad fontosabb dolgom, mint a tanulás, de amikor csak lehet hozok részt nektek!
Na, de nem regélek többet már csak annyit, hogy köszönöm a vélemény gombokat, feliratkozókat s az oldal megtekintéseket. Nagyon jól esne most is a komment és a feliratkozás!:)
Jó olvasást! ;)♥

Két hete nem járok iskolába, de erről nem tehetek, mert most a koncert a fontos, Florennsiának még mindig nem tudtam oda adni a jegyet, majd megmondom ma Scooternek, hogy adja oda neki, csak úgy. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy kivagyok. Pár nap és kezdődik az őszi szünet, de én nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy egy kicsit is közelebb kerüljek hozzá. Nem akarom elveszíteni én csak jót akarok neki.
Előhúztam íróasztalfiókomból egy üres lapot és elkezdtem írni, ami megfogalmazódott a fejemben azt mind leírtam, csak neki írtam. Neki kit most annyira szeretek, hogy a félvilágot megvenném neki, hogy boldog legyen. De a boldogság nem pénzen vehető, megtanultam.
Mihelyt megírtam a levelemet neki, felálltam az asztalomtól. Kiválasztottam a mai napra a ruhámat is, mely egy melegítőnadrágból és egy lila pólóból állt, úgy is át kell öltöznöm még a koncert előtt. Anya pedig ma sajnos nem lehet ott, mert a kicsikre kell vigyázni. De a nagyszüleim ott lesznek, ez is annyira megnyugtató mint ha anya lenne ott. Szeretem őket, ők az én igazi családom. S náluk jobbat egyetlen ember sem kívánhat.
Felvettem a ruhákat, megágyaztam s végül a fürdőben kisebb-nagyobb nehézségek árán belőttem a hajam. Nem akartam sokat szarakodni vele ezért ahogy elsőre sikerült beállítani úgy is hagytam.
Sporttáskával a vállamon léptem ki az utcára, mert a kocsimat tegnap este kint hagytam, annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem beállni vele a garázsba. Kulcsomat előhúzva zsebemből, gyorsan kinyitottam az ajtót, bedobtam a hátsó ülésre a táskát s én is gyorsan beszálltam. Indítottam is az autót, a kerekek csikorogtak a nedves út testen, suliba nem mentem be, mert ma van a koncert napja és ilyenkor bolondokháza van.
Amikor oda értem több millió lány várt oda kint, nem arra mentem, majd szünetben kinézek hozzájuk, de most mennem kell próbálni, mert ha nem akkor Ush és Scoo kinyírnak, amit nem akarok.
Úgy gondoltam, hogy egykönnyen nem fogok tudni bejutni az épületbe ezért felhívtam Scoot.
~ Telefonbeszélgetés eleje ~
- Justin, hol a bánatban vagy?
- Itt a kapuban, csak van egy kis bökkenő.
- Mi az?
- Rajongók a főbejáratnál.
- Mit akarsz csinálni?
- Nyissátok ki az autó bejárót.
- Normális vagy?
- Nyissátok ki. - sziszegtem a fogaim között és ezennel a telefont is kinyomtam.
~ Telefonbeszélgetés vége ~
Nem kellett több, már a szervezők nyitották is nekem a kaput, nem akartam a koszos gumikkal beállni, de majd a takarítónőnek plusz fizetést adok. Végre bejutottam, de nem múlt sokan, hogy a rajongók meglássanak, de végül is sikerült. Felmentem az emeletre, mert a koncert előtt várt rám egy megbeszélés is.
Csak a szokásos dolgokat mondták el, de azt ezerszer. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, azt hogy nem adhatok autogramot a rajongóimnak. A többi nem nagyon érdekelt, végig nyomkodtam a telefonomat, mint valami rossz gyerek. Scooterrel kellett sms-eznem, mert a VIP jegyet oda kell juttatnom Flonak. A címét nem tudtam pontosan ezért Scoot elküldtem a gimibe, hogy ott adja át neki a dolgokat.
Közben még Codyval és Carlyval egyeztettem, hogy ők lesznek az előzenekar, mert nekem el kell mennem Florensiáért. Nem várhattam tovább, hogy titkolom ki vagyok, azt hittem könnyebb lesz és nem is lesz lelkiismeret furdalásom, de most, hogy egy kicsit is közelebb van hozzám, így nem tudok semmit elmondani neki, de most a legnagyobb titkomat fogom elárulni neki, azt, hogy én ki is vagyok valójában.
Mikor véget ért a beszélgetés végre neki állhattunk a próbának, nem ment valami könnyen, mert a gondolataim máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani őket, mint körülötte forogtak.

~ Florensia szemszöge ~

Már vagy két hete semmi hír róla, talán megutálta a gimnáziumot vagy nem tudom, tippem sincs, de ez kezd igen furcsa lenni, sokan találgatna a suliban, hogy Fred az igazi Justin Bieber, de én ezt nem tudom elhinni nekik. Az igazi biztos nem ezt az iskolát választotta volna, nem lenne velem jóban, pedig ha tudná, hogy én mekkora fanja voltam. Mindig is a nyomdokaiba akartam lépni, de miután anyát elvesztettem semmim sem maradt, csak a nővérem terheit kell elviselnem, mert nem tudja megválogatni, hogy kivel bújik egy ágyba.
Barátaim nincsenek ebben az iskolában, mindenki ellenem van fogalmam sincs, hogy miért. Azt sem tudom, hogy miért ívnak engem drogosnak. De valahogy nem is érdekel, nem érdekelnek, az élettől annyi pofont kaptam már, hogy az csak ne s ezekből a pofonoktól megtanultam, hogy nem szabad egyetlen egy emberben sem megbízni.
Éppen magyarórán ülök, egyedül a padban és másolom a tábláról az anyagot, amikor egy ismeretlen alak kopogtat az ajtón. Mrs. Doodl nem tudja, hogy mit keresnek ilyen alakok az iskolában, de nem is érdekli, soha senkinek nem szokott az órája közepén ajtót nyitni. De az aki kopogott újra kopog, de ekkor már nem várakozik tovább, lenyomja a kilincset és beront az ajtón. Amikor meglátom, hogy ki az szemem teljesen kikerekedik, nem akartam elhinni, hogy Scooter Braun áll az ajtóban.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de ezt a küldeményt át kell adnom az osztályában lévő diáknak asszonyom.
- Mit képzel magáról fiatalember, hogy csak úgy beront az órámra?
- Mrs. Doodl, Mr. Johnson engedély adott rá, és ez egy nagyon fontos küldemény.
- Még is mi? - húzza föl a vén szipirtyó az orrát.
- Florensiának hoztam ezt a dolgot, ki ő?
- Én vagyok - álltam fel.
- Tessék - nyújt át nekem egy vaskos borítékot. - Most pedig pakolj és gyere velem!
- Most elrabolja a lányt? Tudja, hogy ezért fel is jelenthetném?
- Elkértem asszonyom.
- Viszlát - viharoztam ki az ajtón.
- Miért kellett kijönnöm?
- Megyünk vásárolni.
- Tessék? Nekem nincs pénzem ruhára.
- Nyugi én állom.
- De én ezt nem fogadhatom el.
Megfogta a kezem és az autója fel kezdett el húzni, nem kellett több nekem, már mentem is egyenesen. Beültettet az autójába, annyira szép az-az autó, de én ezt még alig tudom felfogni, hogy kedvencem koncertjére megyek.
- Na, Dark figyelj, mert nem tudom, hogy te voltál-e már JB koncertjén, de el kell mondjak valamit. Várj, ne szólj közbe!! A ruha ami ma rajtad lesz az valami különleges legyen jó? Majd én ki választom.
Teljesen úgy beszél, mintha én nem lennék ott.

~ Justin szemszöge ~

Már itt állok a háza előtt azon a címen amit Sco. megadott nekem és még mindig nem jön ki, már a telefonom a kezemben van, anya is írt, hogy nem tudják tovább fent tartani a rajongóimat. Kezdek kicsit pánikba esni, hogy mi van, ha nem is akar eljönni a koncertemre. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Ő nyitotta ki nekem az ajtót, meseszép volt. El sem tudom mondani annyira belém fagyott a szó.
- Gyönyörű vagy - jegyeztem meg neki.
- Fred, most nem jó.
- Miért?
- Mert megyek valahová.
- És még is hová?
- Justin Bieber koncerte - felelte büszkén.
- Elviszlek.
- Óh, köszönöm.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, miután beszállt, gyorsan megkerültem az autót és én is behuppantam. Éppen, hogy beültem elkezdett rezegni a telefonom, anya hívott így kötelességem volt felvenni, de most nem volt kedvem így csak kinyomtam.
- Ki volt az?
- Anyukám, de majd vissza hívom.
- Tőlem felveheted.
- Nem, most nem. Sietnünk kell.

Egész úton csendben voltam és ő is, nem az a kínos csend hanem az a nyugodt. Elég gyorsan hajtottam, mert még át kell öltöznöm, de az úgy is gyorsan megy.
Már megint nem lehet bemenni rendesen, ezt nem hiszem el.
-Bocsi, de telefonálnom kell - adtam a rövid választ a lánynak.
- Semmi - mosolygott vidáman.

*~ Telefon beszélgetés eleje ~*

- Alf, nyisd ki a titkosat.
- Itt vagytok?
- Igen, de siess, mielőtt meglátnak.
- Persze.

*~ Telefon beszélgetés vége ~*

- Kik elől bujkálsz?
- Majd megtudod - és rákacsintottam.
Végre Fred kinyitotta az ajtót s én egyből betudtam rajta menni. Flonak kicsit furcsa volt, mert ő még nem járt nagyon a színfalak mögött.
- Hova viszel?
- Szállj ki - utasítottam a lányt. Annyira sajnáltam, hogy nem tud semmiről, de majd nagyobb meglepi lesz neki. - Sco!! Megjöttünk! Figyelj én most átadlak neki - mutattam Alfra -  és ő majd átad Sconak, de fogadj szót neki akkor nem bánod meg. Jó?
- Jó.
Az öltözőmbe már félmeztelenül rohantam be, de nem érdekelt. Gyorsnak kellett lennem, mert már várnak rám a rajongóim. Magamra kaptam egy teljesen egyszerű fehér pólót hozzá egy fekete ülepes gatyát s fekete Suprát ahogy ezeket magamra kaptam indultam is kifelé, út közben még hajamat felzseléztem úgy ahogy sikerült. Futó lépésben egy puszit nyomtam anya arcára és már indultam is kifelé. Flot sehol sem láttam, ami egy kicsit aggasztott, de most már muszáj volt kimennem a rajongókhoz.
Már egy órája énekelek nekik, de most érkezik el az én kedvenc számom az OLLG.
- Mit szólnátok ahhoz a számhoz, hogy " How many I told you's " ? - A lányok csak sikítottak és ezt annyira jó volt hallani. Belekezdtem a dalba.
A felénél kikísérték Florensiát is, szemei ragyogtak és még mindig gyönyörű volt. Kezemben ott volt a rózsacsokor, átadtam neki, de amikor átadtam akkor nem énekeltem. Úgy érzem nekem most beszélnem kell, bánt az, hogy hazudtam neki és a többi rajongómnak.
- Mondanom kell valamit - néztem a lány szemeibe - én nem az vagyok akinek suliban mondtam magam. Ez vagyok - én mutattam végig magamon. A lány szeméből csak folytak a könnyek, fogalmam sincs, hogy mit érezhetett, pedig én annyira szerettem volna tudni. - Megtudsz nekem bocsátani s leszel a barátnőm? - Mélyen belenéztem a szemébe abba a gyönyörű szép barna szempárba, abba melyből még mindig potyogtak a könnyek. Közelebb léptem hozzá és megölelte, nem csinált semmi csak hagyta hogy megöleljem..

7. rész

Sziasztok!:) 

Új kinézettel meghoztam az új részt!:) 

Nagyon jól esne a komiznátok vagy írnátok chet-be, nem akarok akarok komi határt kitenni.. 

Remélem megértitek...

Ja és a véleménygombot se feledjétek.

Szeretlek titeket Belieberek!♥

Jó olvasását!;)  

Justin Bieber vagyok akit több millió lány ismer, de pont az a lány nem ismer aki nekem eléggé közel áll a szívemhez, annyira aljasnak érzem magam. Hogy miért? Becsaptam azt a lányt aki annyi mindenen ment keresztül, mi van akkor ha ő kifejezetten utál engem, ha megtudja ki vagyok, de ha ennek a jó oldalát nézem akkor nem egy pénzéhes csitri aki a sztárok pénzére hajt, bár anya nem tudom mit szólna hozzá. 

Suliban az idő egyszerűen és gyorsan eltel, matekon valami algebrás cuccal húzták a diákok agyát, francián fogalmam sincs, hogy mi volt, mert végig telefonoztam az órát, harmadik órában pedig valami felvilágosító óra volt, de senkit nem érdeket. 

Flo nem volt ma suliban, de lehet, hogy csak én nem láttam, mert ma nem volt a lányokkal közös óránk, ami elég nagy hülyeség, ugyan is a fiúk és lányok külön vannak szedve, ugyan is a tanárok szerint mi így nem tudunk tanulni, mert a lányok kihívó viselkedése a huszonegyedik században borzalmas, ezt is Ben mondta azt hiszem matekon, mert mellette ülök. Sötét egy alak az biztos. 

Harmadik óra után fogtam a cuccom és sétáltam is a kapu felé, Mrs. Cool elég furán nézett rám, hogy miért hagyom el a sulit lehet, hogy ő már tudja az én kis titkomat, mert ezalatt az egy és fél nap alatt vagy százan megkérdezték, hogy nem-e én vagyok Justin Bieber. Hazudtam mindnek hazudtam, mert egy kicsit én is normális akarok lenni, nem pedig "az" elkényeztetett szupersztár. 

- Justin egy kicsit figyelhetnél! 

- Bocs, de már fáradt vagyok. 

Szörnyen fáradt voltam, alig van időm az edzésig, de ha törik ha szakad én ma menni fogok az edzésre, nem akarom, hogy a csapat már is kiutáljon. Szeretem a focit és még jó is vagyok benne. Na jó, nem annyira, mint a kosárban vagy a jéghokiban, de jó vagyok. 

-Scooter, mi lenne akkor ha játszanék a suli focicsapatában? 

- Justin! Mondtam, hogy ne feltűnősködj. 

- De légyszíves, nem akarok kilógni a többiek közül! Az is szörnyű, hogy hazudnom kell. 

- A te kis lelkedet minden bántja. 

- Kösz tesó. 

Még bent voltam egy darabig a stúdióban, de nem olyan sokáig, felvettük a Nothing like to us -t, kedvenc dalom. az összes érzés ami benne van az most az én szívemben is ég. 

Szeretem az éneklést, mert kikapcsol, ilyenkor csak én vagyok és a hangom. Testem pedig a zene ütemére mozog. Nem akarok megváltozni, mert ez az én életem és tegnap fürdés közben, amikor énekeltem akkor döbbentem rá erre az egy dologra. Az a lány talán szeret talán nem, de én megszerzem, mert ő olyan különleges. Ha nem szereti Justin Biebert akkor majd kap egy Justint akit nem a hangjáért kell szeretni ha nem azért aki az ő belsője. 

- Mára ennyi. 

- Oké, de nekem meg rohannom kell, mert vár rám az edzés. 

- Öcskös ezt el ne felejtsd! - Nyomott a kezembe Usher egy borítékba csomagolt valamit, nem tudtam mi az csak sejtettem. 

- Kösz. 

Kirohantam a stúdióból, de halálos vétek volt, mert a rajongók hada várt rám, de ha már egyszer megláttak akkor nem lehetek velük bunkó, nem tehetem azt velük mint egypár sztár, hogy nem adok aláírást, adnom kellett nekik. Az a sok kisírt szem mely az én nevem kiabálja és az a kislány aki az ajtóval szemben ül a tolókocsijába szívembe hatoló látvány. Sokan mondták már, hogy vaj szívű vagyok, de ezt most nem tehetem meg velük. Becsuktam az ajtót, rohantam az emeletre Scooternek a hangosbeszélőjéért. 

- Ezt elviszem, majd holnap megkapod. 

Vágtam oda neki, de nem nagyon érdekelt amikor millió lány várt kint. Újra kinyitottam az ajtót, de ekkor már kicsivel kevesebben voltak, szám elé emeltem a beszélőt. 

- Lányok, kérlek szépen senki ne sikítson! - ez volt az első dolog amit kimondtam - Mindenki kap közös képet, de nem biztos, hogy az elején sorra kerül, ezért kérjek ne rúgjátok fel egymást. Nem utolsó sorban, ma nem láttatok engem. Ja és vele kezdem - mutattam arra  a lányra aki ott ült tolószékben s arcáról folytak a könnyek, szegénynek tűnt, de a testvére is, aki ott volt mellette. 

Odaléptem melléjük, de amikor megpillantottam a kislány arcát aki ott állt a tolószékes mellett, arcomról lehervadt a mosoly. Arcán egy óriási seb volt, bármi történt is vele nem lehetett egyszerű. 

- Szia - hajoltam oda a tolókocsis mellé a többi lány pedig körül állt. - Hogy hívnak?

- Ditte - felelte enyhén félő hangon. 

- Itt a telefonod? - Nem is kellett többet mondanom neki, a készülék már az én kezemben volt és kattintottam is a képre, nem a legmodernebb telefon volt, ezért elővettem az enyémet is és azzal csináltam képet. - Tessék ezt neked adom - nyújtottam át neki az egyik VIP jegyet. 

- Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el. 

- Miért? 

- Tudod a tesóm rákban szenved - mondta a mellette álló lány - és nem biztos, hogy megéri azt az időt. 

- Ditte, figyelj - guggoltam le elé - nem szabad feladni és látom rajtad, hogy ügyes vagy és hiszel az álmaidban. 

- Azt már feladtam. 

- Nem szabad feladni azt, hogy meggyógyulsz! - Nem gondolkoztam azon, hogy-hogy néz ki vagy ilyesmi, egyszerűen megöleltem. A kislány is visszaölelt, de teljesen elvolt gyengülve. Nővére ezt látta és a kislányt egyből elkezdte tolni. - Szia - mondtam. 

A többi lánnyal is csináltam képet, de ennek a kislánynak a sorsa nagyom megviselt és az is, hogy nem fogadta el a jegyet. 

Mindenen agyaltam addig ameddig nem végeztem, alig vártam már, hogy este legyen és felhívhassam Scoot vagy talán beszélhessek Floval. Hiányzik annak a lánynak a mosolygós arca.

Hulla fáradtan rogytam be az autómba gondolkodni időm sem volt, mert már mennem is kellett edzésre. 

Edzésen még a lelket is kihajtották belőlünk, arcom csupa víz volt az izzadságtól, alig vártam, hogy végre megszabaduljak a ruhától ami most van rajtam. Büdösnek éreztem magam, de jó volt futni a labda után. 

Otthon édes otthon. Orrom valami finom illatot szimatolt ki, nem tévedtem, mert anya óriási adag kaját csinált nekem, nem régen csinálhatta, mert még frissen gőzölgött az asztalon. Annyira guszta volt, hogy az csak na.. Szeretem amikor anya főz nekem, kár hogy én nem tudok olyan finomat főzni. 

- Szia anya! - kiáltottam fel a lépcsőre, mert tudtam, hogy anya járkál vagyis pakol odafent. 

- Justin! - rohant le egyetlen húgom sikítva a lépcsőn, én is elindultam felé, már majdnem az utolsó lépcsőfoknál tartott, de kicsi szívem megbotlott és leesett. Ahogy landolt szeméből előtörtek a könnyek és folytak végig az arcán. Felkaptam az ölembe. 

- Jazzy, kicsim ne sírj! - De Jazzy arcán egyre csak potyogtak a könnyek. 

- Mondtam, hogy nem kell rohanni kislányom. - jött le anya az alvó Jaxonnal a kezei között. 

- De édes ahogy alszik..és Jazzy van egy meglepim, ma velem alszol - kacsintottam rá a kishúgomra. Nem kellett neki több a sírás nyomai el tűntek az arcáról. Felváltotta a fülig érő vigyor a szomorúságot. Anya nem nagyon díjazza amikor Jazzyvel együtt alszok, talán túlságosan félti az én horkolásomtól, vagy nem tudom, de úgy is olyan keveset látom a tesóimat. 

Vacsora után elmentem zuhanyozni, de nagyon kellett sietnem, mert ment a SpongeBob és nem akartam lemaradni róla, különben is Jazzynak is a kedvenc meséje. 

Mire vége lett az én kicsi tesóm, már a hasamon aludt, nem akartam felkelteni ezért megpróbáltam nagyon óvatosan áttenni az ágy másik felére, hogy én tudjak twitterezni és egy sms-t elküldeni Scoonak. 

Twitteren nem történt semmi izgalmas csak a szokásos pörgés volt ott. Scoonak pedig sms-ben elküldtem az ötletemet, fogalmam sincs, hogy mit fog szólni, talán nem harapja le a fejem. Nagy nehezen lekapcsoltam a villanyt, betakartam Jazzyt és odabújtam mellé. A szemeim egyből le is csukódtak s kis tesóm apró lélegzetvételeit hallgatva aludtam el. 

6. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Köszönöm a kommenteket. 
Ehhez a részhez is remélem összegyűlik ennyi és remélem a vélemény gombokat kapok! 
Csetben is írhattok nyugodtan..:) Én csak örülök neki! 
Szeretlek Belieberek titeket! <33 

. 

- Haha vicces Fred! Biztosan tudni akarod? 

- Már mondtam, hogy cserében én is elárulom a titkom. 

Felém nyújtotta a kezét, először nem értettem mire gondol- kis töprengés után esett le, hogy mire gondol. Kezet fogtunk és megállapodtunk. 

- Tudod van egy igen problémás nővérem és nagyon galibás is, de én akkor is szeretem és ő az aki terhes nem pedig én. Tudod nem örültem neki amikor a parton a kezembe nyomta ezt a cuccot, nem akartam látni sőt még rágondolni is rossz..

- Már értem az egészet. 

- Akkor nincs harag? - nézett rám barna nagy szemeivel. 

- Nincs - húztam elő 32 fogas vigyoromat. - Hazaviszlek. 

- Köszi, de nem kell, inkább sétálok. 

- Hát, jó. Szia. 

Teljesen csendben telt a haza utam, az eszem máshol járt..talán az álmok világában és a megbánáséban, nem tudom most, hogy mutassam meg neki azt, hogy én ki is vagyok valójában, bár ez egyáltalán nem számít, mivel holnap már stúdióba kell mennem. Mellesleg mehet újra a félig meddig játszd el a beteget, kérj a dokitól igazolást. Nem szeretem amikor ilyenek miatt kell szenvednem. 

Ahogy haza értem egyből előhalásztam az iPhonomat és már mentem is twitterre. 

"Ki az a lány aki miatt képes voltam ennyit hazudni?"

Ennyi futott a ami napra tőlem a rajongóknak, ahogy fent voltam vagy száz ezren kérték, hogy kövessem őket. Annyira aranyos az össze Belieber imádom őket még úgy is, hogy nem ismerek egyet sem, sajnálom, hogy nem ismerhetem meg őket, mert ahogy néhányat elnézek iszonyatosan aranyosak, de nem szebbek annál a lánynál aki most nagyon tetszik nekem. Tudom nyálas meg minden, de mi van akkor ha nekem miatta dobog a szívem?! Lehet, hogy pont őt teremtették nekem csak erre még nem jöttem rá és talán ő sem. 

Gondolataimból telefonom csörgésen ragadott ki, ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Sco. neve villog. 

~Telefon eleje~ 

- Cső haver -  kiáltotta menedzserem eszeveszetten a telefonban. 

- Hali, mi a baj? 

- Miből gondolod, hogy baj van? Na jó inkább mondom, holnap 9-re stúdió utána meg próba, ugye nem felejtetted el? 

- A stúdiót nem, a többit igen. 

- Justin, nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen vagy! 

- Jó, bocs, de más dolgom is volt. 

- Na akkor hagylak, mert látom nincs kedved velem beszélni.. 

- Haver, nincs hari ugye? - röhögtem el a végét. 

- Nyuszikám, persze, hogy nincs - röhögött ő is. 

- Na figyelj egy hónap múlva menned kéne egy fellépésre, elvállaljam?

- Persze, hova kell utazni?

- Birmingham. 

- VIP jegy lesz?

- Legyen? 

- Igen és már tudom is kinek adom. Na, csá - ezzel a mondatommal ki is nyomtam a telefont, nem érdekelt semmi.. 

~Telefon vége~

Reggel az ébresztő csörgése riasztott fel az álmaimból. Sok kedvem nem volt bemenni, de még is csak muszáj volt, mert iskolába járok, és próbálok normális gyerekként kinézni, nem szeretnék különbözni és azt is remélem, hogy a próba és a stúdió nem tart sokáig, mert ma elvileg edzésre is kéne  menni, de kedvem az olyan sok van, mint egy marék lepkének.. 

Kimásztam az ágyból, egyenes úttal a fürdőbe, ott elvégeztem az össze reggeli dolgom, hajamat belőttem, de igen nehézkesen ment, mert nem akart úgy kinézni ahogyan én akartam így egy csomó időt szenvedtem vele. Aztán ki kerestem egy szerintem jó illatú parfümöt és hozzá illatban illő dezodort, jól befújtam magam vele, szinte már alig kaptam levegőt, de a lányok ezt szeretik. 

Melegítő gatyában flangáltam még mindig, mert úgy gondoltam fontos a reggeli is főleg, ha ma próba is lesz. Kihalásztam egy tálat a szekrényből, hűtőből a tejet vettem ki és a konyhapultról pedig a gabonyapelyhet elemeltem. Össze dobtam magamnak egy szerintem vitaminokkal teli reggelit, bár ha anya látná akkor biztos nem tartana büszkének, hogy ilyen "nyúl" kaját eszek, de nem érdekel. 

A lépcsőket, már kettesével szedtem, mert kicsit késében voltam, a szekrényemből az első gatyát és pólót kikaptam, így lett egy fehér póló és egy fekete gatya, hozzá pedig a kedvenc fekete supra. 

Még össze dobtam az edzős cuccom is, meg azt a csomagot amit a próbára viszek, mert farmerban nem normális táncolni, vagyis én nem szerek, csak a fellépéseken. 

Épp, hogy az órára pillantottam már gondolkodni sem volt időm rohannom kellett ha csengetésre ott akartam lenni. Kocsi- és lakáskulccsal a léptem ki az ajtón, és huppantam be a kocsiba. 

Rátapostam a fékre az autó már indult is. Kerekei csikorogtak az úton, de kevésbé sem érdekel, mert késésben volta. Az utat olyan feszesen néztem s a gondolataim is ott voltak a jelen helyzetben, de az út közben rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok. Én nem Alfredo Smith vagyok, hanem Justin Bieber akiért több millió lány odavan. 

5. rész

Sziasztok!!
Meghoztam ezt a részt is!
Örülnék egy-két kommentnak, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, de ha valaki nem szeretne akkor ott a cset vagy névtelenül is tud komizni! ;)
Na és a véleménygombokról se feledkezzetek meg!!
Köszönöm azoknak akik olvassák a blogom!
Szeretlek titeket Belieberek! <3
Puszi és jó olvasást Szilvi!!

- Florensia én, nem gondoltam rólad ezt.
- Látod!? Én megmondtam, mindenki-e ilyen dolgok miatt ítél el.
- Figyelj, ezt hagyjuk.
- Mi van akkor ha megmagyarázom? - Kérdezte kicsit feldúltan.
- Legyen - bólintottam rá a fejem.

Felállt az asztaltól és már indult is kifelé az étteremből, este van, sötét este, mely mennyi titkot rejt nekünk és most, hogy egy titokkal kevesebb, talán nem utál meg. Egyenesen az autóm felé ment, csak ment, nem szólt, egészen addig ameddig be nem izzítottam a motort.
- Fred, eltudnál vinni egy gyógyszertárba?
- Minek?! - Nagyon furcsa nekem most ez a helyzet és nem tudom mire gondol, honnan is tudnám mikor nem vagyok jós.
- Bebizonyítom neked, hogy ez nem igaz!!
Ez a lány nem normális, mit akar nekem ezen bizonygatni!? Nem egyértelmű?
Fogalmam sincs, hogy hol van egy patika, de gondolom ő tudja, hiszen most navigál nekem, de ez teljesen mindegy, én oda nem megyek be vele..még a végén meglátnak!
- Itt állj meg! Megvársz vagy holnap akarod megnézni?
- Inkább ma, ha nem baj.
- Akkor mindjárt jövök.
Kiszállt az autóból, annyira szép a lány, az alakja, a haja ahogyan vállára omlik és a lábai, azok csodálatosak, nem olyan, mint a többi lányé. Lábai olyan kis húsosak van mit fogni rajta, de nem merek semerre lépni, félek, hogy-ha megtudja ki vagyok akkor utálni fog! A múltam és a jelen összefut, de ő még nem tudja, hogy én ki vagyok.,,miket beszélek én itt össze vissza!! Én sem ismerem őt. Valamit meg akar magyarázni nekem. De nem tudom mit és erre most kell, hogy fény derüljön?
Nagyon nyugodtan sétált oda a kocsihoz, arcán kis mosoly jelent meg, eddig észre sem vettem arcvonásait, gyönyörű szép az arca, smink az nincs olyan sok rajta csak épp annyi amennyi kell, bár én a helyében nem sminkelném magam, hiszen utálom is ha sminkelnek, ő természetesen gyönyörű. De ez nem lehetséges! Én olyan érzéseket táplálok iránta amiket nem kéne! De miért teszem ezt? Fogalmam sincs, soha életemben nem gondoltam, hogy pár nap alatt bele lehet szeretni egy lányba, aki annyira különleges és annyira más, mint a többi, nem sikerre éhes, habár azt sem tudja ki vagyok. De nem érdekel!
- Tessék - dugta az orrom elé a  tesztet.
- Mi van vele?
- Nézd meg!
Megnéztem, de ezen csak egy vonalka volt. Nem értem, mit jelent ez, mert a másikon kettő van, mi a különbség?! Nem ugyan az?
- Ezen csak egy van.
-  Vagyis az azt jelenti, hogy nem vagyok terhes.
- De akkor kié ez a teszt, és te miért sírtál?
- Fred, ez nagyon hosszú történet..
-Előttünk az éjszaka..
- Haha vicces Fred! Biztosan akarod tudni?

4. rész

Sziasztok!:) 

Meghoztam a következő részt!:) Jó olvasást! 

Rám találtak.. az ajtót majd betörték annyira tolongtak kint. A hátsó ajtó felé menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam el kellett húznom a házból. Kirohantam  kocsi kulccsal a kezemben és már be is pattantam az autómba és ráléptem a gázra. Nem érdekelt semmi, még az sem ha gyorshajtásért kapok.. elegem van ebből az életből és abból is, hogy nem lehet egy normális barátnőm sem.

Legszívesebben neki mennék most a falnak, vagy összetörnék dolgokat. Mentem az orrom után nem érdekelt semmi, egyszer csak azt vettem észre, hogy ott van mellettem a tenger. Lassan ráléptem a fékre és lekanyarodtam a lehajtón, nem volt senki a parton, miért is lennének itt az emberek? Mert ma kifejezetten szép idő van vagy azét, hogy a gép mellől el kell mozdulni, nem tudom mi a bajuk az osztálytársaimnak. A nagy gondolkodások közepette kiszálltam az autómból és lassan sétálni kezdte, nem volt arra senki sem és ezért jó is volt, legalább nem találnak rám, de egyszer csak észrevettem valami furcsa zajt egy borkor mögül. Oda néztem, de nem láttam semmit, kicsit közelebb mentem és akkor vettem észre, hogy egy lány van ott teljesen összekuporodva arrébb emeltem az ágat és a térdére összekuporodott Florensiával találtam magam szemben. Ott sírt, teljesen össze volt törve. 

Ekkor felpillantott rám, és én elvesztem barna szemeiben vagyis nem annyira barna inkább fekete szemeiben,de akkor is iszonyatosan gyönyörűek azok a szemek. A könnyektől fekete csíkok folytak végig az arcán, mikor látta, hogy figyelem elfordította tekintetét én addig belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egy papírzsepit. 

- Tessék - nyújtottam felé a papírdarabot. 

- Nem kell a sajnálatod, hagyj békén! 

- Ahogy kéred. - És már indultam is amikor megérintette a kezem, én erre egyből visszanéztem.

- Bocs, csak utálom, hogy miattad még szánalmas is vagyok.. 

- Ezt hogy érted?

- Tudod mindig is piszkáltak a kinézetem miatta. Amiatt, hogy kivagyok. 

- Miért ki vagy? 

- Nem mondhatom el. 

- Miért?

- Mert. 

Nem beszéltük csak egymást néztük teljesen csendben, kicsit már kínos volt a csend ezért  én megtörtem. 

- Mesélj magadról..

- Majd ha fagy.

- Most meg mi bajod?! - Lehet, hogy hülyeség volt ezt megkérdeznem, mert felállt és ott hagyott engem egy pofon kíséretében. Arcomra kiült a döbbenet és egyben az a kis perverz mosoly, hogy ez a lány más, mint a többi.. Kimásztam a bokorból, mivel bementem mellé, de ahogyan kifelé mentem megláttam egy fehér valamit. Oda hajoltam és megláttam a döbben az csak úgy kiült az arcomra. Nem hittem a szememnek, hogy ez a lány ennyi idősen egy fiútól ilyet.. 

Elindultam az autó felé kezemben azzal a dologgal amit a parton találtam, de ekkor egy ismerős bukkant fel, szemei most már a sajnálatot tükrözték.. 

- Te mit keresel még itt? - Kérdeztem kicsit csalafintán. 

- Elhagytam valamit. 

- Csak nem ezt?! - Emeltem fel a kezemben lévő kis dolgot. 

- Add vissza azonnal!! 

- Azt hittem, hogy te más vagy! 

- Te nem értesz semmit, mindenkinek mindig a lehető legrosszabbra kell gondolnia. 

- Akkor magyarázd meg. - Még mielőtt bármit is tudott volna szólni én gyorsan rávágtam. - Gyere szállj be! Elviszlek vacsorázni és akkor elmondod. 

Nem szólt semmit csak csendben beszállt mellém az autóba, szinte az egész út kínos csendben telt, de nem érdekelt, az igazságra voltam kíváncsi. Körülbelül egy órát vezethettem amikor végre leállítottam egy elegáns étterem előtt az autómat. 

- Itt az asztaluk, az étlapok ott vannak. 

- Köszönjük. 

- Fred ezt nem teheted velem.

- Dehogy is nem. Nekem elmondhatod a titkod nem fog kiderülni. 

- Tudod mióta az anyám meghalt, apám az alkoholba és a drogba folytja bánatát és elköltöztem tőle, ide erre a helyre. Van egy testvérem akit muszáj valamilyen úton módon eltartanom. Az osztálytársaim utálnak..

- Mondd a lényeget, hogy mitől van az a bizonyos dolog. 

- De kérlek ne utálj meg. 

- Nem foglak. 

- Ezt honnan tudod?

- Én is elmondom az én titkomat. 

- Most?

- Nem majd. De most mondd te! 

- Hát te akartad egy bárban dolgozok és ott történt..

Beállt az a kínos néma csend én lehajtottam a fejem és a padlót figyeltem. Legszívesebben elmentem volna onnan, de ez a lány teljesen összetört. 

- Tudod éneklési kariert szerettem volna, de amikor az anya meghalt akkor minden reményem elszállt. Apán nem fizette az énekóráimat. Nem érdekeltem őt és én így süllyedtem erre a szintre, nem akartam, de ahogy látod mindenki egy rossz k** -nak tart. 

Ahogy magáról beszélt az már nekem fáj, borzalmas az ő szájából ilyet hallani.. 

- Florensia én.... 

Nemsokára kövi rész!! ;) 

3. rész

Sziasztok!! Hát itt az új rész, nem lett valami hosszú, de úgy gondolom ez így épp elég lesz.
3 komi és négy pipa után hozok részt. Ha nem lesz meg akkor egy hét múlva találkozunk!! Addig is jó olvasást...:)

- Tudod van egy-két dolog amit nem kell neked tudni.

Ja akkor magyarán ne üssem bele a képem, értem én, de amikor az utcán láttam ezt a lányt teljesen más volt.  Gondolkozok egy darabig, de egyszer csak egy kéz csapódik a vállamnak, felnézek a vállam fölött és szembe találom magam egy nálam háromszor izmosabb sráccal.

- Szevasz öcs  - csapta le magát Flo székére, a lányt onnan kitúrva. Nem értem miért utálják annyira hiszen olyan szép, vagy lehet, hogy azért mert túl szép. Nem ezt csak az én képzeletem képzeli, de akkor is egy ártatlan lány. - hallom új vagy itt és arra gondoltam, hogy játszhatnál a focicsapatban. Na, van kedved?

- Persze, csak azt mondd meg, hogy mikor van az edzés? 

- Minden nap órák után. De ne bámuld már azt a lányt, mert ha megismered akkor megtudod, hogy milyen. 

- Miért milyen? 

- Mióta az anyja meghalt azóta veszett ügy a csaj, anyja lelkész volt az apja egy alkoholista aki a mostani időben drogba folytja bánatát. 

- Ahha, értem. Akkor holnap edzésen. 

- Ja.. - ezzel el is húzta onnan a képét, örültem neki.. Oda siettem Flo mellé, hogy felsegítem, de amikor hozzá értem ellökött magától és magában valamit mormolt, nem tudom mit mondott, de nem valami szépet. 

- Hozzám ne merj érni! - Kezdett el kiabálni velem. 

- Mi a bajod?

- Közöd? 

- Ja, igen igazad van semmi. De tudod én csak segíteni akartam. 

Felállt és ott hagyott, de ekkor kiesett zsebéből egy papír, melyre egy cím volt írva. Zsebre vágtam és elindultam ki a folyosóra. Mindenhol szerelmes párok.. már egy pár perc után undorító volt, hogy ott nyalják egymást. 

Végre vége az utolsó órának és én mehetek is haza, ahogy kiértem az iskolából láttam egy lányt aki a padon ült és sírt, szépen lassan oda mentem hozzá és oda nyújtottam neki egy papírzsepit, mire nagy szemeivel felnézett rám. Flo ott sírt és én nem tudtam mit kéne tennem hiszen utál. 

- Leülhetek? - Csak szúrós szemekkel nézett rám, de utána megforgatta a szemeit és intett, hogy üljek le. - Mi a baj? 

Nem válaszolt, hosszú percek teltek el, mire végre valahára megszólalt. 

- Húzd fel a pulcsim ujját. - Csak ennyit mondott, de én már sejtettem mire gondol. Felhúztam neki, s ekkor szembe csapott egy állat munkája. Véraláfutások, piros sebek és kék-zöld foltok. Nem hittem a szememnek. 

- Mi történt? Ki volt az? 

- Semmi közöd hozzá - vágta hozzám a szavakat - tudod, megtanultam már az élettől, hogy olyanokkal, mint te nem érdemes kezdeni, úgy is ugyanott végzitek mind.

- Hol? 

- A ku***knak a lábai között. 

- Honnan veszed, hogy én olyan vagyok? 

- Tudom, de azért kösz a zsepit. Szia. 

És már el is tűnt, hogy lehet az, hogy ez a lány ilyen? Ki nevelte belé? Miért teszi ezt?? 

Nem hiszem el, hazafelé végig ezen tűnődtem, egyszer majdnem átmentem a piros lámpán, de ez már nem olyan érdekes.. Ahogy haza értem bevágtam magam mögött az ajtót, előhalásztam a régi telefonom és megnéztem történt-e valami érdeske. Semmi. Csak két interjúra hívtak meg, de ezeket tovább is küldöm Sco-nak, hogy rendezze. Nincs kedvem a nyilvánosság előtt mutatkozni, úgy, hogy az a lány azt hiszi Fred vagyok ez az én titkom és az is marad. Annyira elgondolkoztam, hogy alig hallottam meg a csöngőt, amikor feleszméltem már dübörögtek az ajtón, kinéztem és még a lélegzetem is kihagyott. Rám találtak...