2. rész

Sziasztok! 

Hát meghoztam ezt a részt is. 

Nem tudom kinek hogyan tetszik, mert nem komiztok. Ezért szomorú is vagyok, úgyhogy kérek szépen mindenkit aki olvassa az legyen szíves komizni!♥

Nagyon örülnék egy-két feliratkozónak és pár lájknak is. 

Jó olvasást kívánok nektek! 

- Hát én.., hogy is mondjam.. Ne nevess ki a nevem miatt, csak anyukám teljesen zakkant lehetett akkor amikor ezt a nevet adta nekem... Fred, de csak barátoknak.

- Hát akkor viszlát Fred örülök, hogy találkoztunk.

És ezzel el is viharzott mellettem, végig néztem ameddig az utcán sétál, gyönyörű egy lány, meg kell ismernem.

Valahogy haza battyogtam, de sok kedvem nem volt, mert még anyát meg kell győznöm arról, hogy had járhassak iskolába.. Láttam, hogy a házunk előtt ott áll egy ismeretlen autó, talán Us. új szerzeménye lehet, de nem vagyok benne biztos. Jobban szedtem lépteimet, mert már régen találkoztam vele. Különben is amiben Us. benne van azt anya is megengedi, hiszen eléggé elvannak egymással. Beléptem a házba és szembe találtam magam velük, ott ültek a bárnál, anya kávét ivott, bro. pedig egy kis csésze kávét..

Most vagy soha..

- Usher.. mit szólnál hozzá ha újra elmennék suliba?

- Justin, ezt már megbeszéltük. - Szólt közbe anya.

- De anya én nagyon szeretnék suliba járni, nem pedig négy fal közé bezárva lenni..

- Öcsi, figyú ha ennyire szeretnél akkor simán mehetsz csak ne a saját neveden - jaj, de jó akkor továbbra is maradok Fred.

- Oké a Fred jó lesz?

- Kicsim - simította meg anya a vállam - miért nem a Drew-et használod?

- Mert azt nem szeretem.

- Jó akkor Fred Smith?

- Talált.. - vigyorodtam el.

- Akkor megbeszélem neked, hogy holnap már kezdhess is.

- Életmentő vagy.. !!

A napom szörnyen unalmasan telt csak az vigasztalt, hogy holnap iskolába mehetek, aminek nagyon is örültem, lehet, hogy újra láthatom őt. Na, igen mióta találkoztam vele azóta ő jár az eszemben, nem tehetek róla, de valahogy megbabonázott. Barna szemei amelyeken ma óriási fekete karika volt, barnás vöröses haja mely teljesen össze volt kócolva.  Még az is szörnyen jól állt neki... nem hiszem el, hogy a gondolataim csak is rajta vannak..

Reggel a telefon csörgése ébresztett, furcsa volt, hogy újra iskolás lehetek, de ez nagyon nem bánt. Kimásztam az ágyból és egyenesen bebattyogtam a fürdőszobába, ott megálltam a tükör előtt és szembenéztem magammal, hajam teljesen össze vissza állt, bár nem nagyon zavart most. A zselét gyorsan rákentem a hajamra, hogy az rendben legyen.  Gyorsan kifésültem a hajam, amit nem nagyon kell, aztán kibattyogtam a szekrényem elé és megvizsgáltam, hogy milyen ruháim vannak. Szemem megakadt egy fekete mintás pólón és egy hozzá illő fekete gatyán. Lehet, hogy túl fekete lesz, de ez van. Akinek nem tetszik ne nézzen rám. Oldaltáskám megfogtam és a vállamra dobtam, és indultam is lefelé a lépcsőn.

A konyhában anya mosolyogva fogadott, furcsa volt tőle. Elém tolta a reggelimet ami amerikai reggeli volt teljes mértékben. Szalonna, sonka, sajt, tojás és  pirítós megkoronázva egy nagy pohár narancslével.

- Kicsim nagyon vigyázz magadra és ne feledd mától Fred vagy. 

- Jó anya nem felejtem el - mondtam anyunak, teli tömött szájjal. 

- Én most megyek. Szia kicsim az ajtót kérlek zárd be. 

-Szia anya. 

Beledobtam a tányérokat a mosogatógépbe, tudom, hogy nem jó "szinte üresen" elindítani, de mivel anya nincs itthon ezért most lehet. Gyors programra állítottam és indítottam is. 

Beléptem az előtérbe, kinyitottam a cipős szekrényem ajtaját és végignéztem a szépen sorba állított suprák között. Megláttam azt a darabot amelyik megy a ruhámhoz. Fekete volt az is, de olyan szép fekete. 

Leakasztottam a kocsi kulcsomat zsebembe vágtam és elindultam ki az ajtón. Behuppantam a Range Roverembe és már indítottam is. Gyorsan előkerestem a fekete napszemüvegemet, mert a nap iszonyatosan sütött és az út csak úgy csillogott. 

Nem kellett sokat a suliig vezetni csak pár perc. 

Amikor oda értem a parkoló teli volt, ezt sem gondoltam volna egy magán gimnáziumban. Négyszer körbe jártam a parkolót, de egyszer sem találtam szabad helyet, ötödjére már láttam egy helyet, de két cicababa állt ott.. nem szeretem azokat akik ilyenek. Szépen beparkoltam és lassan leállítottam az autó motorját, kihúztam a kulcsot a telefonom a zsebembe tettem és kipattantam az autóból. Becsaptam magam mögött az ajtót és a kulcsom megnyomtam a bezár gombot. 

Besétáltam a suliba, vállamon a táskával. Egypár szemet kaptam és pár olvadó tekintetet. Éppen időben érkeztem, mert pont abban a percben szólalt meg a csengő. Az udvarról mindenki eltűnt..én kint maradtam egyedül és szépen lassan sétáltam a főbejáraton befelé, egypáran nekem jöttek nagy sietségükben. Megálltam a portánál és az idős hölgyre néztem. 

- Fred Smith vagyok - mosolyogtam az ötvenes éveiben járó hölgyre. 

- Kis fiam, ne szórakozz velem. 

- Ne haragudjon, új vagyok itt. 

- Ja..az már más. Miért nem ezzel kezdte? Na, de mindegy itt a papírja erre rá van írva, hogy melyik teremben van melyik órája. Az osztálya pedig a 11. a. 

- Köszönöm. 

Elsétáltam mellette és elkezdtem szememmel keresni a 111-es termet, láttam egy lépcsőt és azon egy számot.  Felmentem azon a lépcsőn és megpillantottam azt a termet. Oda siettem az ajtóhoz és benyitottam, akik odabent voltak, mint elcsöndesedtek és egyenesen rám néztek a tekintetek között egy ismerős tekintetet találtam. 

- Jaj szerbusz - hadonászott körülöttem egy nő, aki az ajtóból próbált beljebb tuszkolni - az én nevem Mrs. Palette. Osztály ő itt - ekkor majdnem kibökte éles karmaival a szemem, mert aszt hiszem rám mutatott - Fred Smith. Fred ez az osztály, ott egy hely ülj oda. 

- Köszönöm. 

- Te komolyan az a nyomorék mellé ülsz? 

Hátrébb mentem és megpillantottam azt a lányt akit tegnap megismertem, de most nem örült annyira a társaságomnak. Arcán gúnyt és csalódottságot véltem felfedezni. Leültem mellé, egy darabig próbáltam csendben lenni, de nem nagyon ment. 

- Miért szekálnak ennyire?