1. rész

Sziasztok. 

Első ilyen történetem amely Justin Bieber szemszögéből írok.. Nem hiszem, hogy lesz más szemszög.., de ha még is remélem tetszeni fog. A részek 4/5 naponta jelennek majd meg, ha kések akkor bocsi.. De lehet, hogy előbb is hozok részt. 

Remélem tetszeni fog amit olvasni fogtok. Szilvi

Nem hiszem el, hogy senki nem ért meg, elegem van a nagy sztár szerepből. Mindenki csak azt látja bennem, ha meg normális barátnőt szeretnék..na igen..ez is olyan furcsa, minden lány akivel eddig találkoztam csak a hírnevemre haj, vagy a pénzemre. 

Egyik nap volt egy álmom..egy lányról szólt, fogalmam sincs, hogy hol adtam koncertet, de amikor a OLLG volt akkor ő jött fel a színpadra. Feljött könnyedén, arcán semmi érzelem nem tükröződött. Nem sikított semmi olyan dolgot nem csinált.. nem láttam rajta, hogy believer. És ahogyan elkezdtem vele táncolni akkor olyan furcsa volt, mintha undorodna.. 

Furcsa volt, de ez a lány elvarázsolt, ellopta álmomban az eszem és eddig nem nyugszom még meg nem találom, ha kell  anyát rábeszélem, hogy had menjek el iskolába. Hisz a szívem oda húz vissza.. szeretnék újra normális életet élni. Nem tudom, hogyan fog sikerülni, de azt a lányt meg kell találnom, mert elbűvölt. 

-Anya - hallottam ahogyan az ajtó csapódott. - mi lenne, ha egy kicsit szünetet tartanék és elmennék iskolába? 

- Kicsim, ez őrültség. 

- Kérlek..! Csak egy próbát! - Ahogyan rám nézett egyből tudtam, hogy mi a válasza. Erre esélyem sincs. 

Kiviharoztam a házból, nem nagyon érdekel ez az egész, csak azt a lányt megakarom találni olyan más, mint a többiek. Ő nem az..tudom, hiszen álmomban láttam. Meg kell találnom. 

Egyre csak mentem az utcán míg ki nem kötöttem egy számomra teljesen ismeretlen helyen, egy játszótér volt , ahol olyan furcsa vihar előtti csend. De ahogy ez végig futott az agyamon abban a percben egy lány rohant ki az ajtón, nagyon zaklatottnak tűnt ahogyan jött... olyan volt mint aki a levegőben táncolni, de ez ő.  Róla álmodtam, Justin ne legyél balfék a lány itt halad el az orrod előtt, vagy mégsem. Ahogyan gondolkodtam nem vettem észre, hogy egymásnak ütköztünk. Hiszen ő jóval alacsonyabb nálam. Hátráltam egy lépést és csak akkor vettem észre, hogy a lány szeméből potyognak a könnyek és gyönyörű arcán folynak végig. Csinálnom kell valamit. 

- Bocsi, csak kicsit elmerültem.. 

- Semmi - szipogott egyet és a kézfejére húzott pulóverével megtörölte az orrát. 

- Tessék - nyújtottam fél egy zsepit. 

- Köszi. - Ekkor az arcán megjelent egy halvány mosoly. - Amúgy Floransia. És te? 

Nem sokára következő rész!