10. rész

Sziasztok Drágák!
Meghoztam a következő rész, bár ez nem lett valami hosszú, de annál tartalmasabbra igyekeztem írni.
Egy szavazást is felteszem, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a blogommal kapcsolatban. KÉREK MINDENKIT, HOGY VÁLASZOLJON!
A másik pedig NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM az eddigin nyolc féliratkozót. Remélem még leszünk többen is! :$ ♥
Szeretlek Titeket Drágáim!
Azt hiszem ennyit szeretnék mondani, ja nem még annyit hogy nélkületek ez a blog "becsődölt" volna s ezért kérlek titeket, hogy komizzatok! ;)

" Ha maguk sem tudjuk mit tegyünk, kérjük egy olyan segítségét aki ebben a dologban tapasztaltabb, mint mi.
De ha nincs kitől segítséget kérnünk? Akkor egyetlen esélyünk marad.
Az eszünkre vagy a szívünkre kell hallgatnunk.
De mi van akkor, ha a szívünk nem azt diktálja, mint az eszünk?
                                                                                                                          /Saját/

~ Justin szemszöge ~

Szememet nem tudom kinyitni, de mellettem hallok egy nagyon idegesítő csipogó hangot. Nem biztos nem az amire gondolok. A gondolataim össze-vissza cikáznak. Annyira erőlködök, hogy kinyithassam a szemem és megláthassam, hogy hol vagyok, hogy észre sem veszem a mellettem lévő aprócska lélegzet vételeket. Valaki mellettem van és azt hiszem alszik, de most meg egy másik hangot hallok ő szakaszosan veszi a levegőt, olyan, mintha sírna és most, hogy észbe kapok. Itt egy kéz a kezeim között, kicsit erősebben megszorítom az  egyik ujját és ijedten kikapja kezét a kezemből. Nem tudom mi történik körülöttem csak érzek és most valahol ez a mindenem.

~ Florensia szemszöge ~

Megszorította Pate ujját ez már csak jelent valamit az orvos, már bent van nála és nekem minél előbb el kell innen tűnnöm. Nem akarok vele találkozni, miattam van itt ahol most van és ez annyira bánt. De tudom, nem bujkálhatok az érzéseim elől, nem szabad és mindennél jobban észben kell lennem vagyis el kell mennem a lehető legmesszebbre. Nem szabad, hogy rám találjon, a családomnak nem is hiányoznék, barátaim úgy sincsenek. Nem hiányoznék én senkinek. Justinnak pedig sokkal egyszerűbb lenne az élete nélkülem és azt hiszem ez így is van rendjén. Én nem kellek neki úgy is csak kihasználna, de az már mindegy.
Elhatároztam a legelső géppel repülök Franciaországba. Úgy is megy a francia és ott legalább senki sem ismer.
Meg kell tennem az első lépést, el kell engednem őt, mert nem láncolhatom magam mellé, hiszen neki is van magán élete és én annak nem lehetek a része, hiába is kérdezte meg tegnap, hogy leszek-e a barátnője én ezt nem bírom vállalni..én leszek az a barátnő aki csak úgy eltűnik.
- Pate, ne haragudj, de nekem el kell mennem.
- Persze kicsim.  Remélem nem hozta rád a szívrohamot annyira. Köszönöm, hogy bent voltál vele, remélem, hogy még találkozunk.
- Én is - fájt kimondanom, de megtettem, mert senki sem tudott a tervemről csak is én. - Na, de megyek, szia.
- Szia.
Lassan baktattam a folyosón, mélyen magamba szippantottam a kórház fertőtlenítős illatát. Ez az utolsó nap itt, már csak egy gépet kell találnom. Elegem van az itt létből, nem szeret itt senki, mert különc vagyok, de majd egy nap meglátják, hogy ki volt ott velük.

Taxit fogtam majd azzal mentem egyenesen a repülő irányába, nem érdekelt senki csak egy valami, hogy minél messzebb legyek innen. Jegyem nincs az utazáshoz, de az már lényegtelen, majd valahogy szerzek vagy ott dolgozok majd  a reptéren. Ruháim otthon, de én csak menni és menni akarok, minél messzebb leszek tőle annál egyszerűbb lesz elfelejtenem. Nem akarok mást, csak feledni és feledni.
A taxis kitett a reptéren, pénzt nem kért, mert ez még az ingyenes körzetükben van nekik, szerencsére. Próbáltam nyugodtan besétálni az épületbe, de ez nagyon nem ment inkább csak futó lépésben. A saját érzéseim elől futok. Az üvegajtót egy óriási lökéssel megnyomtam és már bent is voltam. Senki nem volt rajtam kívül a csarnokban, még is ki lenne olyan hülye, hogy hajnali 3-kor egy repülőtéren szenvedjen? Hát, persze, hogy senki.
Oda mentem az egyetlen nyitva tartó pénztárhoz.
- Egy jegyet Franciaországba.


~ Justin szemszöge ~

A doki még mindig itt bent van és mondja a magáét, csak azt nem értem, hogy miért nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültem ide. Egy valami nagyon rémlik, egy lány. Arca annyira édes volt és én azt hiszem, hogy szeretem, de miért nem tudom a nevét??
Annyira nagy homály van az elmúlt napokon.
- Hányadika van ma? - Kérdeztem meg az orvostól hirtelen felindulásból.
-   2-a, miért kérdi Mr. Bieber?
- Hónap, év?
- 2013 és október.

9. rész

Sziasztok!!
Nem valami hosszú részt írtam, de próbáltam minél tartalmasabb részt hozni. Nem akarom nagyon az időtöket rabolni, DE most, hogy alig van időm bloggolni, mert tanulnom kell. Nem mellesleg ott vannak a táncpróbák meg minden na, de ezzel nem fárasztalak titeket.
Nagyon örülnék két-három kommentnek, aki nem szeretne az nyugodtan írjon a csetbe. :)
Örülnék a véleményeteknek.
Jó olvasást! ♥
Szeretlek titeket!
U.i.: Köszönöm az 1200 feletti oldalmegtekintést!:)♥

~ Florensia szemszöge ~

Teljesen le vagyok döbbenve az a fiú akit annyira kedveltem és szerettem hazudott nekem, mert letagadta magát. Másik okból pedig te jó ég Justin Bieber előbb vallott nekem szerelmet, millió lány szívét törhette össze ezzel a kijelentéssel, de az enyémet már soha nem fogja, mert menthetetlenül szeretem, de fáj amit csinált, hogy hazudott. Bár mindig azt tanították nekem, hogy ne ítéljem el az embereket. Előbb meg kéne ismernem, de egy olyan mondás is van, hogy "az emberek változnak, de az emlékek nem". Nem tudom mit csináljak, fent állok a színpadon és lefagytam. Ő pedig csak néz az óriási barna szemeivel, s a gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe úgy érzem most egy mondatot nem tudnék elmondani összefüggően. A zene ami a háttérben megy egy iszonyatosan csöpögős szám vagyis inkább Justin egyik régi száma, de akkor is csöpögős a Love Me. Mindig is szerettem ezt a zenét, de fogalmam sincs, hogy honnan tudhatja. A szívemnek fogalma sincs, hogy mit tegyen, de ha nem akarok benne lenni a médiában, ami úgyis megfog történni, akkor nem pofozom fel, de jelen pillanatban ezt teszi a szívem.
Hallom ahogy a rajongói kiabálják "Igen", de én nem tudom ennyire egyszerűen megtenni, utálom a szerelmet, mert olyan nyálasa és undorító. Nem az, csak szerintem, de ahj..már a gondolataimba is belekeveredek, ha belenézek a szemébe. Azok a szemek, Istenem. Úgy csillognak, mint a csillagok. Nem tudom mit csináljak annyira, de annyira bonyolult. Nem akarok az a lány lenni akiről azt beszélik, hogy csak az ő hírnevére hajt, csak híres akar általa lenni és csak a pénze hajtja. Eldöntöttem bemegyek a színfalak mögé és eltűnök, de ez nem olyan egyszerű, nem menekülhetek el az érzések elől. Egy könnycsepp buggyan ki szememből s Justin egyre ijedtebb arcot vág. Szűkítette a kettőnk közt lévő távolságot azzal, hogy közelebb lépett, egyik kezét hirtelen derekamra simította, istenem az érintése a meleg tenyere, lehunyom a szemem s élvezem a pillanatot. Rajongói sikítanak és még mindig az igent szajkózzák. Még egy lépést közeledett, már az illatát is érzem annyira finom, érzéki és édes, hogy az már leírhatatlan. Cipőjének orra hozzá ér az én lapos sarkún orrához, derekamon fekvő kezét feljebb emeli és egy hirtelen, gyengéd mozdulattal oda ránt magához. Testem mellkasának ütközik, még így is érzem kidudorodó izmait. A pillanat oly csodálatos, de én még is szégyenlem magam, mert holnap mindenhogyan a címlapokon leszünk és ha ezt az apám megtudja akkor lesz a nagy baj. Lábán állok és a drága Supra cipőjén s most lábujj hegyre emelkedem, fejemet vállára hajtom és engedem, hogy kezei átöleljék a derekam. Nyakát nézem, annyira sima és te jó ég azt hiszem én nagyon szeretem.
- Igen.
Suttogom alig hallhatóan, de ő még is meghallja s a remény szikrája megcsillan a szemében, ragyog a szeme úgy, mint a gyémánt. Oly annyira gyönyörű, hogy az már leírhatatlan.

~ Justin szemszöge ~

Igen mondott nekem, azok után, hogy ennyire megbántottam annyira, de annyira boldog vagyok. Úgy megtudnám csókolni, hogy az már leírhatatlan. De most helyette csak ölelem, mint meleg a dunyháját. alig várom már, hogy ez a koncert lemenjen és csak is vele lehessek.
Annyira töprengek magamban, hogy észre sem veszem, hogy mit kiabálnak a rajongók "- Csókot! - " hallatszik a kórus hangja is.
Kezemet kezére kulcsolom és elkezdek a színfalak mögé futni, magam után húzva Flot. Ahogy beértünk anya elég furán nézett rám, de akkor sem érdekelt, meg kellett beszélnem a dolgaimat vele, mert nem akarom, hogy valami baja legyen velem.
Florensiával bementünk az öltözőmbe, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Kifogytam a szavakból.
- Justin, figyelj! Én nem akarlak megbántani, de elég szarul esik még mindig, hogy hazudtál nekem.
- Kérlek, ne haragudj, de tudod nem fedhettem fel a kilétem és most sem szabadott volna, de én nem tudom mi ütött belém. Lehet, hogy beléd szerettem, de még nem tudom teljesen.
- De Justin miket hablatyolsz össze? - Annyira furcsa volt a lány, minél jobban néztem annál messzebbre ment tőlem a lány. Nem tudom mi történik velem, de ez az érzés borzalmas. Hasogat a fejem, mindjárt szétrobban, te jó ég én mindjárt megőrölök és olyan, mintha hátulról fojtogatnának, de mégsem, mert tudom, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, de akkor még is mi ez az érzés? - Jól vagy? - Hangzik a következő kérdése, de ekkor már nem látom az arcát s hangját is alig hallom. Fejemet elkapom egy másik pontra, de ahogy pislogok mindig egyre jobban sötétedik..

~ Florensia szemszöge ~

- Valaki segítsen! - Ezzel a mondatommal, sikítva a könnyeimmel küzdve rohantam végig a színfalak mögött.

8. rész

Sziasztok Drága Belieberek!♥
Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de most elég hosszút írtam úgyhogy remélem tetszeni fog nektek!
Még azt szeretném mondani, hogy ezentúl kicsit ritkábban lesznek részek, mert két órás gépkorlátot kaptam. Egyrészt a jegyeim másrészt azért mert "Soha nem érsz rá tanulni" dolog miatt, no meg hogy hétvégéken mindig akad fontosabb dolgom, mint a tanulás, de amikor csak lehet hozok részt nektek!
Na, de nem regélek többet már csak annyit, hogy köszönöm a vélemény gombokat, feliratkozókat s az oldal megtekintéseket. Nagyon jól esne most is a komment és a feliratkozás!:)
Jó olvasást! ;)♥

Két hete nem járok iskolába, de erről nem tehetek, mert most a koncert a fontos, Florennsiának még mindig nem tudtam oda adni a jegyet, majd megmondom ma Scooternek, hogy adja oda neki, csak úgy. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy kivagyok. Pár nap és kezdődik az őszi szünet, de én nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy egy kicsit is közelebb kerüljek hozzá. Nem akarom elveszíteni én csak jót akarok neki.
Előhúztam íróasztalfiókomból egy üres lapot és elkezdtem írni, ami megfogalmazódott a fejemben azt mind leírtam, csak neki írtam. Neki kit most annyira szeretek, hogy a félvilágot megvenném neki, hogy boldog legyen. De a boldogság nem pénzen vehető, megtanultam.
Mihelyt megírtam a levelemet neki, felálltam az asztalomtól. Kiválasztottam a mai napra a ruhámat is, mely egy melegítőnadrágból és egy lila pólóból állt, úgy is át kell öltöznöm még a koncert előtt. Anya pedig ma sajnos nem lehet ott, mert a kicsikre kell vigyázni. De a nagyszüleim ott lesznek, ez is annyira megnyugtató mint ha anya lenne ott. Szeretem őket, ők az én igazi családom. S náluk jobbat egyetlen ember sem kívánhat.
Felvettem a ruhákat, megágyaztam s végül a fürdőben kisebb-nagyobb nehézségek árán belőttem a hajam. Nem akartam sokat szarakodni vele ezért ahogy elsőre sikerült beállítani úgy is hagytam.
Sporttáskával a vállamon léptem ki az utcára, mert a kocsimat tegnap este kint hagytam, annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem beállni vele a garázsba. Kulcsomat előhúzva zsebemből, gyorsan kinyitottam az ajtót, bedobtam a hátsó ülésre a táskát s én is gyorsan beszálltam. Indítottam is az autót, a kerekek csikorogtak a nedves út testen, suliba nem mentem be, mert ma van a koncert napja és ilyenkor bolondokháza van.
Amikor oda értem több millió lány várt oda kint, nem arra mentem, majd szünetben kinézek hozzájuk, de most mennem kell próbálni, mert ha nem akkor Ush és Scoo kinyírnak, amit nem akarok.
Úgy gondoltam, hogy egykönnyen nem fogok tudni bejutni az épületbe ezért felhívtam Scoot.
~ Telefonbeszélgetés eleje ~
- Justin, hol a bánatban vagy?
- Itt a kapuban, csak van egy kis bökkenő.
- Mi az?
- Rajongók a főbejáratnál.
- Mit akarsz csinálni?
- Nyissátok ki az autó bejárót.
- Normális vagy?
- Nyissátok ki. - sziszegtem a fogaim között és ezennel a telefont is kinyomtam.
~ Telefonbeszélgetés vége ~
Nem kellett több, már a szervezők nyitották is nekem a kaput, nem akartam a koszos gumikkal beállni, de majd a takarítónőnek plusz fizetést adok. Végre bejutottam, de nem múlt sokan, hogy a rajongók meglássanak, de végül is sikerült. Felmentem az emeletre, mert a koncert előtt várt rám egy megbeszélés is.
Csak a szokásos dolgokat mondták el, de azt ezerszer. Egyetlen egy dolgot sajnáltam, azt hogy nem adhatok autogramot a rajongóimnak. A többi nem nagyon érdekelt, végig nyomkodtam a telefonomat, mint valami rossz gyerek. Scooterrel kellett sms-eznem, mert a VIP jegyet oda kell juttatnom Flonak. A címét nem tudtam pontosan ezért Scoot elküldtem a gimibe, hogy ott adja át neki a dolgokat.
Közben még Codyval és Carlyval egyeztettem, hogy ők lesznek az előzenekar, mert nekem el kell mennem Florensiáért. Nem várhattam tovább, hogy titkolom ki vagyok, azt hittem könnyebb lesz és nem is lesz lelkiismeret furdalásom, de most, hogy egy kicsit is közelebb van hozzám, így nem tudok semmit elmondani neki, de most a legnagyobb titkomat fogom elárulni neki, azt, hogy én ki is vagyok valójában.
Mikor véget ért a beszélgetés végre neki állhattunk a próbának, nem ment valami könnyen, mert a gondolataim máshol jártak. Nem tudtam kordában tartani őket, mint körülötte forogtak.

~ Florensia szemszöge ~

Már vagy két hete semmi hír róla, talán megutálta a gimnáziumot vagy nem tudom, tippem sincs, de ez kezd igen furcsa lenni, sokan találgatna a suliban, hogy Fred az igazi Justin Bieber, de én ezt nem tudom elhinni nekik. Az igazi biztos nem ezt az iskolát választotta volna, nem lenne velem jóban, pedig ha tudná, hogy én mekkora fanja voltam. Mindig is a nyomdokaiba akartam lépni, de miután anyát elvesztettem semmim sem maradt, csak a nővérem terheit kell elviselnem, mert nem tudja megválogatni, hogy kivel bújik egy ágyba.
Barátaim nincsenek ebben az iskolában, mindenki ellenem van fogalmam sincs, hogy miért. Azt sem tudom, hogy miért ívnak engem drogosnak. De valahogy nem is érdekel, nem érdekelnek, az élettől annyi pofont kaptam már, hogy az csak ne s ezekből a pofonoktól megtanultam, hogy nem szabad egyetlen egy emberben sem megbízni.
Éppen magyarórán ülök, egyedül a padban és másolom a tábláról az anyagot, amikor egy ismeretlen alak kopogtat az ajtón. Mrs. Doodl nem tudja, hogy mit keresnek ilyen alakok az iskolában, de nem is érdekli, soha senkinek nem szokott az órája közepén ajtót nyitni. De az aki kopogott újra kopog, de ekkor már nem várakozik tovább, lenyomja a kilincset és beront az ajtón. Amikor meglátom, hogy ki az szemem teljesen kikerekedik, nem akartam elhinni, hogy Scooter Braun áll az ajtóban.
- Jó napot, elnézést a zavarásért, de ezt a küldeményt át kell adnom az osztályában lévő diáknak asszonyom.
- Mit képzel magáról fiatalember, hogy csak úgy beront az órámra?
- Mrs. Doodl, Mr. Johnson engedély adott rá, és ez egy nagyon fontos küldemény.
- Még is mi? - húzza föl a vén szipirtyó az orrát.
- Florensiának hoztam ezt a dolgot, ki ő?
- Én vagyok - álltam fel.
- Tessék - nyújt át nekem egy vaskos borítékot. - Most pedig pakolj és gyere velem!
- Most elrabolja a lányt? Tudja, hogy ezért fel is jelenthetném?
- Elkértem asszonyom.
- Viszlát - viharoztam ki az ajtón.
- Miért kellett kijönnöm?
- Megyünk vásárolni.
- Tessék? Nekem nincs pénzem ruhára.
- Nyugi én állom.
- De én ezt nem fogadhatom el.
Megfogta a kezem és az autója fel kezdett el húzni, nem kellett több nekem, már mentem is egyenesen. Beültettet az autójába, annyira szép az-az autó, de én ezt még alig tudom felfogni, hogy kedvencem koncertjére megyek.
- Na, Dark figyelj, mert nem tudom, hogy te voltál-e már JB koncertjén, de el kell mondjak valamit. Várj, ne szólj közbe!! A ruha ami ma rajtad lesz az valami különleges legyen jó? Majd én ki választom.
Teljesen úgy beszél, mintha én nem lennék ott.

~ Justin szemszöge ~

Már itt állok a háza előtt azon a címen amit Sco. megadott nekem és még mindig nem jön ki, már a telefonom a kezemben van, anya is írt, hogy nem tudják tovább fent tartani a rajongóimat. Kezdek kicsit pánikba esni, hogy mi van, ha nem is akar eljönni a koncertemre. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Ő nyitotta ki nekem az ajtót, meseszép volt. El sem tudom mondani annyira belém fagyott a szó.
- Gyönyörű vagy - jegyeztem meg neki.
- Fred, most nem jó.
- Miért?
- Mert megyek valahová.
- És még is hová?
- Justin Bieber koncerte - felelte büszkén.
- Elviszlek.
- Óh, köszönöm.
Udvariasan kinyitottam neki az ajtót, miután beszállt, gyorsan megkerültem az autót és én is behuppantam. Éppen, hogy beültem elkezdett rezegni a telefonom, anya hívott így kötelességem volt felvenni, de most nem volt kedvem így csak kinyomtam.
- Ki volt az?
- Anyukám, de majd vissza hívom.
- Tőlem felveheted.
- Nem, most nem. Sietnünk kell.

Egész úton csendben voltam és ő is, nem az a kínos csend hanem az a nyugodt. Elég gyorsan hajtottam, mert még át kell öltöznöm, de az úgy is gyorsan megy.
Már megint nem lehet bemenni rendesen, ezt nem hiszem el.
-Bocsi, de telefonálnom kell - adtam a rövid választ a lánynak.
- Semmi - mosolygott vidáman.

*~ Telefon beszélgetés eleje ~*

- Alf, nyisd ki a titkosat.
- Itt vagytok?
- Igen, de siess, mielőtt meglátnak.
- Persze.

*~ Telefon beszélgetés vége ~*

- Kik elől bujkálsz?
- Majd megtudod - és rákacsintottam.
Végre Fred kinyitotta az ajtót s én egyből betudtam rajta menni. Flonak kicsit furcsa volt, mert ő még nem járt nagyon a színfalak mögött.
- Hova viszel?
- Szállj ki - utasítottam a lányt. Annyira sajnáltam, hogy nem tud semmiről, de majd nagyobb meglepi lesz neki. - Sco!! Megjöttünk! Figyelj én most átadlak neki - mutattam Alfra -  és ő majd átad Sconak, de fogadj szót neki akkor nem bánod meg. Jó?
- Jó.
Az öltözőmbe már félmeztelenül rohantam be, de nem érdekelt. Gyorsnak kellett lennem, mert már várnak rám a rajongóim. Magamra kaptam egy teljesen egyszerű fehér pólót hozzá egy fekete ülepes gatyát s fekete Suprát ahogy ezeket magamra kaptam indultam is kifelé, út közben még hajamat felzseléztem úgy ahogy sikerült. Futó lépésben egy puszit nyomtam anya arcára és már indultam is kifelé. Flot sehol sem láttam, ami egy kicsit aggasztott, de most már muszáj volt kimennem a rajongókhoz.
Már egy órája énekelek nekik, de most érkezik el az én kedvenc számom az OLLG.
- Mit szólnátok ahhoz a számhoz, hogy " How many I told you's " ? - A lányok csak sikítottak és ezt annyira jó volt hallani. Belekezdtem a dalba.
A felénél kikísérték Florensiát is, szemei ragyogtak és még mindig gyönyörű volt. Kezemben ott volt a rózsacsokor, átadtam neki, de amikor átadtam akkor nem énekeltem. Úgy érzem nekem most beszélnem kell, bánt az, hogy hazudtam neki és a többi rajongómnak.
- Mondanom kell valamit - néztem a lány szemeibe - én nem az vagyok akinek suliban mondtam magam. Ez vagyok - én mutattam végig magamon. A lány szeméből csak folytak a könnyek, fogalmam sincs, hogy mit érezhetett, pedig én annyira szerettem volna tudni. - Megtudsz nekem bocsátani s leszel a barátnőm? - Mélyen belenéztem a szemébe abba a gyönyörű szép barna szempárba, abba melyből még mindig potyogtak a könnyek. Közelebb léptem hozzá és megölelte, nem csinált semmi csak hagyta hogy megöleljem..